Megérkeztem. A kűzdőtér már nincs messze. Holnap felmegyek a ringbe és beleadok apait, anyait. Sok időm nem lesz megváltoztatni a világot, 2-5 percet kaphatok.

A Brüsszeli úthoz szükséges, indulás előtti utolsó nyomtatásokat végeztük a pártirodában. Az irodavezető Ajtót nyitott. A Haza Pártjának egy korábbi elnökségi tagja volt a látogató, aki már közel két éve kilépett a pártból is.

„Ébredjetek föl magyarok, s legyetek újra nemzet, váljatok nemzetté. Ahol nem az a fontos, hogy ki mennyi pénzt hoz az országba, hanem hogy ki mennyi jót, szépet és hasznosat tud cselekedni a magyar közösségért.”

Ha igaz, akkor ez pénteken hangzott el. Most kérdezhetném azt is, hogy na de hova? A zűrbe, vagy a másvilágra?

Előzetesnek, engedjenek meg nekem egy szalonképtelen viccet.
Bemegy a szőke hölgy a boltba ruhát vásárolni és segítséget kér az eladótól. Az eladó mutat zöldet, pirosat, sárgát, de egyik sem tetszik és levesz egy lilát, kérdően nézve az eladóra, mire az eladó megrázza a fejét és azt mondja, a lila olyan kurvás. Na milyen legyen kedves? Mások is várnak rám. Bármilyen, csak egy kis lila is legyen benne, mondja a szőke.

Három nappal ezelőtt hozott össze a sors a vándorral. Elszáguldottam mellette, de még így is feltűnt, hogy sántít az egyik jószága. Visszafordultam, hogy van-e szüksége segítségre és megtudakoljam, miért vette nyakába a világot.