Még emlékeznek erre…

Egy gyár valahol Franciaországban. Néhány hónappal egy nagy létszámleépítés után. A gyárban dolgozó nők aggódnak. Egy szép napon a főnök magához szólítja őket, hogy átadjon egy aprócska ajándékot: vadiúj kefék, mindenkinek a keresztnevével díszítve Egy ajándék, ami mindenkit megnyugtat. Munka után, úgy tízen össze is gyűlnek a sarki kávézóban, hogy megünnepeljék az eseményt. Másnap reggel hideg zuhany: se gépek, se irodabútorok, az éjszaka folyamán mindent elvittek. A vezetőség tagjai szökésben, ők is benne voltak a buliban. Teljes kiábrándultság. A munkások ismét összeülnek az előző napi kávézóban. A szakszervezet képviselője közli velük a végkielégítés összegét: 2000 euro fejenként, 40 év munkája után. Bármilyen felháborodottak legyenek is, a munkások nem veszítik el realitásérzéküket. Úgy határoznak, hogy összedobják és befektetik a pénzt.

Na szóval ők sem voltak profik, ahogy mi sem, de majd azzá válunk, addig is ezzel kell beérniük… Folytatás →

Alig két hete jelentette meg A Haza Nem Eladó Mozgalom a pártprogramját és a magyarok megértették az üzenetét, az összefogás szükségességét, az erőn felüli áldozatvállalást.

Két hét alatt, csak a saját honlapunkon több mint 25 ezren ismerkedtek meg a programunkkal. A karácsony és az év végi kiköltekezések ellenére már 25 ember utalta el adományát a Mozgalom takarékszövetkezeti számlájára, a rendkívül biztató 340.000 azaz háromszáznegyvenezer forint összegben. Folytatás →