Még a tavasz várat magára, de a közjegyzői végrehajtási záradékok újabb hullámának hírével keresnek fel nap mint nap az emberek.
Az elmúlt egy évtizedben, több ember hagyta el Magyarországot mint az I. és II. világháborút követően, beleértve 1956-ot is. Ezek az elvándorolt emberek, nem kalandvágyból hagyták el szülőföldjüket, mint mondták azt Fideszes politikusok pofátlanságuk tetőfokán. Az itthon maradottak két táborra szakadtak. A hatalom kegyeltjeire, melynek ára a feltétel nélküli részvétel az ország és lakóinak kifosztásában és azokra, akik egyik napról a másikra tengetik életüket. Azok akik nem tartoznak egyik táborhoz sem, vagy idősek, vagy nagyon kevesen vannak, így nem ők a meghatárózó tömeg.
Egyre jobban elhatalmasodik a kilátástalanság mindazokon, akikre kivetette hálóját a bankármaffia.
Magyarországon még ÜGYÉSZ, BÍRÓ, nem volt hajlandó megvizsgálni a pénzintézetek teljesítési igazolását. Kizárólag ennek alapján lehet elbírálni, hogy mit követelhetnek az adóstól. Ügyvédek hadai meresztik szemeiket a kölcsönszerződésekre kizárólag, adósok százezrei nem hajlandóak megérteni az egyszerű valóságot. Azt, hogy a szerződés önmagában nem kötelezheti őket arra, hogy törvényellenesen felkönyvelt devizát fizettessenek meg velük. Százezrek menekülnek külföldre cselédkedni, hogy onnan törlesszék a jogellenes követeléseket.
Naponta felhívnak emberek, hogy segítsek nekik a devizahitelükkel kapcsolatban. Mikor rákérdezek, hogy tavasszal kire szavaztak, a teljes politikai paletta felsorolásra kerül. Fidesz, Jobbik, van aki egyenesen Gyurcsányt mondja be a telefonba és teszik mindezt a legártatlanabb együgyűséggel. Márpedig felhatalmazás nélkül nincs segítség, mert nincs jogkör. Azok, akikre szavaztak sohasem akartak segíteni, kiszolgálói a kifosztó hatalomnak.
2014. október 05-én 500 ember által aláírt büntető feljelentést tettünk az ügyészségre, mely ezzel a mondattal kezdődik:
Az 1978. évi IV. törvény Btk. 318.§ Csalás, 2012. évi C. törvény Btk. 374. §-ban foglaltak szerinti gazdasági csalás gyanúja miatt, büntető feljelentést teszünk ismeretlen tettes ellen a devizaalapú hitelezések során, az adósok megtévesztése és megkárosítása ügyében.
Az ügyészség nem hozott sem határozatot, sem pedig végzést a feljelentésre, egy levélbe megindokolva azzal, hogy bár feljelentésnek címeztük, de nem tekintheti annak, mert a feljelentésben meg kell jelölni az elkövetőt, vagy ha nem lehet tudni ki az elkövető, akkor ismeretlen tettes ellen kell hogy szóljon. Önök szerint ez ki ellen szól?
Ez nem az első eset, hogy egetverő pofátlansággal kerülik meg bírók, és ügyészek azt, hogy érdemben elbíráljanak ügyeket és teszik mindezt azért, hogy ne vihessük az Európai bíróság elé az ügyet, mert ahhoz először ki kell meríteni a hazai legmagasabb bírói fórumokat és jól tudják a Luxembourgi ítélet óta, hogy ott semmi kedvező számukra nem születhet.
Orbánék tudják, hogy a nemzetközi katonai konfliktus el fogja érni hazánkat is. Elég ha valaki besétál az ország bármelyik munkaügyi központjába, szembesülhet azzal, hogy katonákat keresnek, nem kőműveseket.
Sokan üdvözlik az oroszokhoz való közeledését Orbánnak. Sajnos ezek az emberek nincsenek tisztában azzal, hogy akár végzetes spirálba hajszolhatja az országot a jelenlegi elit, csak azért, hogy meghosszabbítsa uralmát. Elég az I. és II. világháború következményeit szemügyre venni.
Németország két vesztes háborút követően is megmaradt nagynak, politikailag és gazdaságilag vezető szerepet tölt be a világban. Viszont a csatlós Magyarország, szét lett darabolva és gazdaságilag padlóra küldve. Nem kérdés, hogy Oroszország akár nyertes, akár vesztes háborút vív, megmarad a nagy Oroszországnak, de felmerül egy jogos kérdés, hogy ezek a konfliktusok nem azért kerülnek-e kirobbantásra, hogy majd a vesztesek oldalán lévők évtizedekig tartó kifosztására meglegyen a megfelelő indok.
Mára már az is teljesen világossá vált, hogy Orbánék és mindazok, akiknek hivatalból kötelességük lett volna kivizsgálni és kivizsgáltatni az évszázad csalását, a deviza nélküli devizahiteleket, súlyos jogtiprásokat elkövetve megvédték a kifosztókat. A hatalom, a pénz, a média, az ő oldalukon van. A másik oldalon mindössze a létszámbeli fölénnyel elérhető jogos számonkérés lehetősége maradt.
Bár úgy néz ki, hogy mindez még várat magára, mert az emberek inkább a külföldi cselédkedést választják és nekünk nemcsak az elnyomó hatalommal kell megküzdenünk, hanem a belső bomlasztókkal is, akik nem rettennek vissza sem a rágalmaktól, sem pedig a tábor felszalámizásától.
Ilyen közegben éljük mindennapjainkat. Ilyen körülmények között mentjük a menthetetlent. Mi itt vagyunk, csatlakozzanak és vegyék ki a részüket a munkából, mert anélkül nem fog menni.
Nos ez a vita partot ért és mégsem volt hiábavaló. Nehéz szeretetről beszélni egy maffia módszerekkel irányított vad kapitalista országban. A mi hazánk jelenleg ilyen. Bár adná az Isten, hogy Kásler Árpád képviselő legyen.
Tisztelt Kásler Úr!
Nagy részt egyetértek Önnel, de pontosítanék:
A „szeretetrezgők” leszólása már régebben kezdődött. Megérteném, ha érteném. De nem értem.
Nincs hely a „szeretetrezgőknek”?
És a gyűlölködőknek? A gyűlölet jogos, mert az életemre törtek?
A szeretet egyidős az első gyermek szülő kapcsolatával, ahogyan a jóság, a törődés, a felelősség és a többi is. A szeretet természetes, az igazság számonkérése jogos, a gyűlölet pedig ártalmas.
A gyűlölködésnek és a gyűlöletkeltésnek olyan kitüntetett helye van a közéletben, hogy nagyítóval kell keresni minden mást – mögötte.
A gyűlölködő képtelen a logikus gondolkodásra. Gyűlölet még nem alkotott. A médiák a negatív tartalmú hírekkel negatív érzelmeket és negatív gondolatokat keltenek és tartanak fenn. A dühöngő nem tud logikusan gondolkodni; a gondolat pedig a kiinduló pontja a tetteknek. Ez kelepce. Ezért kényszerülünk tűrni, egy esztelen világban; ahol indulat indulatot teremt. Aki ésszel akar élni, annak az eszét kell használnia; és mégis sokszor elveszítjük az eszünket az indulatok hálójában.
Hazánk érzelmek, indulatok és hitek csapdájában vergődik, évtizedek óta.
A szeretetrezgetés nem érzelem, nem indulat és nem hit, hanem nyugodt meggyőződés, mely erőt, kitartást és lelki békét ad az élet küzdelmeihez; és pozitív energiával táplálja a logikus gondolkodást. Amikor a “szeretetrezgés” elhallgat, akkor panaszkodom, haragszom, utálok, gyűlölködőm, sértegetek és támadok, igaztalanul is. Miért lenne így jobb?
Hadd szóljanak a “szeretetrezgők”, sőt harsogjanak!
De megértem, hogy ne itt, mert akkor elveszhet a lényeg.
Remélem, hogy Magyarországon egyszer olyan politikai vezetők lesznek, akik nem csak a pénz hatalmában fognak hinni, hanem a becsület, a jóság és a szeretet fontosságában is – amit igaz meggyőződéssel hirdetnek és képviselnek, de leginkább példamutatással.
Kívánom, hogy akár Ön legyen az! Vagy a pártból mindenki legyen az!
De addig nem tehetek mást, mint rezegtetem a szeretetet. Én csak ennyit tudok.
Sohasem kértem, és ez után sem fogom kérni, hogy rám figyeljenek!
Azt kérem, magukra figyeljenek! – hogy ne váljanak olyanokká, mint utált vagy gyűlölt ellenfeleik vagy ellenségeik; és olyanok maradjanak, akik méltóan képviselhetik a Magyar Népet a Parlamentben!
Egy ismerősöm tegnap este megkért, hogy gondoljam át….
Nem azt mondta, hogy kérjek bocsánatot, vagy hogy nincs igazam; csak annyit kért: gondoljam át. Ez a nagyság jele! Nem támad, hanem kér.
Átgondoltam:
Tisztelem azt az értékrendet, amit a mozgalom képvisel.
Elismerem, hogy jó és fontos ügyért küzd a csoport.
Elismerem, hogy szükség van a mozgalomra – és a pártra is.
Elismerem, hogy a párttá való alakulás szükséges kényszerlépés volt – a fennálló politikai rendszer keretei között; noha elveim szerint helytelen volt.
Elismerem, hogy minden párt maga a megosztás – eszköze; de az igaz ügy, melyet egy igaz párt képvisel, felülírhatja az elveket.
Hazudnék, ha tagadnám, hogy nem dúl vihar a lelkemben. Ami hazánkban történik, az épp ésszel számomra fel nem fogható.
Hazudnék, ha tagadnám, hogy valamelyest nem betegedtem bele. Bár a betegség enyhe szó, mert „gyilkos árulás” pusztítja a hiteleseket. De az egészet nem tudnám elviselni, ha az a valami nem rezegne belülről.
Bizonyára vihart kavartam a weboldalon. Nem szándékosan, de ész nélkül. Elnézést kérek!
Éppen azok ellen –is, akik igyekeznek leküzdeni a halálos vihart.
Olyan bajok közepette, amikor kiderül egy barátról, hogy nem barát; de egy ismerős megmutatja barátságát.
Tévedtem. Tévedtem és támadtam. Rátámadtam a Pártra, de a párt egyik vezetője békejobbot nyújtott.
Ez a valódi nagyság jele.
Már megint tévedtem és tanultam. Rájöttem, hogy van nagyobb párt a Fidesznél, melyet nem tagjai sokasága tesz naggyá, hanem a -ma még- kevesek lelki nagysága.
Maradok tisztelettel és barátsággal:
Szalai Krisztián
Szalai Krisztián, a szeretetről nem regélni kell, hanem szeretni, szeretetet adni és kapni, példát mutatni. A bajtársiasság is a szeretet egy formája, kiegészítve tisztelettel és áldozatvállalással. Szalai Krisztián jó néhány alkalmat megragadott, hogy bizonyítsa a terepen az áldozatvállalásának hiányát. Kifogásokból nem volt hiány, hogy éppen miért nem tudja oda tenni magát azok mellé, akiknek a szeretetről regél.
És végül hadd pontosítsam „Aki a szeretetről nem akar olvasni, az ne tegye! „ Közel másfél éve regisztrált a honlapon és mindössze egy hónapja kezdett el szeretetrezegni. Előtte egyetlen hozzászólása sem volt. Majd, ha odateszi testben és lélekben magát, kiveszi a részét a munkából, áldozatot hoz a közösségért, na akkor odafigyelünk a szavára, addig csak szerényen. Mert nem a szeretettel van baj mifelénk, hanem azzal, hogy ki mondja. A vizet prédikálunk és bort iszunk, azt ismerjük, prófétával tele a padlás, dolgos kézből van kevés. Ha ezt nehéz megérteni, saját kezűleg törlöm hozzáférését. Értjük egymást Szalai Krisztián?
Ez már egy parttalan vitává fajult. Így már túlszárnyal az egyszerű de lehetséges véleményen. Nekem Árpád kemény őszinte véleménye mindig erőt ad ahhoz, hogy bizakodjak és biztassam családom gyermekeim. De ugyanakkor mint a család legídősebb tagjának bölcsen irányt is kell mutatni. Árpád még fiatal, de mint vezér mindannyiunk számára utat is mutat. Orbán is azt teszi, de ő már tévúton halad és mindannyiunkat állandóan veszélybe sodor. Ráadásul ezt nap mint nap érezzük is bőrünkön hiszen a hatalma is megvan hozzá. Ezt a hatalmat a magyar választók tették a kezébe, de már nem tudják visszavenni. Nos ezért kellenek az ilyen VEZÉREGYÉNISÉGEK mint Kásler Árpád.