Még a tavasz várat magára, de a közjegyzői végrehajtási záradékok újabb hullámának hírével keresnek fel nap mint nap az emberek.
Az elmúlt egy évtizedben, több ember hagyta el Magyarországot mint az I. és II. világháborút követően, beleértve 1956-ot is. Ezek az elvándorolt emberek, nem kalandvágyból hagyták el szülőföldjüket, mint mondták azt Fideszes politikusok pofátlanságuk tetőfokán. Az itthon maradottak két táborra szakadtak. A hatalom kegyeltjeire, melynek ára a feltétel nélküli részvétel az ország és lakóinak kifosztásában és azokra, akik egyik napról a másikra tengetik életüket. Azok akik nem tartoznak egyik táborhoz sem, vagy idősek, vagy nagyon kevesen vannak, így nem ők a meghatárózó tömeg.
Egyre jobban elhatalmasodik a kilátástalanság mindazokon, akikre kivetette hálóját a bankármaffia.
Magyarországon még ÜGYÉSZ, BÍRÓ, nem volt hajlandó megvizsgálni a pénzintézetek teljesítési igazolását. Kizárólag ennek alapján lehet elbírálni, hogy mit követelhetnek az adóstól. Ügyvédek hadai meresztik szemeiket a kölcsönszerződésekre kizárólag, adósok százezrei nem hajlandóak megérteni az egyszerű valóságot. Azt, hogy a szerződés önmagában nem kötelezheti őket arra, hogy törvényellenesen felkönyvelt devizát fizettessenek meg velük. Százezrek menekülnek külföldre cselédkedni, hogy onnan törlesszék a jogellenes követeléseket.
Naponta felhívnak emberek, hogy segítsek nekik a devizahitelükkel kapcsolatban. Mikor rákérdezek, hogy tavasszal kire szavaztak, a teljes politikai paletta felsorolásra kerül. Fidesz, Jobbik, van aki egyenesen Gyurcsányt mondja be a telefonba és teszik mindezt a legártatlanabb együgyűséggel. Márpedig felhatalmazás nélkül nincs segítség, mert nincs jogkör. Azok, akikre szavaztak sohasem akartak segíteni, kiszolgálói a kifosztó hatalomnak.
2014. október 05-én 500 ember által aláírt büntető feljelentést tettünk az ügyészségre, mely ezzel a mondattal kezdődik:
Az 1978. évi IV. törvény Btk. 318.§ Csalás, 2012. évi C. törvény Btk. 374. §-ban foglaltak szerinti gazdasági csalás gyanúja miatt, büntető feljelentést teszünk ismeretlen tettes ellen a devizaalapú hitelezések során, az adósok megtévesztése és megkárosítása ügyében.
Az ügyészség nem hozott sem határozatot, sem pedig végzést a feljelentésre, egy levélbe megindokolva azzal, hogy bár feljelentésnek címeztük, de nem tekintheti annak, mert a feljelentésben meg kell jelölni az elkövetőt, vagy ha nem lehet tudni ki az elkövető, akkor ismeretlen tettes ellen kell hogy szóljon. Önök szerint ez ki ellen szól?
Ez nem az első eset, hogy egetverő pofátlansággal kerülik meg bírók, és ügyészek azt, hogy érdemben elbíráljanak ügyeket és teszik mindezt azért, hogy ne vihessük az Európai bíróság elé az ügyet, mert ahhoz először ki kell meríteni a hazai legmagasabb bírói fórumokat és jól tudják a Luxembourgi ítélet óta, hogy ott semmi kedvező számukra nem születhet.
Orbánék tudják, hogy a nemzetközi katonai konfliktus el fogja érni hazánkat is. Elég ha valaki besétál az ország bármelyik munkaügyi központjába, szembesülhet azzal, hogy katonákat keresnek, nem kőműveseket.
Sokan üdvözlik az oroszokhoz való közeledését Orbánnak. Sajnos ezek az emberek nincsenek tisztában azzal, hogy akár végzetes spirálba hajszolhatja az országot a jelenlegi elit, csak azért, hogy meghosszabbítsa uralmát. Elég az I. és II. világháború következményeit szemügyre venni.
Németország két vesztes háborút követően is megmaradt nagynak, politikailag és gazdaságilag vezető szerepet tölt be a világban. Viszont a csatlós Magyarország, szét lett darabolva és gazdaságilag padlóra küldve. Nem kérdés, hogy Oroszország akár nyertes, akár vesztes háborút vív, megmarad a nagy Oroszországnak, de felmerül egy jogos kérdés, hogy ezek a konfliktusok nem azért kerülnek-e kirobbantásra, hogy majd a vesztesek oldalán lévők évtizedekig tartó kifosztására meglegyen a megfelelő indok.
Mára már az is teljesen világossá vált, hogy Orbánék és mindazok, akiknek hivatalból kötelességük lett volna kivizsgálni és kivizsgáltatni az évszázad csalását, a deviza nélküli devizahiteleket, súlyos jogtiprásokat elkövetve megvédték a kifosztókat. A hatalom, a pénz, a média, az ő oldalukon van. A másik oldalon mindössze a létszámbeli fölénnyel elérhető jogos számonkérés lehetősége maradt.
Bár úgy néz ki, hogy mindez még várat magára, mert az emberek inkább a külföldi cselédkedést választják és nekünk nemcsak az elnyomó hatalommal kell megküzdenünk, hanem a belső bomlasztókkal is, akik nem rettennek vissza sem a rágalmaktól, sem pedig a tábor felszalámizásától.
Ilyen közegben éljük mindennapjainkat. Ilyen körülmények között mentjük a menthetetlent. Mi itt vagyunk, csatlakozzanak és vegyék ki a részüket a munkából, mert anélkül nem fog menni.
Aki a szeretetről nem akar olvasni, az ne tegye!
Aki a boldogságot tűzi ki célul és boldogságra törekszik, de ezt vágyai kielégítésével igyekszik elérni, annak életének nagy része vágyakozással fog eltelni, nem boldogsággal. Ha boldog akarsz lenni, akkor ne keress, hanem adj! Adj szeretetet! Lehet célokról is beszélni, de szerintem az a fontosabb, hogy mit tudsz adni. Majdnem lényegtelen, melyik csoportban adsz; mindig lesz valaki, akivel jót teszel; leginkább pont azzal, akiről éppen nem is gondolnád.
A csoportban nem csak az történik, ami megjelenik és olvasható- és ez minden csoportra igaz. Az igazán nagy dolgok a fejekben és a szívekben történnek, és a fejekben és a szívekben dőlnek el – kimondott vagy leírt szavak nélkül is. Egy csoportot nem csak a szavak és tettek tarthatnak össze, hanem a gondolatok, az ész, a szív és a hit.
Mind semmit sem érnek, jóság és szeretet nélkül.
“A szeretet az egyetlen pengő pénz, amely mindenütt érvényes.”
Ez egy “devizahiteles mozgalom” – tudtommal, amely éppen a legdrágább pénz nélkül kíván jólétet teremteni? Érdekes. Remélem, csak tévedésből.
Egy megoldást szívesen elmondok én is:
“Pénzért mindent nem lehet megvásárolni!”
Amíg a többség azt válaszolja. “De, lehet!”;
addig itt nem lesz lényegi változás, csak ember embernek farkasa marad.
Úgy tűnik, mégsem vette el jogomat az admin, a hozzászóláshoz.
Tisztelt Kásler Úr!
A civilizációk fejlődésével a társadalmi problémák nem megszűntek, hanem elmélyültek.
Csak egyet mondok (tálán a legtöbb probléma gyökerét): Nem értjük egymást.
Mind különbözőek vagyunk. Ezt mindenki tudja, és mégsem fogadjuk el. A különbségek a leggyakoribb szétválasztó okok; legtöbbször ezért is vitatkozunk. Hiába lettünk műveltek, ha nem lettünk bölcsebbek. Én magyar, ő roma…. én diplomás, ő „csak” egy segédmunkás… én okos, ő buta… nekem igazam van, ő téved….
Különbségek elfogadása és tisztelete nélkül toporgunk egy helyben; közben érvelünk, vitatkozunk és megsértődünk – de változunk is. A bölcs képes a változásra, az okoskodó nem. Ezen még könnyen lehetne változtatni; de sokan nem csak különbözőnek tartják magukat, hanem egyenesen különbnek. Ez már nehezebb ügy; különösen akkor, ha a „különb vagyok” különcködik. Márpedig a legtöbb különb különcködik. Megeshet, hogy tévedek.
Mégis azt gondolom: Amíg a többség a különcködő különböket keresi és követi, nem pedig a különböző hasonlókat, addig marad a több ezer egymásnál különbnek hitt különcködő csoport a saját maga vagy külső tagok által gerjesztett vitáival.
A különcködő különbnél csak a megkeseredett, gyűlölködő és különcködő különbök sokasága kártékonyabb.
Én nem szólom le azokat, akik nem úgy gondolkodnak és nem abban hisznek, amiben én; vagy nem azt mondják, ami nekem tetszik. Persze én nem vagyok Ön; és persze mások vagyunk. Én tisztelem is ezért! – ha ön is megadja a tiszteletet.
De aki a szeretetet nem nem éri, az ne másokon élje ki értetlenségét és szeretethiányát, ha kérhetem! Én a témához szóltam, a saját nyelvemen…. Ön sérteget, a saját nyelvén. Mi szükség erre? Miért? Miért? Mert nem értjük egymást? Mi más oka van a véleménycserének, ha nem az álláspontok közelebb kerülése egymáshoz?
Üdvözlettel
Valóban nagyon mély vonalon halad a világ,ahogyan abban a filmben is(Szellemi mozgósítás címmel) mondta német rádiós.Ki kell lépni a nato-ból!!…Még egyenlőre felénk a vihar előtti csend van.Nem tudom mi akadályozná meg azokat az embereket abban,hanem a saját haláluk,hogy vége legyen ezeknek a háborúskodásoknak,és annak a vérvonalnak,ami azokat a háborúkat okozza.Én sem szeretnék senkit meggátolni abban hogy bemenjen azon az ajtón.Viszont magamat nem látom egyenlőre alkalmasnak arra, hogy egyáltalán részese legyek a pártnak.
Szalai Krisztián szereterezgésétől már nem kell tovább tartani. Az admin megvonta a hozzászólási jogát. Elég türelmesek voltunk vele, de kezdett egyre jobban elszállni. Neki és mindenki másnak. Ez nem az a hely. UFÓ kutatók, szeretetrezgők stb. kíméljenek. Ide csak két lábbal a földön járók közül írhatnak. Minden egyébnek a Jehova egyház és a Hitgyülekezet, bőven biztosít teret.
Kedves Szeretetrezgők!
Üröm (sic!) olvasni, ahogy csupa szeretetből vagdossák egymáshoz mondataikat a szeretetről. Értem én, hogy nyakunkon a Valentin nap, de ennek a posztnak a témája a “Történelmi Mélypont”. Szerintem arról kellene inkább beszélnünk, hogyan tudunk a gödör aljáról kikapaszkodni. Én például a tartsunk egymásnak bakot, ácsoljunk létrát-féle megoldásokban hiszek.
Ajánlom, hogy a szeretettel kapcsolatos filozófiai és esztétikai kérdéseket Heller Ágnes filozófus és esztéta honlapján vitassák meg (http://hu.metapedia.org/wiki/Heller_%C3%81gnes), mert itt életbevágóbb problémákat kell megoldanunk szeretettel vagy anélkül, de sürgősen és hatékonyan!
Lépdelünk!
szép lassan mindenki bandukol a végzete felé. Van aki már megfordult és menne a helyes irányba, de a tömeg a buta tömeg még mindig sodorja magával. Sokan közülünk már elértük volna a szakadékot, ha nem fordulunk meg. De nem tudunk visszajutni az “árok” biztonságos részére mert az elvakult médiahipnózis alatt álló tömeg, egyre csak taszít minket is bele az árokba. Mellettünk hullanak az emberek, ismerősök, barátok, de mi tartjuk magunkat. De meddig bírjuk ezt?
Akiről azt hittük hogy segít, és együtt majd továbbjutunk, azok is csak kapaszkodnak belénk, nem segítenek, csak mondják hogy menjünk. De a terhet nem vihetjük a végtelenségig. Fel kell hogy álljanak a “kapaszkodók, megmondók” mert vagy velük együtt zuhanunk, vagy lerázzuk magunkról a terhet, és azokkal fogunk össze akik kifelé akarnak jutni a végzet mélységéből.
Fájdalmas lesz. Nekünk is , és azoknak is akiket ott kell hagynunk. De a célt csak azokkal tudjuk elérni akik velünk együtt indulnak “kifelé” , és haladnak “befelé” az ajtón ami nyitva áll. Amin keresztül egy új élet, egy becsületes világ vár . Aki maradni akar ebben a posványban az legalább ne gátoljon abban, hogy elérjük az ajtót. Ha nem gátol az már neki is fél siker. Ha mi elérjük, akkor (sajnos) neki is kijuthat abból a jóból, amit talán meg sem érdemel.
A hazugság és hívei csak addig erősek ebben az országban amíg TI engeditek. ÉS MEDDIG ENGEDITEK?
Kedves Katalin!
“Lehet kétféleképpen szeretni?” Nem lehet. Csak kétféleképpen nem lehet szeretni.
Nincs két egyforma szeretet. A szeretnek nincs minimuma vagy maximuma. Minden ember másképpen szeret, és mások szeretetének határai és megnyilvánulásai.
Az ellenségemben is találhatok szeretni és tisztelni valót, de gyűlölni sokkal egyszerűbb, mint megfejteni az okát, miért lettünk gyűlölt ellenségek.
Tisztelt Szalai Krisztián!
Értem sorait, akkor pontosítsunk.
Szeretem a családomat, rokonaimat, barátaimat és szeretem így ismeretlenül is azokat azokat az embereket is, akiket kifosztottak, akik nélkülöznek, akiknek távol kell hogy legyenek a családjuktól, akiknek azok nélkül kell tovább élniük akik nem bírták tovább a terhet és feladták a harcot, öngyilkosságba menekülve.
Ha azt mondom szeretem a bankokat, politikusainkat, stb. akik hozzájárultak ehhez, vajon igazat mondok? Lehet kétféleképpen szeretni? Vagy akkor melyik az igazi szeretet? Melyik igaz? A rosszat, a rombolót nem lehet szeretni. De akkor fogalmazzunk úgy, hogy az igazi szeretetből merítem az erőt a harchoz! S számomra ez a lényeg. A többi csak elmélkedés, játék a szavakkal.
Még egy gondolat…
Jézus nem volt keresztény, Buddha nem volt buddhista, Mohamed nem volt mohamedán – a maga korában. Az utókor megmásította és felhasználta őket, jó és rossz célokra egyaránt. Vagy: Jézus keresztény volt, Buddha buddhista, Mohamed mohamedán, de mai követőik és hirdetőik valami mást követnek, nem az ő vallásukat.
Kedves Tóthné!
Jézus óta a szeretet megítélése alapjában kétfelé szakadt, és sokan csak az egyik jelentésről vesznek tudomást. Az egyik irány: Megbocsátani és tűrni a szeretet nevében , és a túlvilági mennyország reményében. Ezzel a keresztény egyházak a globális szolgaság egyik zászlóhordózója lettek; és ez mára sem változott. A másik irány: A szeretetből erőt és bátorságot merítve küzdeni, harcolni, meghalni szeretteinkért. Előbb vagy utóbb heghal mindenki, de nem mindegy, hogy a szeretetbe halsz bele, vagy a gyűlöletbe; ahogyan az sem mindegy, hogy a szeretet nevében tétlen maradsz, vagy a szeretetből meríted az erőt az élethez és a harchoz.