Egyelőre úgy áll a helyzet, hogy tavasszal újraindítanak kétszázezer devizás végrehajtási eljárást. Valaki ezt már nem várta meg. A történethez -nyilván a család kérésére- nevet nem társított a bejegyzés szerzője, emiatt a rosszmájúak esetleg nevezhetik a dolgot puszta hangulatketésnek is, de én személy szerint elhiszem, hogy igaz. Ez sajnos egy teljesen átlagos, mai magyar történet. Nem az első, és valószínűleg nem is az utolsó. Folytatás
Tényleg igaz lenne, hogy senki sem lehet próféta a maga hazájában, vagy csak a szokásos irigység szab gátat az előrelépésnek? Miközben idehaza az értelmiségiek legalábbis úgy tesznek, mintha tudomást sem vennének munkásságunkról, külföldön nemcsakhogy felfigyeltek rá, hanem merítenek belőle. Alább leközlök néhány levél részletet, általam végzett gyors fordításban. Folytatás
-A Haza Nem Eladó Mozgalom gyulai alapszervezete koszorúzással emlékezett meg 1956. mártírjaról. Folytatás
Az észak koreai jellegek egyre tapinthatóbbak nálunk, ha ugyan nem szépelgés tapinthatónak nevezni azt, ami kiszúrja az ember szemét. Folytatás
Ők „szóltak”. A bankok. Alacsony volt a kamat -igaz, össze-vissza emelték, a jelen állás szerint tisztességtelenül, de mindegy – cserébe mi bevállaltuk az árfolyamkockázatot. Azt az árfolyamkockázatot, amelyről állításuk szerint kimerítő, és teljes körű felvilágosítást kaptunk. Folytatás
„Uram, bocsáss meg nekik, nem tudják, mit cselekednek!” – mondta valaki kétezer évvel ezelőtt. Sajnos sokan ma sem tudják, mit cselekednek, vagy éppen mit nem cselekednek. A tudatlanság pedig milliószor kártékonyabb a gonoszságnál, és ezt most a devizatartozással megbélyegzett magyar emberek súlyos áron fogják megtanulni. Folytatás