A Hágai Büntető Bíróságtól kérték, hogy fordítsuk le angolra a feljelentésünk szövegét. Megtettük, köszönet érte a TransMaster Fordítóirodának és Dalnoki Lászlónak, kiváló munkát végeztek. Hamarosan lesz lehetőség arra, hogy itt a feljelentés alatt nevükkel támogatóként csatlakozzanak hozzá. Az angol szöveg után teljes terjedelemben olvasható a 20 oldalas anyag magyarul és dolgozunk a Strasbourgi Bírósághoz beadandó anyagon is.

Information and Evidence Unit

Office of the Prosecutor

Dear Prosecutor,

We would like to draw your attention to the genocide and crimes against humanity, which were committed and are currently committed by the leaders of the banks providing credit for the Hungarian population, the leaders of the bodies supervising their operation, prosecutors, judges and politicians preventing the investigation of the crimes. We kindly ask you to order an investigation relating to the crimes above.

Dear Chief Prosecutor,

we are filing these charges based on the authorization of many hundreds of people on behalf of Bank Debtors Protection League (Banki Adósok Érdekvédelmi Szervezete) and The Homeland Is Not For Sale Movement (A Haza Nem Eladó Mozgalom). Documents containing the signatures certifying the authorization and the orders verifying the refusal of our reports are attached to the accusation. By the time the English version of the accusation arrives, we will support our submission with new signatures.

Dear International Criminal Court,

The bankers, during the crediting activity of their banks plundered thousands of debtors by concluding contracts used for committing a series of swindles deceiving people and, by this, debtors were exposed to severe distress and deprivation which has endangered and made their physical subsistence impossible and made it difficult for families to have children or prevented it, moreover it has driven them to commit suicide and hundreds of thousands of people to leave the country.

In Hungary, since the year 2005 banks have made foreign-currency based and leasing contracts with the public. According to these contracts the banks paid the credit in HUF, the legal currency of Hungary, to the borrower, and the purchase of the leasing objects by the banks has also been carried out in HUF, and borrowers and lessees are obliged to pay their debt in HUF.

However, the credit and leasing contracts usually contained the fact that debts are registered by the banks in foreign currency – Swiss francs, Euros and Japanese yens. Contrary to the stipulations of the contract banks did not register the forint-debts in foreign currency designated as registration currency, but on the day of disbursement they registered in the foreign exchange value and treated them as debts created in Swiss francs, Euros and Japanese yens.

In reality, none of the contracts contained foreign currency, it was not placed at the disposal of debtors and they did not purchase the leasing objects for foreign currency; foreign currency has not been handed over, purchased or sold at all connected to the contracts, neither by banks nor between banks and borrowers.

Following the conclusion of the contract banks continuously raised the sum of regular payments and the principal outstanding unilaterally modifying the contracts, during which they suggested that the sum of the debt rose by the fact that the rate of Hungarian forint decreased compared to the currency registered. In reality, the changing in rates could not have had any influence on the forint sum of the debt, since the foreign currency was only the currency registered and not the subject or the legal basis of the debt.

It may also not be invoked that the debt defined in foreign currency must be given converted to HUF according to § 231 of the Civil Code, since the sum of foreign currency shall be handed over to the Debtor by virtue of loan, which then must be repaid by the Debtor.

The bank did not give financial liability to the Debtors, since it did not have any financial liability towards the people against something, but it should have given a loan for a service.

That’s why the Bank does not have the possibility to provide foreign currency for Debtors converted to HUF; in case it does so, we talk about the provision of the purchase price, since the Debtor, during the duration, pays the debt in HUF as financial liability, as his debt is defined in foreign currency. But it does not change into a financial debt and in this case no interest on loan may be charged. The reason why they claim rights to the interest is a falsified accounting of the actual event and the registration of the sum of foreign currency as debt.

Instead the provision of the purchase price should have been accounted since the economical event was the disbursement of the sum of foreign currency, and a sales contract could have been used to claim for the payment of the consideration of foreign currency and trading margin, however they did not do so.

As the banks accounted the disbursement of loan instead of the actual event they committed a fraud.

The valid provisions controlling the disbursement of loans do not enable the disbursement of HUF for foreign currency.

By deceit, the growing rate of foreign currency and the interest on loan that had never been provided was claimed simultaneously, and at the same time the margin between the disbursement in HUF at buying rate and the payment of the monthly installment at selling rate was also charged, in addition the exchange difference was also charged for the administration fee in many cases.

If we analyze it from the aspect of the legal facts then Debtors have been mislead and deceived and taking advantage of them this way caused them material injury, but in fact it is a lot more than that.

People were deprived of the possibility to restart in life and the right for everyday living and making it impossible for them to do anything, they threat people’s life and disturb their peace.

The Banks continued to raise the installments unilaterally also in the period when the rate of the Hungarian forint strengthened compared to the foreign currency registered. Banks charged different costs which actually had not incurred, in addition the price difference between the selling and buying rate of the HUF and the foreign currency registered, despite the fact that  during the legal relationship created based on the contracts neither sale and purchase nor conversion of foreign currency took place.

The banks defined the sum of debts in all cases unilaterally, based on their own registration, and the reason of this was not communicated to the Debtors in a verifiable manner and they did not provide any opportunity for the Debtors to check or argue the correctness of the statements made by the banks.

Contrary to the regular reimbursement of the debt the loan of the Debtors and the sum of installments grew continuously due to the increase in foreign currency rates.

Within a few years, because of the unfair proceedings of the banks, the monthly installment of Debtors increased significantly; its original rate doubled or tripled.

Considering the fact that the net average income in Hungary is around HUF 150,000 (about 500 Euros), which, taking the costs of living into account, is just enough to cover the costs that are absolutely necessary. Due to the unilateral and considerable increase of the installments most of the people could not continue to repay them, even at the expense of serious physical privation.

The indebtedness of the public due to banks is indicated by that in Hungary, with the population of less than 10 million more than half million, mortgage loans are registered to which mortgage has been assigned by the banks on the Debtor’s property. From them at least more than 100,000 people have not paid their credit for more than 90 days, therefore the bank may terminate the contract at any moment. In addition, there is an unknown number of contracts in which mortgage is registered on vehicle, no mortgage has been realized and personal loans are registered in foreign currency and also student loans in the same construction. The loan in foreign currency, taking family members, guarantors and their family members into account involves 3 million people directly and 4 million indirectly.

In case of Debtors becoming insolvent, the banks brought a collection procedure based on the decision of the notary without final and enforceable judicial decision according to their own logbooks relating to the amount of debt defined by them and evicted the debtors and their families from the properties mortgaged so that no accommodation was provided for them. As a result, tens of thousands of families were made homeless. Currently, there are more than 100,000 properties designated for forced sale.

Banks, however, did not consider debts as paid even after taking away and selling the mortgaged properties, but they subtracted the purchase price of the properties generally sold far below the real market price due to the floppy property market resulted by the mass auctions.

Nevertheless, the debt was simultaneously increased by the cost of collection that was defined unrealistically high and the margin of the rate of the foreign currency that had never been provided.

Consequently, after many years’ continuous repayment and the auction of the property offered most of the debtors have higher amount of debt than the original amount of the loan contracted.

In addition, banks consider the debts defined by them as inheritable, therefore the inheritors of the debtors deceased or committed suicide as a result of the extreme poverty must pay it on behalf of the person deceased.

Due to the indebtedness most of the population – hundreds of thousands of people – got under the minimum subsistence, therefore they are not able to bear the costs of the legal action against banks. Consequently and as a result of the fraudulent behavior of banks the robbed people do not receive any effective income in Hungary and they are not protected in any way against the arbitrariness of banks.

Due to the situation described, from the bank debtors more than 3.000 committed suicide in the past few years and hundreds of thousands of Hungarian citizens escaped abroad; the birth rate has sunk dramatically. Large numbers of people robbed by banks in a tendentious way for a long period of time and led into an impossible position do not even own the material tools necessary for self-preservation, and under these circumstances, obviously, they have no possibility to have children. The situation, which was known only earlier, in times of world wars, when children and the elderly froze or died of starvation because of the severe deprivation caused by banks.

In summary, in Hungary, due to the misuse of foreign-currency based loan and leasing agreements, and due to the illegitimacies committed by banks in legal relationships, a significant part of the population got into a situation which may cause their physical destruction and prevents births in this group of the population. Considering this fact, the act of the heads of banks can be considered as a crime of genocide described in sections c. and d. of paragraph 6 of the Rome Statute and a crime against humanity committed by the extermination of humanity that conflicts with 1/b of paragraph 7.

Therefore we kindly ask the honorable Prosecutor to conduct an investigation on your own initiative against the heads of banks making foreign-currency based loan and leasing agreements, those of hindering the inspection of this injustice and the persons having relevant powers and empowered under the law to investigate these matters however do not act accordingly. By name the head of the biggest bank in Hungary dr. Sándor Csányi, dr. Péter Polt Chief Prosecutor, dr. Károly Szász the President of the Hungarian Financial Supervisory Authority, dr. Viktor Orbán Prime Minister, the prime ministers in office since 2006: Ferenc Gyurcsány and Gordon Bajnai, and the notaries and other persons unknown contributing to the adoption of the collections.

As the reason of our request, we are hereby presenting that the Hungarian government did not fulfill its regulatory obligation with regard to crimes against humanity, thus a crime defined by the legal fact of extermination is neither known nor even sanctioned by the Hungarian legal system as crime.

Henceforth we have enclosed the reply of the Budapest High Prosecutor’s Office to our latest accusation which more than 9,000 Hungarian citizens joined at the moment of submission, since then more than 23,000, in which the Prosecutor’s Office describes that in case of another submission, it will be filed in the archives without giving a reply. Many of our accusations have been denied without substantive investigation; we have gone through all routes from the consumer protection to the Office of the President of Hungary. At the time of our criminal accusation filed due to tax evasion the criminal investigators attempted to intimidate to withdraw the accusation, since if an investigation is initiated in the case, the stock exchange will collapse. Then we turned to the Hungarian parliament and the speaker with the concordant authorization of almost 20,000 people. Neither substantive answer was not given, nor measures taken, while the people are robbed on a continuous bases by the accelerated evictions and collections.

We forwarded an accusation to the General Prosecutor’s Office of Hungary within the frames of a public prosecution against the 12 biggest commercial banks but prosecution offices sweep it off the table ignoring the valid Hungarian laws relating to loan agreements and money-lending. We have already done what could be done in Hungary in compliance with the laws. For this reason, the only remaining option for us is to have the right of appeal to the International Criminal Court, since according to the Hungarian laws banks and their supervisory bodies are not willing to carry out appropriate investigation relating to this matter. To inform you on the series of frauds we are presenting the facts based on the valid laws and regulations in Hungary.

Therefore, as the legal facts of the fraud:

Btk. (Criminal Code of Hungary)


373. § (1) Who, for unlawful financial gain, deceives or put someone in delusion and thereby causes injury, commits a fraud.

(2) The penalty shall be a maximum of 2 years’ imprisonment due to fraud if

a) the fraud causes minor harm or

b) if the fraud causing harm not exceeding the threshold of offence is committed

ba) in criminal conspiracy,

bb) on the location of a public danger,

bc) commercially,

bd) pretending the act of fundraising for charitable purposes.

(3) The penalty for crime is a maximum of 3 years’ imprisonment if

a) the fraud causes a greater damage or

b) the fraud causing minor harm is committed in any way defined by ba)-bc) of section (2).

(4) The penalty is imprisonment for a term of one to five years if

a) the fraud causes considerable harm,

b) the fraud causing considerable harm is committed in any way defined by ba)-bc) of section (2) or

c) the fraud is committed against a person with limited abilities to recognize and repel the crime due to his or her old age or disability

(5) The penalty is imprisonment for a term of one to five years if

a) the fraud causes substantial harm or

b) the fraud causing substantial harm is committed in any way defined by ba)-bc) of section (2).

(6) The penalty is imprisonment for a term of five to ten years if

a) the fraud causes specially large harm or

b) the fraud causing specially large harm is committed in any way defined by ba)-bc) of section (2).

(7) For the purposes of this § the consideration not paid for the service used shall also be considered as damage.

The deceit of customers can be seen in that financial institutions made a loan agreement with the debtors, since they had them to sign a declaration of acknowledgement of this content deceiving debtors with regard to that whether the goods comply with the Hungarian regulations, while the Chief Prosecutor recognized that in case of foreign-currency based loans that ‘the subject of the agreement is not an applied concept in the Hungarian case law.’

The unsuspicious debtors unfamiliar with the background operations of banks were duped by the tempting advertisements (through which banks continued to bomb their potential clients when banking houses had gone bankrupt in the USA and Western Europe, and the pass-through of the crisis was guaranteed due to the lending practices of banks conducted between each other and therefore exchange rate risk could not be talked about at the time of signing the agreements but only an inevitable incident that was going to happen, which will only strike debtors) and signed an agreement which could be checked in the Civil Code by them, since they turned to the bank to get loan and not to be the prey of the foreign exchange trade conducted by the bank.

Moreover, we are hereby referring to the decision No. Pf.I.20.052./2012/7 of the Judicial Panel of Szeged (Szegedi Ítélőtábla) in which the court seized does not do anything else but attempting to weed out the payment of the margin by the consumers relating to the foreign currency sales contract from the loan agreements not covered by the Hungarian law (still indicated as Hungarian legal instrument) by that it claims the stipulation as unfair, through which banks receive extra income without any consideration. The justification of the decision states: ‘In case of HUF loans based on foreign currency the parties do not make two kinds of legal transactions: on the one hand a loan and on the other hand the purchase of the foreign-currency loan (by the bank) actually provided, and the foreign currency installments are sold when the HUF loan is repaid, but a legally uniform (single) foreign-currency based loan agreement is concluded between them.

        Based on the loan agreement the bank does not provide foreign currency for the client neither effectively nor in a figurative sense. The borrower cannot receive foreign currency in any way and extent within the frames of this transaction, the creditor makes available only HUF. As the creditor does not provide foreign currency for the debtor, namely it is not provided for him, the debtor does not have anything to sell at the time of receiving the loan, no taking over of foreign currency by the bank takes place (the client does not have foreign currency for sale).

       No sales of foreign currency – sale and purchase – takes place within the loan transaction, therefore the creditor may not use the margin at different buying – disbursement and selling-repayment exchange rate. “As if buying” and “as if sales” legally do not exist – they are incomprehensible. For “virtual service” only “virtual value” should be paid.’

The above clearly show that the intention is obvious even at the level of the Judicial Panel to eliminate the buying and selling of foreign currency in the loan as transaction. Meanwhile, banks conclude a loan agreement defined by the Civil Code with the debtors and oblige the debtor to make a declaration of recognizing the debt which is the condition of the loan disbursement.

The elimination of the trade margin in the transaction so that banks apply buying rate at the time of purchase of the installment defined in foreign currency by the debtor, does not resolve the essence of the problem.

The substantial problem is that it is not the loan that has been provided but the buying price of a foreign-currency sale.

And that is why the trade margin comes up if banks calculate with the selling price at the time of the repayment.

In case the sum of foreign currency claimed from the Debtor had been made available for him at nominal value, the use of the selling rate would not result in a trade margin, SINCE IN THIS CASE MONEY LENDING WOULD HAVE TAKEN PLACE AND NOT THE SELLING AND BUYING OF FOREIGN CURRENCY.

In case of selling and buying foreign currency the trade margin is also included because of the essence of the transaction, however in this case the transaction should not be defined as money lending as defined by banks.

In case of selling and buying of foreign currency the buying price shall not be fixed as loan or foreign-currency debt purchased by the bank and claimed to be repaid during the maturity, only as a debt resulting from sale.

No nominal interest rate may be claimed on the sum of foreign currency registered as the debt created during the sale because the amount of foreign currency is not loan or credit debt but a debt of money existing due to the sale.

Based on this amount the foreign exchange difference and trade margin can be charged, but in this case we do not talk about a lending transaction.

However, loan interest may not be included since it is not money lending that took place.

Banks mentioned above indicated the money service provided in a different way from reality in case of the so called foreign-currency based loans, and by this mislead and deceived which resulted in material injury, which amounts to the regulations set forth in  paragraph (1) § 373 of the CrC. as well as paragraph (2) § 417 of the CrC.

To support this statement we are hereby referring, on one hand, to the position of dr. Péter Polt, Chief Prosecutor addressed to the Curia from which we are presenting a quote below, on the other hand to the declaration of the (lawyer) Prime Minister of Hungary made several times in front of the public according to which banks swindled and mislead debtors. One of his declarations was made on 23 September 2011 in Dabas: ‘The foreign-currency debtors must be supported since it is unacceptable that 1 million people are swindled in a country.’ said Viktor Orbán, Head of Government, in Dabas at an inauguration of an urban development project.

On 23 December 2012, in the program Vasárnapi Újság of the Kossuth Rádió Viktor Orbán said that ‘foreign-currency debtors have been SWINDLED and MISLEAD’

In case of foreign-currency based loans no actual legal transaction according to rules relating to loan (loan disbursement) and credit agreements (credit disbursement) took place, it was only disguised as one.

Instead of the amount of foreign currency registered the financial institutions disbursed only its consideration in HUF calculated from the buying price at daily exchange rate on the date of disbursement.

If this economic event is a loan, the foreign currency registered may not be claimed for in full amount, since the nominal value of the foreign currency is not provided, which ensures the transfer of the change in the vale caused by the changes in the exchange rate; the change in the subject of the loan, i.e. in the value of the amount of foreign currency registered following the disbursement of HUF at buying price is not handed over to the Debtor.

As repayable loan capital only the nominal value of the HUF as capital can be claimed, which has been made available for the Debtor.

(1) § 523 of the Civil Code: Based on a loan agreement the bank or other creditor is obliged to provide a specific amount of money and the debtor shall repay the amount of loan according to the agreement.

(2) If the creditor is a bank, unless otherwise stated by law, the debtor shall pay an interest (bank loan).

The economic event does not comply with the disbursement of loan, since at the time of the provision of the loan the Creditor makes a specific amount of money available for the Debtor, which shall be repaid by the Debtor with or without interest.

However banks do not claim for the amount of HUF provided but its nominal value calculated in foreign currency on the day of disbursement, therefore they claim for a nominal value that is different from the nominal value of the forint granted. Instead of the amount of foreign currency, its consideration calculated at selling price in HUF valid on the date of disbursement is made available for Debtors. Therefore, the nominal value of the foreign currency as loan capital is not transferred, but instead the bank provides the amount of HUF calculated at buying price at an exchange rate valid on the date of disbursement, and it contains the nominal value of the HUF transferred but not that of the foreign currency.

Consequently, the actual money lending was not performed. The nominal value of the amount of foreign currency claimed as loan was not handed over and therefore claiming it as loan does not comply with the legislative provisions on money lending, § 523 of the Civil code and 10.2 of I ‘Financial services’ of Annex 2 of Act CXII of 1996 on credit institutions and financial enterprises (Hpt.), since the Debtor has never possessed the loan capital indicated by the bank. In reality the buying price of the foreign currency calculated in HUF has been made available for Debtors, however these were indicated as loan disbursement on the Debtors’ bank statements.

In fact, the foreign-currency consideration of the amount of HUF is registered in a loan account by the Creditors in spite of that no provision of foreign currency takes place.

The banks as buyers provide the buying price of the foreign currency calculated in HUF for the Debtor, however this economic event corresponds to foreign –currency sale.

Civil Code

1. Sale

365. § (1) By concluding a purchase contract the seller shall be obliged to transfer title of ownership and cede possession of a thing to the buyer, and the buyer shall be obliged to pay the purchase price and take possession of the thing.

(2) The subject of the sale can be anything which is not withdrawn from the circulation.

The economic event that happens does not take place relating to a loan or credit agreement but when foreign currency is purchased.

A quote from the relating Main Commentary of the Hungarian Civil Code (Ptk.)

c) Based on a loan agreement the creditor shall provide a specific amount of money for the debtor. When the creditor makes the amount of loan available for the debtor, he transfers it to the ownership of the debtor as well (§ 119). This enables for the debtor to use the money (or other replaceable thing) received for his or her own purposes.

The provision of the loan may be carried out in different ways. A typical method of this is the direct handover of the amount of loan or the replaceable thing lent.

       It can also be done by opening an account so that e.g. the seller does not take over the actual purchase price from the buyer, but leaves it with the buyer as a loan, and the buyer issues a receipt on the amount of loan corresponding to the purchase price. In fact, it is a special compound of the constitutum possessorium and brevi marnu tradition, i.e. the combined (shortened) form of the execution of two legal acts. In this case an actual loan agreement is concluded. However, if the buyer cannot pay the purchase price and issues a receipt on the amount corresponding to the purchase price as the amount of loan, it means that the title of the debt has changed, no individual loan agreement is concluded and therefore the ‘provision’ of the amount of loan does not take place. The claims emerging in the shape of loan may cover all sorts of claims which may leave room for abuse.

The banks also violated the provision of the Accounting Law, which specifies the recording of economic events truly and accurately by the recording of data defined by other laws.

The financial institutions did not record the accurate economic event.

Consequently, they generated a right in such a way that instead of an actual economic event of the sale and purchase of foreign currency a loan agreement was recorded in their accounting system, and thus they managed to provide the buying price of the foreign currency defined by them unilaterally on the day of the disbursement for the Debtors, and despite they claim the nominal value of the foreign currency itself at the current HUF exchange rate.

This kind of claim may exist in case of the sale of foreign currency, however in case of money lending the amount of loan does not generate an exchange difference since an amount of money has no exchange difference at all compared to itself.

However banks do not demand the amount of HUF made available from debtors, but the foreign currency at nominal value registered as bonded debt, which has not been provided.

The selling and buying of foreign currency takes place by the payment of the purchase price as an advance by the Bank as buyer, and it is registered by the Bank as an amount of foreign currency at nominal value to be paid by the Debtor, which he pays in installments.

As the foreign currency sale is recorded as the provision of loan, an interest is charged for the amount of foreign currency registered while the foreign currency has never been provided as loan capital the transaction interest may not be charged.

As the bank provides the forint equivalent of the foreign currency at buying price, and sells it to the Debtor virtually at selling price for the purchase of the monthly installment, a trade margin must be borne by the Debtor as a cost however this cost is not virtual but actual.

The trade margin itself is the major proof of foreign currency trade.

The trade margin may be generated only in foreign currency trade, and since no money lending occurred the appearance of the trade margin proves beyond doubt that we face a covert foreign currency trade which is formally disguised by Credit Institutions as loan agreement, and cover other claims by the loan agreements and they make different demands on the Debtors from the ones that are lawful based on the loan agreement.

Another proof of foreign currency trade is that Banks refer to § 231 of the Civil Code when they consider the definition of the financial debt in foreign currency by laws as permissible.

As the financial debt may be generated in case of money lending in foreign currency, however it is limited by the laws defining the rules of money lending to cases when the foreign currency is transferred, since the Debtor disposes over it only in these cases and the repayment of the amount of foreign currency as loan may only be carried out in these cases.

These laws are mandatory while the § 231 of the Civil Code is dispositive, i.e. it enables the opportunity to define the consideration in foreign currency but not in a mandatory manner.

In addition, in case of money lending the laws do not allow the definition of the debt irrespectively of the amount provided by the bank because an obligation of repayment is set forth for the Debtor. The obligation of repayment cannot be separated from the obligation of the financial institution since only a sum provided can be repaid.

In case of money lending the definition of the foreign currency as consideration is considered as permissible by Banks, which is however not permitted by the laws on money lending, since the definition of the consideration itself is not possible due to the fact that the Bank and the Debtor may only hold identical obligations relating to the amount defined.

The interest is a service defined in %, which is provided by the person liable for repayment in addition to the principal for its use to the holder of which value is adjusted to the amount of the principal and the period of use. Consequently, the interest is an ancillary service as it assumes a principal.

It comes in addition to the principal, and must be paid periodically in a thing uniform with the principal.

It can be stated from the above that the principal service is performed in HUF and then the remuneration may only be carried out in HUF, i.e. if the Creditor provides the loan in HUF only the value of the HUF provided and the relating interest may be demanded as a remuneration for the principal service; if the loan was provided in foreign currency, the interest must only be claimed in foreign currency or in HUF equivalent to the nominal value of the foreign currency.

From the submission by dr. Péter Polt, Chief Prosecutor addressed to the Curia:

‘The use and differentiation of foreign-currency buying and selling exchange rates is a part of the normal operation of banks and is based on substantial financial-economic relationships

If the disbursement and repayment of loan defined and registered in foreign currency is performed in HUF, it shall be carried out according to the following: Banks, at the time of the disbursement of the loan, use foreign-currency buying exchange rate, since during the transaction the foreign currency corresponding to the amount of the sum of loan approved is purchased from the borrower (debtor) against forint payment.

When the installments are paid, the bank sells foreign currency to the debtor in an amount necessary for the installment due, since the debtor pays in HUF according to the terms of the agreement but it is registered in foreign currency. In fact the foreign currency is not handed over manually at all and its exchange to HUF does not take place immediately after that (or inversely in case of a transaction of opposite sign), either when it is repaid, or when the amount of loan is disbursed. This however does not change the fact and circumstance that this is a regular financial transaction, during which, in case of sale the selling price, in case of purchase the buying price of the foreign currency is used. There are other contractual constructions which do not define that the disbursement and the repayment shall take place in HUF but in both the disbursement and the repayment of the loan is carried out in foreign currency. In this case the obligation of the debtor not included in the loan agreement is the purchase of the foreign currency; if he does not possess the particular foreign currency, the cost of exchange shall also be borne by the debtor created by the purchase of the foreign currency at buying price. Another issue is that the profit originated from the difference of the buying and selling price of the foreign currency applied arises at the party executing the transaction and the bank shall not be entitled to it. Therefore, it must be emphasized that the exchange difference is included in the transaction at all times, and is intended to be an integral part of the foreign-currency based loan.’

It would have been advantageous if the honorable chief prosecutor had enclosed the relevant Articles relating to loans to his reasoning, which enable the situations listed by him.

§ 231 of the Civil Code may only be used if actual foreign-currency loan was included in the transaction when the foreign currency is handed over to the Debtor in such a way that the Bank hands it over with all belonging characteristics, in its state at the time of disbursement and its future state.

So that the Debtor can possess it in is future state, the Debtor shall, by all means, receive foreign currency. Since if he does not get foreign currency, he does not have the possibility to sell, spend or invest, etc. the amount transferred as foreign currency. And in case of money lending the Debtor may freely dispose of the amount of the money lent. If, instead of foreign currency, HUF is disbursed to him but he owes with the amount of foreign currency, in the form of CHF he cannot sell, spend or invest, i.e. he does not possess the amount of the loan, however, according to the laws the amount of the loan must be provided.

To possess the amount of loan registered the Debtor must convert it again first, and for the amount of HUF received on the day of disbursement for foreign currency he will not get the same CHF amount even on that very day since he can only exchange the HUF amount received to CHF at selling price, as the amount of the loan claimed is in CHF.

Debtors received the purchase price for something, in this case for foreign currency and that is what must be handed over, however, in this case they received it by virtue of sale and not on the basis of loan, therefore it may not be recorded in a loan account as debt but the buyer (the bank) may require a claim generated by the sale.

The legal title is:

“(justus titulus), a title which serves as a basis recognized by law for the right used, i.e. it is suitable for the acquisition of rights. The loan is a title which is also suitable for the acquisition of ownership since the borrower becomes the owner of the value borrowed, except for lending, as ownership may not be acquired by virtue of lending.’

Source: Pallas’s Great Lexicon

The legal title is a title by which we can acquire the right of ownership of an amount of money, property and product. In this case the Bank acquires the foreign currency at its buying price, which is the HUF amount.

The Bank acquires the foreign currency by paying its buying price and we get the

However, the Bank claims the nominal value of the foreign currency instead of the disbursement of its buying price, which includes the claim for the exchange difference on the Debtor due to the changes in foreign-currency exchange rates, while the foreign currency is not made available for the Debtor. This is a special sale transaction, the sale of two things or two currencies intended for the same purpose.

In this case the buyer is the Bank, whose purpose is to acquire the ownership of the foreign currency.

This is a legal title of sale.

In case of the title of loan the foreign currency shall be handed over to the Debtor and this is what must be repaid. However Debtors do not get loan, but what they get, the amount of HUF, must not be repaid but as sellers must hand over the NOMINAL VALUE of the foreign currency, as the Bank registers the nominal value of the foreign currency in the loan account because the amount of foreign currency according to the date on which the loan was made available is demanded to be repaid. Consequently, the Debtors are the sellers in this transaction, who are paid by the Bank, while it becomes the owner of the foreign currency in 10-20-30 years.

TRADE MARGIN IS ONLY GENERATED BECAUSE FOREIGN-CURRENCY TRADE IS CARRIED OUT, the trade margin is the burden borne by the Debtor, which does not arise in case of real foreign currency loan if the Debtor uses the foreign currency itself and buys foreign currency only at the time of repayment. THE DEBTOR SHALL HAVE A RIGHT OF USE OF THE FOREIGN CURRENCY SINCE IT IS THE ESSENCE OF OWNERSHIP, if there is no ownership there is no possibility for demand by virtue of loan.


This process can be described according to actual events occurring during cash-flow. It must be supplemented with the valid Hungarian laws and regulations must be, and after all this, the effects resulted by the violation of the Accounting Act must be analyzed, that what those other laws are defined in paragraph (2) § 165 of the Accounting Act and whether the transaction was entered in the accounts according to these laws.

Accounting Act

165. § (2) Data may only be recorded in the accounting (bookkeeping) registers based on a receipt duly issued. A receipt is considered as duly issued if contains the data relating to the particular economic operation (event) to be entered in the accounts and defined by other laws truly and completely, and meets the general requirements relating to form and content, and which, in case of an error, has been corrected as required.

There are always other legislations regarding a particular economic operation (event) since the Accounting Act is the description of the process of accounting itself.

However it may not be used so that the laws which describe the actual process are not applied, since it results in counterfeit and fraud, as it really happens.


The agreement obliges.

However no other records can be entered in the accounts than what is set forth by the agreement.

It is not possible to oblige somebody to repay the goods sold to him as loan if buying price is handed over, since it is a sale. Also, the law on money lending is not applicable to the transaction.

The accounting is used to falsify reality.

And the accounting must be carried out according to ‘different rules’, since accounting is only a framework into which actual processes may be installed.

It is similar to that as if someone took out a loan on behalf of and with the documents of another person.

The sums and papers exist but there is no one to make claims on if the fraud is revealed; at first the offender must be found.

The Debtors received money and there are papers but the banks do not use the laws that relate to the transaction, since what happened is not the provision of loan and does not comply with the legal requirements and provisions on loans.

And it is not sufficient to looking at the agreement and make references based on it, since Debtors are also bound by the stipulations of the agreement but only in the case when the processes are described truly.

If this it does not carried out according to the above, Honored Chief Prosecutor, the ‘COMMENTS’ box should write ‘FRAUD’.

And there is no problem even in this case, because the accounting describes the real processes with the filling of the box ‘comments’.

(1) § 523 of the Civil Code: Based on a loan agreement the bank or other creditor is obliged to provide a specific amount of money and the debtor shall repay the amount of loan according to the agreement.

(2) If the creditor is a bank, unless otherwise stated by law, the debtor shall pay an interest.

The loan agreement according to the Hpt. (Act CXII of 1996) is as follows:

‘The provision of an amount of money by a credit institution, which shall be repaid against an interest by the debtor at the time defined by the agreement.’

The generation of the legal relationship:

For the validity of the loan agreement it is not necessary to put it down in writing, however it is typically included in contract forms created unilaterally by the credit institutions due to the considerable credit risk.

Subjects to the legal relationship:

One subject is the creditor providing the loan. Based on the regulation of the Hungarian Civil Code it can be any person, while according to the Hpt. only credit institutions may provide such financial service.

Another subject is the debtor, who can be any person, legal personality, other company and natural person.

Content of the relationship:

The major obligation of the creditor is to make the amount set forth in the agreement available for the debtor. The creditor may only be exempt from this requirement only in case of clausula rebus sic stantibus, i.e. if it proves that, following the conclusion of the agreement major changes in its or the debtor’s circumstances have occurred due to which the execution of the agreement cannot be expected, or if circumstances occurred following the conclusion of the agreement due which immediate termination may take place.

The main obligations of the debtor are the repayment of the amount of loan and the payment of interest. The interest is the consideration of the use of money as the debtor disposes of the money as if it was his own. On one hand the loan transaction is nothing else than a transfer of the amount of money to the possession of the debtor. The debtor may deviate from the repayment of the amount of loan according to contract to an extent that the repayment may be carried out sooner.

The debtor is not obliged to take out the loan and in this case of course no interest shall be paid.

For the period of time, however, during which the credit institution, based on or without an agreement, kept the amount of loan at his disposal, the debtor shall pay an interest.

And the debtor shall repay the amount of the loan.

Nothing else is possible TO REPAY than what has been received by the debtor; then it is possible to pay but NOT repay.


Amounts at nominal value are registered by the financial institutions concerned referring to § 231 of the Civil Code under the legal title of loan which have not been provided at nominal value according to the valid Hungarian laws relating to loan agreements and money lending, which provide for the subject in a mandatory manner. Contrarily, Debtors have financial debt originating from the sale of foreign currency, but the title indicated in the official documents containing the debt is not the title of sale but the title of loan. Therefore the bank charges the interest chargeable at the time of the provision of the loan, the trade margin chargeable at the time of sale and the exchange difference on the monthly installments as arrears of capital, hiding behind a false title by which it swindled and deceived the contracting debtors. There is no legal background for the transactions conducted by the banks in Hungary, in other words, they swindled and deceived the Debtors without a legal background.

The honorable General Prosecutor gives his opinion on the case in a letter addressed to the Curia as follows:  ‘The primary subject of the agreement is not a general concept in the Hungarian case law and cannot be interpreted in itself; therefore it is preferable to compare the official Hungarian translation with the original English text.’

Debtors wanted to obtain loan only according to the conditions contained and fixed by the valid Hungarian laws and regulations, however they did not get one, but became part of a foreign-currency sale disguised by the legal title of loan so that the additional costs and risks (foreign currency exchange transactions) are also paid by them to the banks. The Debtors do not have a financial debt originating from a bonded debt, but a financial debt generated by the sale of foreign currency. However the title of LOAN is indicated in the official documents and enforceability clauses issued by the notaries.

But the debt of Debtors is not generated in the reality since no provision of loan took place but sale of foreign currency, therefore based on the title of loan included in the notarial documents the Debtors do not have debt, and that’s why the official documents cannot be provided with enforceability clause.

In the notarial documents recognizing the debt – and as well as in loan agreements – the subject of the agreement is money lending in every case.

The Banks demand for the payment of the amount of foreign currency registered in the credit register accounts from the Debtors and charge an interest of loan for the amount of foreign currency that was not handed over. Therefore, due to the rising exchange difference occurring only because of the foreign-currency debt registered and the loan interest charged for it unlawfully Banks regularly terminate the agreement before a notary.

The notaries would have the possibility to refuse the authentication of the unlawful demands of Banks but they do not act accordingly.

And by this they become the robbers of Hungarian families and municipalities, cooperating with Banks, instead of taking advantage of the opportunities provided by the Act on Notaries and giving an impartial service to the people appearing in before them.

Act XLI of 1991 on notaries 1

1.  (1) §2 The law entitles the notaries with authenticity to provide impartial service for the parties in order to prevent disputes.

(2)3 The notary shall issue and preserve authentic instruments on transactions and facts of legal importance, hand over money, valuables or securities on behalf of the parties to pass it on to the holder and shall support the parties in exercising their rights and perform their duties relating to the procedures coming within his competence through training.

(3) The notary shall conduct the inheritance coming within his competence and other non-judiciary cases.
(4) The notary, in its function defined by the law, pursues the provision of an official legal service as part of the judiciary activity of the state


(1) § 2 During its activity the notary is only subject to the law and may not be ordered.

(2) The notary, in the relevant issues, shall act without discrimination exercising his profession personally.

(1) § 3 The notary shall refuse cooperation if it is incompatible with his obligations, especially when his contribution is required for transactions that constitute a breach of law, intended to circumvent the law or of which purpose is prohibited or unfair.

(2) If the notary perceives a critical circumstance during his work, and there is no reason to refuse the cooperation, he is obliged to draw the attention of the party concerned to this circumstance, and it shall also be indicated in the document. If this party objects, the notary shall refuse his cooperation.

During mortgage lending the financial institutions and banks defined, as a condition of the disbursement of the loan, the commitment statement on the existence of the obligation according to the contracts and the tolerance of the satisfaction of claims of the bank according to the contracts.

The existence of the obligations according to the contracts is not independent of the service of the Bank, as the subject of the contract in foreign currency based loan agreements is always money lending.

Therefore money lending is part of the activities carried out by the Bank, and without it the debtor shall not have any obligation to the bank.


10.2. Money lending

a) the provision of an amount of money based on credit or loan agreement concluded between the creditor and the debtor, which shall be repaid by the debtor at the time set forth by the agreement – with or without interest;

The signing of the commitment statement is a prerequisite contained by the agreement, and the signing of the commitment statement itself is not considered as the provision of loan.

In spite of that, notaries make a notarial certificate on the debt of the Debtor only based on the register of the amount of foreign currency, i.e. the amount of the loan according to loan agreements and commitment statements held by the credit institutions in case of termination by the Bank, and this notarial certificate is the official document, and if this document is prepared, the notarial admission form is provided with a clause and by this disputes may actually be prevented.

Due to termination by the Bank and by the disregard of the judicial enforcement a collection takes place against the Debtor in order to collect the demands of the Creditor Bank from the Debtor.

Act on notaries:

(1)252 § 112251 The notary shall provide the notarial document with an enforcement clause if it contains

a) a commitment for the purpose of service and consideration or unilateral commitment,

b) the name of the creditor and the debtor,

c) the subject and volume (amount) of commitment and its title,

d) the way and time limit of performance.

(2) If the commitment depends on the occurrence of a condition or time, the enforceability requires a notarial document to certify the occurrence of the condition or time.

Since the notarial admission form is the condition of the disbursement of the loan, the Debtor has no debt to be demanded in any case at the time of signing the official document, therefore the Debtors do not have a bonded debt at the time of assuming an obligation on the basis included in the official document, i.e. on the basis of loan. The receipt for the certification of the provision of the loan is the Debtor’s bank statement verifying the provision of the loan, or any other bank account which is indicated in the loan agreement such as the bank account to which the loan is disbursed (bank account number of the notary, lawyer or seller).

However the notaries, at the time of the termination, include the foreign currency capital of Banks in the register as the bonded debt of the Debtor, while these registers are not intended to certify financial operations performed between the debtor and the Bank.

As money lending is the subject of agreements, the Debtor’s receipts and the register of the Bank on the actual amount of bonded debt may not differ according to law, since the Debtor shall be liable to repayment regarding the amount of money provided, therefore it only relates to the difference between the amount of money provided for the Debtor and the principal already repaid.

Still, the registration of Banks defines a bonded debt different from the ones in the Debtors’ bank accounts.

According to the registration of Banks, due to the changes in exchange rates, the amounts of foreign currency registered depend on the changes in exchange rates only if expressed in HUF, since not the HUF amount provided is a basis for the registration of the debt in foreign currency, but Banks demand the Debtor to pay the foreign currency debt registered instead of the HUF amount provided. Consequently, banks do not require the repayment of the amount of money provided by them plus interest according to the laws of money lending.

At the time of the termination notaries do not take it into consideration that the Debtors undertook the repayment of amounts of foreign currency included in notarial admission form as loan, therefore they accept the bonded debt according to the register of the banks as data serving as a proof of the Debtor’s bonded debt, while this registration account may not be considered as a receipt certifying the financial transaction between the Debtor and the Bank.

These transactions are recorded in the Debtor’s bank statements.

Following the recognition of the debt, the debt of the Debtor is provided for in the Civil Code as follows:

(1)          § 242 The admission of the debt does not change the title of the debt, however, the verification of that the debt does not exist, it is not legally enforceable or the agreement is invalid, shall be borne by the party admitting the debt

(2)          The admission of debt is performed through a written declaration addressed to the other party.

The basis of the debt at the time of signing the agreement is money loan, since the debtor signs a loan agreement. At this moment the bonded debt may be only 0 HUF, as the signature of the admission form does not mean the provision of the loan.

According to the HUF amount according to the receipt of the disbursement does not correspond to the amount of foreign currency according to the commitment undertaken in the admission form, therefore no money lending takes place for debtors. The amount of foreign currency according to the admission form is not transferred and that’s why the Debtor cannot have debt as loan.

§ 242 of the Civil Code the party admitting the debt shall prove that he does not have any debt.

This is ignored by notaries and the Debtor is not summoned to check at the time of the termination of the agreement by the Bank whether money was lent after the admission of the debt, therefore they cannot define the title of the debt after the admission and whether the Debtor has a debt under the title of loan based on the agreement and the notarial admission form.

As a result of this procedure the notaries include the foreign currency registration of Banks in the notarial document as the bonded debt of the Debtors towards Bank, since the banking claims registered according to the notarial admission form are accepted, while the Banks did not lend money to the Debtors after signing the notarial admission forms.

The buying price of the amount of foreign currency on the day of disbursement was provided calculated in HUF; therefore the Debtors have no bonded debt according to the valid laws and regulations.

In case notaries acted according to § 242 which provides for the admission of debt at regulatory level, they could not issue a notarial certificate on the bonded debt according to the register of Banks and could not even put an enforcement clause on the notarial admission form.

However, as they do not take into account that the legal title of the debt does not change after the its admission, and the proof is borne by the party admitting the debt relating to the existence of the debt supporting it with the receipts of Debtors, the full undermining of Debtors has begun due to the issue of false official documents.

In such manner, due to the collection procedure initiated as a result of the unlawfully issued enforcement clauses, the Debtors may lose their mortgaged properties and other properties if required by the Bank for the satisfaction of the unlawfully bloated principal outstanding, their wage and pension, and even the co-debtor’s wage and pension may be debited as a result of the illegally issued enforcement clause.

The responsibility of notaries is indisputable, the situation of the Debtors is intolerable and their full undermining is carried out ignoring the valid laws and regulations, while, pursuant to the law, the task of notaries would be the impartial legal service in order to prevent legal disputes.

Instead, collection procedures continue to be carried out for the sake of Banks with the full vulnerability of the Debtors, ignoring their burden of proof defined by law and, as a result, the bank statements exclusively proving financial flows are not taken into consideration at all.

The fact that the foreign currency principal register of Banks differs from the bonded debt based on the disbursement also verifies that until the termination of the agreement the Bank unlawfully demanded the debt from the Debtor, since, pursuant to the law the Debtors had no debt on the basis of loan to Banks, nevertheless the Bank demanded the repayment of the amount of foreign currency registered and charged an interest on loan for the whole duration without making it available in accordance with the § 523 of the Civil Code and Annex 2 of Hpt.

Consequently, the debtor pays interest during the whole duration on the amount of foreign currency that has not been transferred while he must also pay the arising exchange difference due to its increase.

It is considered sufficient by notaries that the credit register account of the Bank is presented and they attest the bonded debt contained by this account as the debt of Debtors towards the Bank so that it is included in an official document.

And they do it without checking the amount of foreign currency as the amount required to be paid by the Debtor on the basis of loan included in the agreement and the notarial admission form to see whether it has actually been created as debt on the basis of loan following the admission of the debt.

As Banks provided HUF for the Debtors, as proved, therefore the amount of foreign currency was not lent to the Debtor within the frames of a finance transaction, therefore the Debtors did not have financial debt on the basis of loan towards the Banks.

The foreign currency debt included falsely in the termination by the forgery of official documents by the Banks and notaries.

Btk. (Hungarian Criminal Code, CrC)

(1) § 342 Who

a) makes a false official document or falsifies the content of an official document,

b) uses a false or falsified official document or an official document in other persons’ name,

c) contributes to the inclusion of a false data, fact or declaration relating to the establishment, change or cessation of a right or obligation, in the official document,

the offence shall be punished by a term of imprisonment of up to three years.

(2) If a person makes preparations for the forgery of official documents defined in a) or b) of paragraph (1), it shall be punished by a term of imprisonment of up to one year due for an offence.

(3) If the forgery of official documents defined in c) of paragraph (1) is committed with negligence, it shall be punished by custody for an offence.

(1) § 343 The official, who, misusing his official powers

a) makes a false official document,

b) falsifies the content of an official document or

c) includes an essential fact falsely in an official document, shall be punished by a term of imprisonment of between one to five years.

(2) The provisions of this § shall also be applied properly for the members of the foreign judicial or law enforcement authorities acting in Hungary pursuant to law.

Banks commit by the forgery of official documents according to section c) paragraph (1) § 342 and notaries include an essential fact falsely in an official document according to section c) paragraph (1) § 343, and therefore an enforceability clause is included in the notarial admission form.

The notarial form with enforceability clause is an enforceable instrument.

The Debtors attempt to escape from the collection procedures by civil proceedings, which they can do for a short time.

This cannot be a solution.

The restoration of legality can be the solution.

Therefore, we kindly ask the honorable Chief Prosecutor to initiate an investigation, based on the information provided by us, against the heads of the banks making foreign-currency based loan agreements and leasing agreements in Hungary, persons preventing the investigation of the illegality and those who have powers and authorization by law to investigate these cases, however they did not make use of them.

10 September 2013

Yours faithfully,

Árpád Kásler, President

Töviskesné Dsupin Judit, Secretary-General


Nemzetközi Büntetőbíróság

Főügyészi Hivatalának



Tisztelt Főügyész Asszony!

Szeretnénk  az Ön figyelmét felhívni arra a népirtásra és emberiesség elleni bűntettre, melyet Magyarországon a lakosság számára hitelezést végző bankok vezetői és az őket felügyelő szervek vezetői, az ebben közreműködő közjegyzők, illetve a bűncselekmények kivizsgálását megakadályozó ügyészek, bírák és politikusok követtek és jelenleg is követnek el. Kérjük, hogy az elkövetett bűncselekmények miatt a nyomozást szíveskedjék hivatalból elrendelni.

Tisztelt Főügyész Asszony, ezen feljelentésünket több száz ember felhatalmazása alapján tesszük meg a Banki Adósok Érdekvédelmi Szervezete és a Haza Nem Eladó Mozgalom nevében. A felhatalmazást igazoló aláírásokat tartalmazó dokumentumokat és az ügyészségi feljelentéseink elutasítását igazoló végzéseket  a feljelentéshez csatoljuk. Mire a tisztelt Bírósághoz beérkezik az angol fordítása a feljelentésnek, újabb aláírásokkal fogjuk megtámogatni beadványunkat.

Tisztelt Hágai Büntető Bíróság!

Bankárok az általuk irányított pénzintézetek hitelezési tevékenysége során az embereket megtévesztve csalássorozatok elkövetésére alkalmas szerződések kötésével az adósok százezreit semmizték ki, és ezzel őket olyan súlyos nélkülözésnek tették ki, amely az adósok életfenntartását fizikailag veszélyeztette, illetve tette lehetetlenné, a gyermekvállalást megnehezítette, illetve megakadályozta, továbbá a megfizethetetlen adósság elől az országból elmenekülni nem tudó adósok ezreit hajszolta öngyilkosságba, valamint százezreket az ország elhagyására.

Magyarországon 2005-ik évtől kezdődően tömegével kötöttek a kereskedelmi bankok un. deviza alapú hitel-, illetve lízing szerződéseket a lakossággal. A szerződések alapján a bankok a hiteleket Magyarország törvényes fizetőeszközében, forintban folyósították a hitelfelvevők részére, szintén forintban történt meg a lízingszerződések esetén a lízingtárgyak megvásárlása a bankok részéről. A tartozást a hitelfelvevők, illetve a lízingbevevők szintén forint pénznemben voltak kötelesek megfizetni.

A hitel, illetve lízingszerződések azonban tartalmazták azt, hogy a bankok a tartozást devizában- svájci frankban, euróban, illetve japán jenben – tartják nyilván. A szerződés kikötésével ellentétben azonban a bankok nem nyilvántartották a forint tartozást a nyilvántartási pénznemként megjelölt devizában, hanem a folyósítás napján a tartozást átszámították devizára, és a tartozást ezt követően svájci frank, euró, illetve japán jen pénznemben keletkezett tartozásként kezelték.

Deviza ténylegesen egyetlen szerződésben sem szerepelt, devizát a bankok nem bocsátottak az adós rendelkezésére, illetve nem vásárolták devizáért a lízingtárgyakat, a szerződésekkel kapcsolatosan deviza átadásra, illetve vételre vagy eladásra egyáltalán nem került sor sem a bankok részéről, sem a bankok és a hitelfelvevők között.

A szerződés megkötését követően a bankok azokat egyoldalúan módosítva a tőketartozás, illetve a törlesztő részletek összegét folyamatosan emelték. Ennek során azt a látszatot keltették, mintha a tartozás összege annak folytán emelkedett volna, hogy a forint árfolyama a nyilvántartási pénznemhez viszonyítva csökkent. Ténylegesen azonban az árfolyamváltozásnak a tartozás forint összegére hatása nem lehetett volna, hiszen a deviza mindössze nyilvántartási pénznem volt, és nem a tartozás tárgya vagy jogalapja.

Arra hivatkozni nem lehet, hogy a devizában meghatározott pénztartozást a Polgári törvénykönyv 231. §-a értelmében forintban átszámolva kell megadni,ugyanis a devizaösszeg kölcsön jogcímen bocsátandó rendelkezésére az Adósnak, s ezek után az Adós köteles azt visszafizetni.

Tehát a Bank nem pénztartozást adott meg az Adósoknak, hiszen nem volt pénztartozása az emberek felé, valami ellenében, hanem pénzkölcsönt kellett volna hogy nyújtson egy szolgáltatás keretében.
Ezért a Banknak nincs arra lehetősége, hogy a devizát forintba átszámoltan bocsássa az Adós rendelkezésére, ha mégis ezt teszi, akkor nem hitelfolyósításról van szó, hanem vételár folyósításról.  Hiszen az Adós a futamidő alatt, mint pénztartozást fizeti meg a devizát forintban, mivel a tartozása devizában van meghatározva. De ez nem válik pénzkölcsön tartozássá, ez esetben pedig kölcsönkamat nem számolható fel ! Ami miatt jogot formálnak a kamatra, az a valóságtól eltérő könyvelése a megtörtént eseménynek: azaz a folyósított vételár hitelfolyósításként történő könyvelése, és a devizaösszeg hiteltartozásként való nyilvántartásba vétele.

Ehelyett vételár folyósítást kellett volna könyvelni, mert a gazdasági esemény a devizaösszeg vételárának folyósítása volt. Ennek ellenében , adásvételi szerződéssel lehetett volna a deviza ellenérték megfizetését és kereskedelmi árrést követelni , de nem ezt tették.

Mivel nem a valós eseményt könyvelték le, hanem a szerződés tárgya szerint kölcsönfolyósítást ezért csalást követtek el .
A hatályos törvényhelyek, amelyek a pénzkölcsön nyújtást szabályozzák, nem adtak lehetőséget a deviza ellenében történő forint folyósításra. .
A megtévesztésekkel az erősödő deviza és a soha át nem adott devizára felszámolható kölcsönkamat egyidejűleg lett követelve, mellette a vételi árfolyamon történő forintfolyósítás és a havi törlesztő részlet eladási áron történő megfizetése közti árrés is felszámításra került, valamint a kezelési költségekre is felszámolták sok esetben az árfolyam különbözetet.

Ha csak a törvényi tényállás szempontjából vizsgáljuk, akkor ezzel tévedésbe ejtették, tévedésben tartották  az Adósokat , és ezáltal kihasználva őket , anyagi kárt okoztak nekik , de valójában ettől sokkal többről van szó.

Az emberektől elvették az újrakezdés lehetőségét, az élethez és a mindennapi megélhetéshez való jogot, az emberek nyugalmára és életére törtek az ellehetetlenülés eszközét használva ehhez.

A törlesztő részleteknek a bankok általi folyamatos egyoldalú emelése folytatódott abban az időszakban is, amikor a forint árfolyama a nyilvántartási pénznemhez viszonyítva erősödött

A Bankok felszámoltak az adósok terhére különböző, ténylegesen fel nem merült költségeket, valamint a forint és a nyilvántartási pénznem eladási és vételi árfolyama közötti árkülönbözetet is, annak ellenére, hogy a szerződések alapján létrejött jogviszony során sem deviza, sem pedig valuta eladásra és vásárlásra vagy konverzióra egyáltalán nem került sor.

A bankok a tartozások összegét minden esetben egyeztetés nélkül, a saját nyilvántartásaik alapján egyoldalúan állapították meg, annak okáról az adósok felé ellenőrizhető módon be nem számoltak, az adósoknak semmilyen lehetőséget nem biztosítottak arra, hogy a bankok megállapításának helyességét ellenőrizzék, vagy vitassák.

Az Adósok tartozása és a törlesztő részletek a tartozás rendszeres törlesztése ellenére is folyamatosan nőtt a deviza erősödése miatt .

Néhány éven belül a bankok tisztességtelen eljárása következtében az adósok havi törlesztőrészlete jelentősen, az eredeti induláshoz képest a kétszeresére-háromszorosára emelkedett.

Figyelemmel arra, hogy Magyarországon a nettó átlagjövedelem havi 150 ezer Ft körüli összeg, ( kb. 500 eu) amely a megélhetési költségeket figyelembe véve éppen csak elegendő az elengedhetetlenül szükséges költségek fedezésére, a törlesztőrészletek egyoldalú és nagy mértékű emelése következtében azokat a lakosság nagy része még súlyos fizikai nélkülözés árán sem volt képes tovább fizetni.

A lakosságnak a bankok tevékenysége miatti eladósodottságát jelzi, hogy a kevesebb, mint 10 millió lakosú Magyarországon több mint fél millió olyan devizaalapú jelzáloghitelt tartanak nyilván, melyben az adós ingatlanára a bankok jelzálogjogot jegyeztek be.  Közülük már több mint százezren kilencven napnál régebb óta nem fizetik a hitelüket, így esetükben a bank akármelyik pillanatban felmondhatja a szerződést. Ezen túlmenően ismeretlen számú azon további szerződések mennyisége, amelyeknél gépjárműre jegyeztek be jelzálogjogot, illetve nem került sor zálogjog alapítására, valamint a személyi kölcsönök devizában nyilvántartva és diák hitelek ugyanezen konstrukcióban. A devizahitel a családtagokat, illetve a kezeseket és azok családtagjait figyelembe véve mintegy 3 millió embert közvetlenül, négymilliót pedig közvetve érint Magyarországon.

A fizetésképtelenné váló adósok esetében a bankok jogerős és végrehajtható bírósági határozat nélkül, a saját ügykönyveik alapján, saját maguk által megállapított tartozás összegére közjegyzői határozat alapján végrehajtási eljárást indítottak és az adósokat és családjaikat a jelzáloggal terhelt ingatlanokból kilakoltatták úgy, hogy részükre semmilyen elhelyezést nem biztosítottak. Ennek következtében családok tízezrei lettek földönfutóvá téve. Jelenleg több mint 100.000 ingatlan van kijelölve kényszer értékesítésre.

A bankok azonban a jelzáloggal terhelt ingatlanok elvétele és értékesítése után sem tekintették a tartozásokat megfizetettnek, hanem azokból mindössze levonták – a tömeges árverések miatt pangó ingatlanpiac miatt rendszerint jóval a valós piaci ár alatt értékesített – ingatlanok vételárát és gépkocsik értékcsökkentett árát.

A tartozást azonban egyidejűleg meg is növelték a végrehajtás irreálisan magas összegben megállapított költségével, valamint a soha rendelkezésre nem bocsátott deviza árfolyamának különbözetével.

Ebből következően az adósok jelentős része több éves folyamatos törlesztés, majd fedezetül felajánlott ingatlanának elárverezése után nagyobb összegű tartozással rendelkezik, mint a felvett hitel teljes összege volt.

Ezen túlmenően a bankok az általuk megállapított tartozást átörökölhetőnek tekintik, így a súlyos nélkülözés következtében elhalálozott, vagy öngyilkosságba menekült adósok örökösei a tartozást tovább fizethetik az elhunyt helyett.

Az eladósodottság következtében a lakosság jelentős része, több százezer ember a létminimum alá került, így egy bankok elleni per költségét vállalni nem tudja. Ebből következően a bankok csalárd magatartása következtében kifosztott emberek Magyarországon hatékony jogvédelemhez sem jutnak, a bankok önkénye ellen semmilyen védelemben nem részesülnek.

Az ismertetett helyzet következtében a banki adósok közül mintegy 3.000 ember követett el öngyilkosságot, az elmúlt években és több százezer magyar állampolgár menekült az adósság elől külföldre, Magyarországon a születések száma jelentősen csökkent. A bankok által tendenciózusan és hosszabb időn keresztül kifosztott és anyagilag lehetetlen helyzetbe hozott embertömegek ugyanis a fizikai önfenntartáshoz szükséges anyagi eszközökkel sem rendelkeznek, ilyen körülmények között gyermekvállalásra nyilvánvalóan nincsen lehetőségük. Magyarországon ismét bekövetkezett az a korábban csak a világháborúk idején előforduló helyzet, hogy gyermekek és idős emberek fagytak meg, illetve haltak éhen a bankok által előidézett súlyos nélkülözés következtében.

Összefoglalva tehát, a deviza alapú hitel-, illetve lízingszerződések csalásra való felhasználása, valamint a jogviszonyokban a bankok által elkövetett törvénytelenségek következtében Magyarországon a lakosság jelentős része olyan élethelyzetbe került, amely a fizikai megsemmisülését okozhatja, illetve a lakosság ezen csoportjában a születéseket meggátolja. Erre figyelemmel a bankok vezetőinek cselekménye a Római Statútum 6. cikkely c. és d. pontjában ismertetett népirtás bűntetteként, illetve a 7 cikk 1/b pontjába ütköző kiirtással elkövetett emberiesség elleni bűntettként értékelhető.

Kérjük ezért a Tisztelt Főügyész Asszonyt, hogy az általunk szolgáltatott információk alapján szíveskedjék hivatalból nyomozást indítani a Magyarországon deviza alapú hitel, illetve lízingszerződést kötő bankok vezetői ellen és a törvénytelenség kivizsgálását megakadályozók illetve azon személyek ellen, akik jogkörrel és törvényi felhatalmazással rendelkeznek, az ügyek kivizsgálására, de nem élnek vele. Név szerint a legnagyobb Magyarországi Bank vezetője dr. Csányi Sándor,  dr. Polt Péter legfőbb ügyész, dr. Szász Károly a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének elnöke, dr. Orbán Viktor miniszterelnök,  valamint 2006 óta hivatalba lévő miniszterelnökök Gyurcsány Ferenc és Bajnai Gordon, valamint a végrehajtások foganatosításában közreműködő közjegyzők  és további ismeretlen tettesek ellen.

Kérelmünk indokaként előadjuk, hogy a magyar kormány az emberiesség elleni bűntettek vonatkozásában a szabályozási kötelezettségének nem tett eleget, így a magyar jogrendszer a kiirtás törvényi tényállásának megfelelő bűncselekményt nem ismer és bűncselekményként nem szankcionál.

A továbbiakban mellékeljük a Fővárosi Főügyészség válaszát legutóbbi feljelentésünkre, amelyhez több mint kilenc ezer magyar állampolgár csatlakozott a beadás pillanatában, azóta több mint 23 ezren és amelyben leírja az ügyészség, hogy amennyiben a jövőben újabb beadványt nyújtok be azt válaszadás nélkül az irattárba helyezik. Számtalan feljelentésünket érdemi kivizsgálás nélkül elutasítottak, végigjártunk minden utat a fogyasztóvédelemtől a Köztársasági elnöki hivatalig bezárólag. Az adócsalás miatt tett büntető feljelentésünkkor a bűnügyi nyomózok megpróbáltak megfélemlíteni, hogy vonjam vissza a feljelentésemet, mert ha megindítják a nyomozást, akkor össze  fog omlani a tőzsde.  Közel 20 ezer ember egybehangzó felhatalmazásával a magyar parlamenthez és a házelnökhöz fordultunk. Érdemi válasz illetve intézkedések nem történtek, mindeközben folyamatosan zajlik a nép kifosztása a felgyorsított  kilakoltatások és végrehajtások által.

A magyar legfőbb ügyészséghez  közvádas feljelentést tettünk  a 12 legnagyobb Magyarországi Kereskedelmi Bank ellen, de az ügyészségek, bűnpártoló módon leseperik az asztalról a feljelentéseinket, figyelmen kívül hagyva a kölcsönszerződésekre és pénzkölcsön nyújtásra vonatkozó magyar hatályos törvényeket. Amit jogkövető magatartással elkövethettünk Magyarországon azt megtettük. Éppen ezért nem maradt más hátra mint a Nemzetközi Büntető Bírósághoz fordulni jogorvoslatért, mert a magyar törvények értelmében csalást követtek el a bankok és az őket felügyelő szervek ezt nem hajlandóak kivizsgálni. Ezen csalássorozatok felismeréséhez ismertetjük a Magyarországon hatályos törvények szerinti tényállást.

Ezért mint a csalás törvényi tényállása:



373. § (1) Aki jogtalan haszonszerzés végett mást tévedésbe ejt, vagy tévedésben tart, és ezzel kárt okoz, csalást követ el.

(2) A büntetés vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztés, ha

a) a csalás kisebb kárt okoz, vagy

b) a szabálysértési értékhatárt meg nem haladó kárt okozó csalást

ba) bűnszövetségben,

bb) közveszély színhelyén,

bc) üzletszerűen,

bd) jótékony célú adománygyűjtést színlelve

követik el.

(3) A büntetés bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztés, ha

a) a csalás nagyobb kárt okoz, vagy

b) a kisebb kárt okozó csalást a (2) bekezdés ba)-bc) pontjában meghatározott valamely módon követik el.

(4) A büntetés egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztés, ha

a) a csalás jelentős kárt okoz,

b) a nagyobb kárt okozó csalást a (2) bekezdés ba)-bc) pontjában meghatározott valamely módon követik el, vagy

c) a csalást a bűncselekmény felismerésére vagy elhárítására idős koránál vagy fogyatékosságánál fogva korlátozottan képes személy sérelmére követik el.

(5) A büntetés két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztés, ha

a) a csalás különösen nagy kárt okoz, vagy

b) a jelentős kárt okozó csalást a (2) bekezdés ba)-bc) pontjában meghatározott valamely módon követik el.

(6) A büntetés öt évtől tíz évig terjedő szabadságvesztés, ha

a) a csalás különösen jelentős kárt okoz, vagy

b) a különösen nagy kárt okozó csalást a (2) bekezdés ba)-bc) pontjában meg határozott valamely módon követi kel.

(7) E § alkalmazása szempontjából kárnak kell tekinteni az igénybe vett szolgáltatás meg nem fizetett ellenértékét is.

A fogyasztók megtévesztése megjelenik abban, hogy a pénzintézetek kölcsönszerződést kötöttek az adósokkal, hiszen ilyen tartalmú tartozáselismerő nyilatkozatokat írattak alá velük, megtévesztve ezáltal őket abban a tekintetben , hogy az áru megfelel a magyar jogszabályoknak, holott a legfőbb ügyész is elismerte, hogy a devizaalapú hitelezésnél a „A szerződés elsődleges tárgya a magyar joggyakorlatban nem szokásos fogalom.”

A gyanútlan és banki háttérműveletekben járatlan adósok felültek a csábító reklámoknak (melyekkel a bankok még akkor is bombázták a médián keresztül a potenciális ügyfeleiket amikor az USA-ban és Nyugat-Európában már bankházak mentek csődbe és a válság begyűrűzése a bankok egymás közötti hitelezési gyakorlata miatt biztosra volt tehető, éppen ezért árfolyamkockázatról nem is lehetett a szerződések aláírásakor beszélni csak egy biztosan bekövetkező eseményről amely csak és kizárólag az adósokat fogja sújtani) és aláírtak egy olyan szerződést amelyet a Polgári törvénykönyvben saját maguk is ellenőrizni tudtak, hiszen kölcsönért mentek a bankba nem pedig a bank devizakereskedésének prédáivá akartak válni.

Hivatkozunk továbbá a Szegedi Ítélőtábla Pf.I.20.052./2012/7.sz. ítéletére melyben az eljáró bíróság nem tesz mást mint a magyar jogtól idegen (mégis magyar jogintézményként feltüntetett) kölcsönszerződésből igyekszik kigyomlálni a deviza adásvételi szerződésre jellemző árrésnek a fogyasztóval való megfizettetését azáltal, hogy tisztességtelenek mondja ki azt a kikötést  , amely ellenszolgáltatás nélküli plusz bevételhez juttatja a bankot.

Az ítéleti indokolás kimondja: A devizaalapú forinthitel esetén a felek nem kétféle jogügyletet kötnek: egyfelől egy kölcsönt, és másfelől egy ténylegesen nyújtott devizakölcsön „megvásárlása” (a bank részéről), illetve forint törlesztéskor a devizarészlet „eladása” történik, hanem jogilag egységes (egyetlen) devizaalapú kölcsönszerződés jön létre közöttük.

A kölcsönszerződés alapján a bank az ügyfél részére devizát nem bocsát a rendelkezésére, sem effektíve, sem átvitt, jelképes értelemben. Devizához ezen ügylet keretei között a kölcsönvevő semmilyen módon és mértékben nem juthat, kizárólag forintot bocsát rendelkezésére a hitelező. Miután az adósnak devizát nem nyújt a hitelező, ilyet nem bocsát a rendelkezésére, ezért az adósnak nincs is mit eladnia a hitel folyósításakor — a bank részéről a folyósításkor nem történik devizavétel (az ügyfélnek nincs eladható devizája).

A kölcsön jogügyletben devizaértékesítés — eladás és vétel — tehát nem történik, ezért az eltérő vételi folyósításkori, és eladási törlesztési árfolyamon a hitelező különbözeti árrést nem alkalmazhat. „Mintha vétel” és „mintha eladás” jogilag nem létezik — értelmezhetetlen —, a „virtuális szolgáltatásért” pedig legfeljebb „virtuális ellenérték” jár.

A fentiekből is egyértelműen látszik, hogy már az Ítélőtábla szintjén is szembeötlő az a törekvés, hogy kiiktassa a kölcsönből mint jogügyletből a deviza adásvételt. Eközben a bank a Ptk.ban nevesített Kölcsönszerződést köt az adóssokkal és a kölcsönösszegre vonatkozó tartozáselismerő nyilatkozat megtételére kötelezi az adóst , amely a kölcsön folyósításának feltétele.

A jogügyletben felmerülő kereskedelmi árrés kiiktatása azzal, hogy vételi árfolyamot alkalmaz a Bank a havi, devizában megállapított törlesztőrészlet adós általi megvásárlásakor, a lényegi problémát nem orvosolja.

Ugyanis a lényegi probléma az, hogy nem kölcsön lett rendelkezésre bocsátva, hanem egy deviza adásvétel vételi ára.

És ez az, ami miatt a kereskedelmi árrés felmerül, ha eladási áron számol törlesztéskor a Bank.

Amennyiben az Adóstól követelt devizaösszeg az Adós rendelkezésére lett volna bocsátva névértéken, akkor eladási árfolyam alkalmazásával sem keletkezne kereskedelmi árrés,


A kereskedelmi árrés a deviza adásvétel esetén a jogügylet lényege miatt felmerül, de akkor nem lehet pénzkölcsön adásként rögzíteni a gazdasági eseményt, mint ahogy azt a pénzintézetek rögzítették.

Deviza adásvétel esetén nem rögzíthető a vételi ár hitelfolyósításként, nem rögzíthető a Bank által megvásárolt és a futamidő alatt megfizetni követelt  deviza hiteltartozásként, csak adásvételből eredő tartozásként.

Nem követelhető az adásvétel során keletkezett tartozásként nyilvántartásba vett devizaösszegre ügyleti kamat, mert a devizaösszeg nem hiteltartozás, nem kölcsöntartozás, hanem az adásvétel miatt fennálló pénztartozás.

Erre az összegre jogosan felszámítható az árfolyamkülönbözet és a kereskedelmi árrés, de akkor nem kölcsönügyletről van szó.

Kölcsönkamat viszont fel sem merülhet, mert nem pénzkölcsön adás történt.

A fentebb megnevezett pénzintézetek ugyanis az úgynevezett devizaalapú hitelek esetében a valóságtól eltérő módon tüntették fel az általuk nyújtott pénzszolgáltatást , ezzel tévedésbe ejtették , tévedésben tartották az adósokat és ezáltal anyagi kárt okoztak nekik , kimerítve úgy a Btk . 373. § (1) bekezdésében  foglaltakat mint a Btk 417.  § (2) bekezdésében foglaltakat .

Ennek alátámasztására hivatkozni kívánunk, egyrészről a Legfőbb Ügyész dr. Polt Péter, a Kúriának címzett szakmai álláspontjára, melyből alább idézünk, másrészről mint Magyarország (jogász) miniszterelnökének többszöri nagy nyilvánosság előtt tett nyilatkozatára, miszerint a bankok becsapták és félrevezették az adósokat.. Egyik nyilatkozata 2011.09.23-án Dabason hangzott el  . ”A devizahiteleseknek segíteni kell, mert az nem megy, hogy egy országban egymillió embert becsapjanak ” – jelentette ki Orbán Viktor kormányfő Dabason, egy városfejlesztési beruházás átadási ünnepségén.”

2012.12.23-án a Kossuth Rádió Vasárnapi Újság című műsorában Orbán Viktor miniszterelnök azt nyilatkozta, hogy a devizahiteleseket „BECSAPTÁK és FÉLREVEZETTÉK”.

A devizaalapú hitelek esetén sem a hitelszerződésre (hitelnyújtásra), sem a kölcsönszerződésre (kölcsönnyújtásra) vonatkozó jogszabályok szerinti jogügylet történt meg valójában, csak annak álcázták.

A pénzintézetek a nyilvántartásba vett devizaösszeg helyett annak folyósítás napi árfolyamon, vételi áron számolt forint ellenértékét folyósították.

Ez a gazdasági esemény amennyiben kölcsönnyújtás, a nyilvántartott deviza teljes összegében nem követelhető, mert a folyósításkor nincs átadva a deviza névértéke, ami az árfolyam változás okozta értékbeli változásának átadását biztosítja a kölcsön tárgyának, vagyis a nyilvántartott devizaösszegnek a forint vételi áron történt folyósítását követő értékbeli változása az Adós részére nincs átadva.

Az Adóstól csak annak a forintnak, mint tőkének a névértéke követelhető mint visszafizetendő kölcsöntőke, amely az Adós részére rendelkezésre lett bocsátva.

Ptk.523.§(1) Kölcsönszerződés alapján a pénzintézet vagy más hitelező köteles meghatározott pénzösszeget az adós rendelkezésére bocsátani, az adós pedig köteles a kölcsön összegét a szerződés szerint visszafizetni.

(2) Ha a hitelező pénzintézet, – jogszabály eltérő rendelkezése hiányában – az adós kamat fizetésére köteles (bankkölcsön).

Kölcsönadásnak nem felel meg a gazdasági esemény, mert kölcsönadáskor a Hitelező meghatározott pénzösszeget bocsát az Adós rendelkezésére, amelyet az Adós köteles megfizetni kamattal vagy anélkül.

Ellenben a pénzintézetek nem a rendelkezésre bocsátott forintösszeget követelik, hanem annak folyósításnapi, devizában számolt névértékét, ezért a folyósított forint névértékétől eltérő összeget követelnek .

A devizaösszeg helyett annak a folyósítás napján érvényes, vételi áron forintban számolt ellenértékét. bocsátják az Adósok rendelkezésére. Ezáltal magának a devizának mint kölcsöntőkének a névértéke nem kerül átadásra, ehelyett a folyósítás napján érvényes árfolyamon, vételi áron számolt forintösszeget bocsátja rendelkezésre a Bank, ez az átadott forint névértékét tartalmazza, de a devizáét nem.

Tehát valós pénzkölcsön adás nem történt meg. A kölcsönként követelt devizaösszegnek a névértéke nem került átadásra, ezért annak kölcsönként történő követelése nem felel meg a pénzkölcsön adásról szóló jogszabályi rendelkezéseknek, Ptk.523.§ -ának és a Hpt.  2. számú melléklete I. Pénzügyi szolgáltatások  10.2 . pontjában foglaltaknak ,  hiszen a pénzintézet által megjelölt kölcsöntőkével az Adós soha nem rendelkezett.

Ténylegesen a deviza forintban számolt vételi ára lett az Adós rendelkezésére bocsátva, de ezt a pénzintézetek hitelfolyósításként közölték az Adósok banki kivonatain

A valóságban a forintösszeg deviza ellenértékét hitelszámlán veszik nyilvántartásba a Hitelezők, annak ellenére, hogy a deviza rendelkezésre bocsátása nem történik meg. A deviza forintban számolt vételi árát bocsátják az Adós rendelkezésére, mint vevők, de ez a gazdasági esemény deviza adásvételnek felel meg.


1. Az adásvétel

365. § (1) Adásvételi szerződés alapján az eladó köteles a dolog tulajdonát a vevőre átruházni és a dolgot a vevő birtokába bocsátani, a vevő pedig köteles a vételárat megfizetni és a dolgot átvenni.

(2) Adásvétel tárgya lehet minden dolog, amely nincs kivonva a forgalomból.

A gazdasági esemény, ami történt, nem hitelszerződés, nem kölcsönszerződés kapcsán következik be, hanem deviza adásvételekor.

Idézet a Ptk. vonatkozó Nagykommentárjából:

c) A kölcsönszerződés alapján a hitelező a meghatározott pénzösszeget köteles az adós rendelkezésére bocsátani. A hitelező akkor, amikor a kölcsönösszeget az adós rendelkezésére bocsátja, azt egyben az adós tulajdonába is adja (119. §). Ez teszi lehetővé, hogy az adós a megkapott pénzt (vagy más helyettesíthető dolgot) a saját céljaira felhasználja.

A rendelkezésre bocsátás különféle módon történhet. A tipikus mód a kölcsönösszegnek, illetőleg a kölcsönadott helyettesíthető dolognak a közvetlen átadása. De történhet egy számla nyitásával úgy is, hogy pl. az eladó a ténylegesen felajánlott vételárat nem veszi át a vevőtől, hanem azt kölcsönként a vevőnél hagyja, s a vevő a vételárnak megfelelő kölcsönösszegről ad elismervényt. Ez valójában a constitutum possessorium és a brevi marnu traditio sajátos vegyülete, tehát két jogi aktus lebonyolításának összevont (lerövidített) módja. Ilyenkor valóságos kölcsönszerződésről van szó. Ha azonban a vevő a vételárat nem tudja megfizetni, s a vételárnak megfelelő összegről mint kölcsönösszegről ad elismervényt, ez a tartozás jogcímének megváltoztatását jelenti, tehát nem jön létre önálló kölcsönszerződés, s így nincs szó a kölcsönösszeg „rendelkezésre bocsátásáról”. Az alakilag kölcsönként jelentkező követelések a legkülönfélébb követeléseket takarhatnak, ami visszaélésekre is alkalmat adhat.

A számviteli törvény azon rendelkezését is megsértették a pénzintézetek, amely a gazdasági események rögzítését a valóságnak megfelelően, a más jogszabályokban előírt adatok rögzítésével írja elő.

A pénzintézetek nem a valós gazdasági eseményt rögzítették.

Ezzel jogot keletkeztettek oly módon, hogy a valóságban deviza adásvételnek megfelelő gazdasági esemény helyett hitelszerződést rögzítettek a számviteli rendszerükben.

Ezzel érték azt el, hogy kölcsönadás helyett a folyósítás napján általuk egyoldalúan meghatározott deviza vételi árát adták át az Adósoknak, és ennek ellenére magának a devizának a névértékét követelik, a mindenkori forint árfolyamon.

Erre deviza adásvételkor van lehetőség, de pénzkölcsön adásnál a kölcsönösszegnek nem keletkezik árfolyam különbözete, mert önmagához képest árfolyam különbözete semmilyen pénzösszegnek nincs.

Azonban a bankok nem a rendelkezésre bocsátott forintösszeget követelik az adósoktól, hanem a hiteltartozásként nyilvántartásba vett , de rendelkezésre nem bocsátott devizát névértéken.

A deviza adásvétel a Bank mint vevő által a vételárnak mint előlegnek a megfizetésével történik, és mint adós által megfizetendő devizaösszeget, névértéken nyilvántartásba veszi a Bank, amelyet az Adós részletekben fizet meg.

Mivel pénzkölcsön adásként rögzítik a deviza adásvételt, ezért a hitelszámlán nyilvántartásba vett devizaösszegre kamatot számolnak fel, miközben kölcsöntőkeként a deviza soha nem volt rendelkezésre bocsátva, ezért arra ügyleti kamat nem számolható fel.

Mivel a deviza helyett annak forint megfelelőjét vételi áron folyósítja a Bank, de a havi törlesztő megvásárlásához eladási áron, virtuálisan adja el az Adósnak, ezért kereskedelmi árrés terheli az Adóst költségként, de ez a költség már nem virtuális, hanem valós.

A kereskedelmi árrés maga a legfőbb bizonyítéka a devizakereskedelemnek.

Kereskedelmi árrés kizárólag deviza (valuta) kereskedelemben merülhet fel, és mivel valós devizában történő pénzkölcsön nyújtás nem történt, a kereskedelmi árrés felmerülése kétséget kizáróan bizonyítja azt, hogy egy burkolt devizakereskedelemmel állunk szembe, amelyet alakilag kölcsönszerződésnek álcáztak a Hitelintézetek és más követeléseiket takargatják a kölcsönszerződésekkel és más követeléseket is követelnek az Adósoktól mint azt a kölcsönszerződés alapján törvényesen lehetne.

A devizakereskedelemnek másik bizonyítéka az, hogy a Bankok a Ptk. 231.§-ára hivatkoznak, amikor a pénztartozás devizában történő meghatározását a jogszabályok által megengedettnek tekintik.

Ugyanis pénztartozás keletkezhet pénzkölcsön adás esetén is devizában, de ezt a pénzkölcsön adásról rendelkező jogszabályok azon esetekre korlátozzák, amikor a deviza át is van adva, mert kizárólag ezekben az esetekben rendelkezik vele az Adós, és kizárólag ezekben az esetekben történhet meg a devizaösszeg kölcsönként történő visszafizetése. Ezek a jogszabályok kógensek, míg a Ptk. 231.§-a diszpozitív, tehát az ellenérték devizában történő meghatározásának biztosítja ugyan a lehetőségét, de nem kötelező jelleggel.

Ezen túlmenően, pénzkölcsön adásnál a törvényi rendelkezések nem teszik lehetővé a pénztartozás meghatározását a pénzintézet által rendelkezésre bocsátott összegtől függetlenül, mivel visszafizetési kötelezettséget írnak elő az Adós számára. A visszafizetési kötelezettség pedig elválaszthatatlan a pénzintézet kötelezésétől, mert visszafizetni csak rendelkezésre bocsátott pénzösszeget lehet.

A Bankok megengedettnek tartják ellenértékként meghatározni a devizát pénzkölcsön adásnál, amire viszont a pénzkölcsön adásról szóló jogszabályok nem biztosítanak lehetőséget, hiszen magának az ellenértéknek a meghatározására nincs lehetőség amiatt, hogy a Bank és az Adós kötelezettsége a meghatározott pénzösszeg vonatkozásában kizárólag azonos lehet.

A kamat az a százalékszerűen meghatározott szolgáltatás, amelyet a kötelezett a főtartozás összegén felül ennek használatáért teljesít a jogosultnak, s amelynek a mértéke a főtartozás összegéhez és a használat idejéhez igazodik. A kamat tehát járulékos szolgáltatás, mert főtartozást tételez fel.

A főtartozáson felül jár, s a főtartozással egynemű dologban visszatérően kell fizetni.

Fentiekből megállapítható, hogy a főszolgáltatás forintban történt, akkor az ellenszolgáltatás is csak forintban történhet, azaz ha a Hitelező forintban folyósít csak a folyósított forint ellenértékét és az arra járó kamatot követelheti, mint a főszolgáltatásért járó ellenszolgáltatást, ha pedig devizában történt a folyósítás, akkor csak devizában vagy a deviza névértékének megfelelő forintban követelheti a kamatot.

dr. Polt Péter Legfőbb Ügyész Kúriához intézett beadványából:

„A normál banküzemi működéshez tartozik és alapvető pénzügyi közgazdasági

összefüggéseken alapul a deviza vételi és eladási árfolyamok alkalmazása és megkülönböztetése. Devizában meghatározott és nyilvántartott kölcsön folyósítása és törlesztése, ha az forintban történik, a következő módon alakul: A hitelintézetek a kölcsön folyósításakor devizavételi árfolyamot alkalmaznak, mert a bankművelet során a jóváhagyott kölcsönösszegnek megfelelő devizát forintfizetés ellenében megvásárolják a kölcsön felvevőjétől (adóstól), A törlesztő részletek megfizetésekor a hitelintézet deviza-eladási árfolyamon az esedékes törlesztéshez szükséges összegben devizát ad el az adósnak, hiszen az adós a szerződési feltételek szerint bár forintban fizet, de annak nyilvántartása devizában történik. Tény, hogy ténylegesen sem a törlesztéskor, sem a hitelösszeg folyósításakor manuálisan nem kerül sor a deviza átadására, majd rögtön a deviza forintra történő átváltására (illetve ellenkező előjelű ügyletben fordítva), Ez azonban nem változtat azon a tényen és körülményen, hogy ez egy szokásos pénzügyi művelet, melyben eladáskor deviza eladási, vételkor pedig deviza vételi árfolyamatot alkalmaznak. Vannak olyan szerződéses konstrukciók is, amelyek nem forintban történ folyósítást, illetve törlesztést írnak elő, hanem mind a kölcsön folyósítása, mind a törlesztése devizában történik. Ekkor az adós kölcsönszerződésbe nem foglalt kötelezettsége a deviza megszerzése: ha az adott devizával nem rendelkezik, akkor a deviza vételi árfolyamon történő beszerzésével az átváltási költséget szintén neki kell viselnie. Más kérdés, hogy ez esetben az alkalmazott deviza vételi és eladási különbözetből eredő nyereség a tranzakciót lebonyolítónál keletkezik, és nem a bankot illeti. Hangsúlyozni kell tehát, hogy minden esetben az átváltási különbözet az ügylet része, a deviza alapú kölcsönhöz rendeltetésszerűen és elválaszthatatlanul hozzátartozik,”

Jó lett volna ha a tisztelt legfőbb ügyész mellékelte volna okfejtéséhez, a hozzátartozó kölcsönadásra vonatkozó törvényhelyeket is, amelyek lehetővé teszik az általa felsoroltakat.

A Ptk.231.§.-t ez esetben akkor lehetne alkalmazni, ha tényleges devizahitelről lenne szó, amikor az Adósnak át van adva a deviza oly módon, hogy a Bank azt minden tulajdonságával együtt átadja. A folyósításkori állapotában, és a jövőre nézve való állapotában.

Ahhoz, hogy a jövőre nézve való állapotában az Adósé legyen, mindenképpen a devizát kell, hogy megkapja az Adós. Mert ha nem a devizát kapja meg az Adós, akkor nincs meg az a lehetősége, hogy a tulajdonába került összeget mint devizát eladhassa, elkölthesse, befektethesse stb.

Márpedig pénzkölcsön adáskor az Adós szabadon rendelkezhet a pénzkölcsön összege felett..

De ha deviza helyett forintot folyósítanak a számára, de deviza összeggel tartozik, akkor CHF formájában sem eladni, sem befektetni, sem elkölteni nem tudja, vagyis nem rendelkezik a kölcsön összegével, holott a törvényi előírásoknak megfelelően, a kölcsön összegét rendelkezésre kell bocsátani.

Ahhoz, hogy a nyilvántartásba vett kölcsönösszeggel rendelkezzen, először újra át kell váltania, és azért a forint összegért, amit a folyósítás napján a devizáért kapott, nem ugyanazt a CHF összeget fogja kapni már aznap sem, mert csak eladási árfolyamon tudja átváltani a kapott forint összeget CHF-re, mert a követelt kölcsön összege CHF.

A vételi árat valamiért kapták az adósok, itt a devizáért, tehát azt át kell adniuk – de akkor ehhez adásvétel jogcímen jutottak, és nem kölcsön jogcímen s emiatt nem vehető tartozásként fel hitelszámlára, hanem adásvételből eredő követelést írhat elő a vevő(pénzintézet).

A jogcím nem más, :

“(justus titulus), oly cím, mely az igénybe vett jognak a jog által elismert alapját képezi, tehát a jog szerzésére alkalmas. Épp úgy a tulajdonjog megszerzésére alkalmas cím a kölcsön, mert a kölcsönvevő a kölcsönvett érték tulajdonosává lesz, de a haszonkölcsön nem az, mert haszonkölcsön címén tulajdont szerezni nem lehet.”

Forrás: Pallas Nagylexikon

A jogcím az a cím, amellyel a pénzösszeg, az ingatlan, az áru tulajdon jogához hozzájutunk.. Ebben az esetben a devizához jut hozzá a Bank azon az áron, ami annak vételi ára, azaz a forintösszeg.

Itt a vételi ár kifizetésével jut birtokba a Bank, mi meg az ellenértéket megkapjuk érte, a forintot.

A Bank ellenben a deviza vételi árának folyósítása helyett a deviza névértékét követeli, ami magában hordozza a deviza árfolyam változása miatt az árfolyam különbözet Adóstól történő követelését, miközben a deviza névértéken nincs rendelkezésre bocsátva az Adós részére.

Ez speciális adásvétel, két azonos rendeltetésű dolognak, a kétféle pénznemnek az adásvétele.

Itt a vevő a Bank, célja a deviza tulajdonjogának megszerzése.

Ez adásvétel jogcím.

Kölcsön jogcímnél a deviza át kell legyen adva az Adósnak, és azt kell visszafizesse.

Az Adósok pedig nem kölcsönt kaptak, mert amit kaptak, a forint összegét, azt nem kell visszafizessék, ellenben mint eladók, a deviza NÉVÉRTÉKÉT kell átadják, mert a Bank a deviza névértékét veszi a hitelszámlán nyilvántartásba, hiszen a rendelkezésre bocsátás napja szerinti devizaösszeget követeli megfizetni.

Tehát az Adósok az eladók az ügyletben, akiket kifizet a Bank, miközben ő válik a deviza tulajdonosává a10-20-30-év alatt.

A KERESKEDELMI ÁRRÉS, KIZÁRÓLAG AZÉRT KÉPZŐDIK, MERT DEVIZAKERESKEDELEM FOLYIK a kereskedelmi árrés az adós terhe, ami igazi devizahitelnél nem merül fel, ha az Adós magát a devizát használja fel, és csak törlesztéskor vesz devizát, AZ ADÓSNAK RENDELKEZÉSI JOGA KELL, HOGY LEGYEN A KÖVETELT DEVIZA FELETT, MERT EZ A TULAJDONLÁS LÉNYEGE, ha nincs tulajdonlás, nincs követelési lehetőség sem, kölcsön jogcímen.


A folyamat leírható a pénzmozgás a valósan történt események szerint. Ehhez hozzá kell rendelni a hatályos magyar jogszabályi rendelkezéseket. Ezek után, a számviteli törvény megsértésével bekövetkező hatásokat szükséges megvizsgálni, hogy melyek is voltak azok a más jogszabályok, amelyeket a számviteli törvény ír a 165.§ (2) bekezdésében, és aszerint volt-e könyvelve.

Számviteli törvény

165. § (2) A számviteli (könyvviteli) nyilvántartásokba csak szabályszerűen kiállított bizonylat alapján szabad adatokat bejegyezni. Szabályszerű az a bizonylat, amely az adott gazdasági műveletre (eseményre) vonatkozóan a könyvvitelben rögzítendő és a más jogszabályban előírt adatokat a valóságnak megfelelően, hiánytalanul tartalmazza, megfelel a bizonylat általános alaki és tartalmi követelményeinek, és amelyet – hiba esetén – előírásszerűen javítottak.

Adott gazdasági műveletre (eseményre) vonatkozóan mindig van más jogszabály, mert a számviteli törvény az magának a könyvelés menetének a leírása.

De ezt arra felhasználni nem lehetséges, hogy nem azokat a jogszabályi rendelkezéseket használja, amelyek a reálfolyamatot leírják, mert azáltal hamisítás, csalás történik.

Mint ahogyan történik is.


A megállapodás kötelez.

De nem lehetséges mást lekönyvelni, mint amire a megállapodás kötelez.

Nem lehetséges az, hogy ha valakinek vételárat adnak át, akkor arra kötelezzék, hogy kölcsön jogcímen fizesse meg az általa eladott árut, mert ez egy adásvétel. És nem vonatkozhat rá a pénzkölcsön adásról szóló jogszabály.

A könyvelés van felhasználva arra, hogy a valóság meg legyen hamisítva.

Márpedig a könyvelést a “más jogszabályok “szerint kell végezni, mert a könyvelés csupán egy váz, amibe bele kell helyezni a valós folyamatokat.

Olyan ez, mintha valaki a más nevében, személyi irataival vesz fel kölcsönt.

Megvannak a pénzösszegek, megvannak a papírok, de nincs kin követelni, ha kiderül, hogy csalás történt, előbb meg kell találni az elkövetőt.

Adósok pénzt kaptak, vannak papírok, de nem azon jogszabályokat alkalmazza a Bank, amelyek vonatkoznak a jogügyletre, mert ami történt, az nem kölcsön adás, nem felel meg a kölcsönadásról szóló jogi követelményeknek és rendelkezéseknek.

És nem elegendő a szerződést nézegetni és arra hivatkozni, mert a szerződésben foglalt dolgok kötelezik az Adósokat, de csak akkor , ha a folyamatokat a valóságnak megfelelően írták le.

Ha ez nem így történik, tisztelt Legfőbb Ügyészség, akkor a “MEGJEGYZÉS” rovatba bele kell írni, hogy CSALÁS”

És ebben az esetben nincs gond, mert a könyvelés a megjegyzéssel együtt leírja a valós folyamatokat.

Ptk. 523. § (1) „A kölcsönszerződés alapján a hitelintézet vagy más hitelező köteles meghatározott pénzösszeget az adós rendelkezésére bocsátani, az adós pedig köteles a kölcsön összegét a szerződés szerint visszafizetni.

(2) Ha a hitelező hitelintézet – jogszabály eltérő rendelkezése hiányában – az adós kamat fizetésére köteles.”

A Hpt. szerint a kölcsönszerződés:

„Pénzösszeg rendelkezésre bocsátása a hitelintézet részéről, melyet az adós a szerződésben megállapított időpontban, kamat ellenében köteles visszafizetni.”

A jogviszony keletkezése:

A kölcsönszerződés érvényességéhez nem szükséges annak írásba foglalása. de a jelentős hitelezői kockázat miatt jellemzően, ezt is a hitelintézetek által egyoldalúan kialakított blankettaszerződésekbe foglalják.

A jogviszony alanyai:

Egyik alanya a hitelező, aki a kölcsönt nyújtja. A Polgári törvénykönyv szabályozása alapján bárki lehet, míg a Hpt. értelmében csak hitelintézet nyújthat ilyen pénzügyi szolgáltatást.

Másik alanya az adós, aki szintén lehet bárki, jogi személy, egyéb gazdasági társaság és természetes személy.

A jogviszony tartalma:

A hitelező legfőbb kötelezettsége, a szerződésben meghatározott összeg adós rendelkezésére bocsátása. Ez alól csak a clausula rebus sic stantibus esetében mentesül, ha bizonyítja, hogy a szerződés megkötése után akár az ő, akár az adós körülményeiben olyan lényeges változás állott be, amely miatt a szerződés teljesítése többé el nem várható, vagy ha a szerződés megkötése után olyan körülmények következtek be, amelyek miatt azonnali hatályú felmondásnak van helye.

Az adós főkötelezettsége a kölcsön összegének visszafizetése és a kamat megfizetése. A kamat a pénz használatának ellenértéke, mivel az adós azzal sajátjaként rendelkezik. A kölcsönügylet tehát egyrészről nem más, mint pénzösszeg tulajdonba adása.

Az adós a kölcsönösszeg szerződés szerinti visszafizetésétől annyiban térhet el, hogy azt előbb is visszafizetheti.

Az adós a kölcsön felvételére nem köteles, ekkor természetesen a kamatot sem kell megfizetnie. Arra az időre azonban, mely alatt a hitelintézet – akár hitelszerződés alapján, akár anélkül – a kölcsönösszeget a rendelkezésére tartotta, jutalékot köteles fizetni.

Az adós pedig köteles a kölcsön összegét visszafizetni.

VISSZAFIZETNI, semmi mást nem lehetséges, mint amit az Adós meg is kapott, megfizetni igen, de visszafizetni NEM.


A szóban forgó hitelintézetek, a Ptk.231.§ – ra való hivatkozással kölcsön jogcímen tartanak nyilván olyan névértékű összegeket amelyek névértéken nem lettek rendelkezésre bocsátva, a kölcsönszerződésekre és a pénzkölcsön nyújtásra vonatkozó hatályos magyar jogszabályok értelmében, amelyek kötelező jelleggel rendelkeznek. Ezzel szemben egy deviza adásvételből származó pénztartozással rendelkeznek az Adósok, de nem adásvétel jogcím van feltüntetve az adósságot tartalmazó közokiratban, hanem kölcsön jogcím. Így a pénzintézet a kölcsönadáskor felszámolható kamatot, az adásvételkor felszámolható kereskedelmi árrést és az árfolyam különbözetet is felszámolja úgy a havi törlesztő részletre mint a tőkehátralékra,, a hamis jogcím mögé rejtőzve, amellyel becsapta és megtévesztette a vele szerződő adósokat. Azoknak a jogügyleteknek amit a pénzintézetek lefolytattak Magyarországon nincs jogszabályi háttere, vagyis jogszabályi háttér nélkül, félrevezették és becsapták az Adósokat. Erről a tisztelt legfőbb ügyész úr így vélekedik a Kúriának címzett szakmai véleményében:

„A szerződés elsődleges tárgya a magyar joggyakorlatban nem szokásos fogalom, önmagában nem is értelmezhető, ezért célszerű a hivatalos magyar fordítást az eredeti angol szöveggel összevetni.”

Az Adósok, csakis a magyar hatályos jogszabályokban foglalt és rögzített feltételek mellett kívántak pénzkölcsönhöz jutni, de nem azt kapták, hanem valójában egy deviza adásvétel részeseivé váltak, kölcsön jogcím álcája alatt úgy, hogy a deviza adásvétel további járulékos költségeit és kockázatait (deviza csere ügyletek) is ők fizetik meg a pénzintézetek részére. Az Adósok nem kölcsöntartozásból származó pénztartozással rendelkeznek, hanem deviza adásvételből származó pénztartozással. Viszont a közjegyzők által ellátott közokiratokban és a végrehajtási záradékokban KÖLCSÖN jogcím van feltüntetve.

Mivel azonban kölcsön jogcímen a valóságban nem keletkezik meg az adósok tartozása, mert nem kölcsönadás történt, hanem deviza adásvétel, ezért a közjegyzői okiratokban foglalt kölcsön jogcím szerint nem áll fenn tartozásuk az adósoknak, így a közokiratok végrehajtási záradékkal nem láthatók el.

A tartozáselismerő közjegyzői okiratokban , éppen úgy, mint a kölcsönszerződésekben  a szerződés tárgya pénzkölcsön adás minden esetben .

A Bankok a hitelnyilvántartási számlákon  nyilvántartásba vett devizaösszeg megfizetését követelik az adósoktól és kölcsönkamatot számítanak fel az át nem adott devizaösszegekre.

Ezért az erősödő , pusztán  nyilvántartásba vett  devizatartozásra  felmerülő árfolyam különbözet és az arra  jogellenesen felszámolt kölcsönkamat miatt a Bankok közjegyző előtt rendre   felmondják.

A közjegyzőknek lehetőségük lenne a Bankok  jogtalan követeléseinek okiratba foglalását visszautasítani, de ezt nem teszik meg .

Így válnak a magyar családok, önkormányzatok kifosztóivá a Bankokkal együttműködve ahelyett, hogy a közjegyzőkről szóló törvény adta lehetőségükkel élve pártatlan jogi szolgáltatást nyújtanának az előtte megjelent feleknek .

1991. évi XLI. törvény  a közjegyzőkről1

1.   §2 (1) A törvény közhitelességgel ruházza fel a közjegyzőket, hogy a jogviták megelőzése érdekében a feleknek pártatlan jogi szolgáltatást nyújtsanak.

(2)3 A közjegyző a jogügyletekről és jogi jelentőségű tényekről közokiratot állít ki, okiratokat őriz meg, a felek megbízásából pénzt, értéktárgyat és értékpapírt vesz át a jogosult részére történő átadás végett, a feleket a hatáskörébe utalt eljárásokkal kapcsolatban – a felek esélyegyenlőségének biztosításával – kioktatással segíti jogaik gyakorlásában és kötelességeik teljesítésében.

(3) A közjegyző folytatja le a hatáskörébe utalt hagyatéki eljárást és egyéb nem peres eljárásokat.
(4) A közjegyző a jogszabály által meghatározott hatáskörében az állam igazságszolgáltató tevékenysége részeként jogszolgáltató hatósági tevékenységet végez.


2. § (1) A közjegyző az eljárása során csak a törvénynek van alávetve, és nem utasítható.

(2) A közjegyző az ügyekben részrehajlás nélkül, hivatását személyesen gyakorolva köteles eljárni.

3. § (1) A közjegyző köteles megtagadni a közreműködését, ha az kötelességeivel nem egyeztethető össze, így különösen ha közreműködését olyan jogügylethez kérik, amely jogszabályba ütközik, vagy jogszabály megkerülésére irányul, illetőleg amelynek célja tiltott vagy tisztességtelen.

(2) Ha a közjegyző az eljárása során aggályos körülményt észlel, de a közreműködés megtagadására nincs ok, köteles e körülményre a fél figyelmét felhívni és ezt az iratban feltüntetni. Ha a fél ez ellen tiltakozik, a közjegyző a közreműködését megtagadja.

A hitelező Bankok, pénzintézetek a jelzálogalapú hitelezés során a kölcsön folyósításának feltételeként előírták a kötelezettségvállaló nyilatkozattételt a szerződések szerinti kötelezettség fennállásáról és a bank követeléseinek a szerződések alapján történő kielégítésének  tűréséről .

A szerződések szerinti kötelezettségek fennállása azonban nem független a Bank szolgáltatásától, mivel a devizaalapú hitelszerződésekben  a szerződés tárgya minden esetben pénzkölcsön adás.

Ezért a pénzkölcsön rendelkezésre bocsátása  hozzátartozik a Bank tevékenységéhez , anélkül nem állhat fenn  kötelezettsége az adósnak a bankkal szemben .


10.2. Pénzkölcsönnyújtás

a) a hitelező és az adós között létesített hitel-, illetőleg kölcsönszerződés alapján a pénzösszeg rendelkezésre bocsátása, amelyet az adós a szerződésben megállapított időpontban – kamat ellenében vagy anélkül – köteles visszafizetni;

A szerződésekben mint előfeltétel szerepel a kötelezettségvállaló nyilatkozat aláírása, és nem a kötelezettségvállaló nyilatkozat aláírása maga a pénzkölcsön nyújtás.

Ellenben a közjegyzők kizárólag a kölcsönszerződések és a kötelezettségvállaló nyilatkozatok szerinti kölcsönösszeg , a devizaösszeg hitelintézetek általi nyilvántartása alapján készítenek  ténytanúsítványt a Bank által történő felmondás esetén  az Adós tartozásáról, és ez a ténytanúsítvány az a közokirat, amelynek elkészülte esetén a tartozáselismerő közjegyzői okiratot a közjegyzők végrehajtási záradékkal látnak el, s ez által valóban megelőzhetőek a jogviták .

A Bank felmondása miatt bírósági végrehajtás mellőzésével végrehajtás történik az Adóssal szemben a Hitelező Bank követeléseinek Adóstól történő   behajtása érdekében    .

Közjegyzőkről szóló törvény :

112. §251 (1)252 A közjegyző végrehajtási záradékkal látja el a közjegyzői okiratot, ha az tartalmazza

a) a szolgáltatásra és ellenszolgáltatásra irányuló vagy egyoldalú kötelezettségvállalást,

b) a jogosult és a kötelezett nevét,

c) a kötelezettség tárgyát, mennyiségét (összegét) és jogcímét,

d) a teljesítés módját és határidejét.

(2) Ha a kötelezettség feltételnek vagy időpontnak a bekövetkezésétől függ, a végrehajthatósághoz az is szükséges, hogy a feltétel vagy időpont bekövetkezését közokirat tanúsítsa.

Mivel a tartozáselismerő közjegyzői okirat a kölcsön folyósításának feltétele, ezért egyetlen esetben sincs követelhető kölcsöntartozása az Adósnak a közokirat aláírásakor, így a  közokiratba foglalt jogcímen,  kölcsön jogcímen a kötelezettség vállalásakor még nem áll fenn a tartozása az adósoknak . A kölcsön nyújtásának  igazolásául szolgáló bizonylat az Adós Bankszámla kivonata , amely a rendelkezésre bocsátást igazolja , vagy bármely más bankszámla, amely a kölcsönszerződésben meg van jelölve  mint amelyre a kölcsönfolyósítás történik ( közjegyző, ügyvéd bankszámla száma, eladó bankszámla száma ) .

Ellenben a közjegyzők  a   szerződés felmondásakor  a Bankok devizatőke nyilvántartását foglalják ténytanúsítványba , mint az adós kölcsöntartozását,  miközben ezen nyilvántartások nem az adós és a Bank között történt gazdasági műveleteket hivatottak igazolni .

Mivel pénzkölcsön nyújtás a szerződés tárgya, ezért az Adós bizonylatai és a Bank nyilvántartása a kölcsöntartozás fennálló összegéről nem lehet a törvény értelmében eltérő, mert az Adóst visszafizetési kötelezettség terheli a rendelkezésére bocsátott pénzösszeg vonatkozásában , s ezért nem lehet más összegről szó mint az Adós rendelkezésére bocsátott pénzösszeg és a már visszafizetett tőkeösszeg különbözetéről .

A Bankok nyilvántartása mégis más kölcsöntartozásról tanúskodik, mint az Adósok bankszámlái .

A Bankok nyilvántartása szerint a nyilvántartásba vett devizaösszegek az árfolyam változása következtében forintban kifejezve függenek az árfolyam változásától, mert nem a folyósított forintösszeg szolgál alapul a tartozás devizában történő nyilvántartására, hanem a folyósított forintösszeg ellenében nyilvántartásba vett devizatartozást követelik a  Bankok az Adós által megfizetni . Ez által a bankok nem a pénzkölcsön nyújtás törvényi rendelkezése szerint követelik az általuk rendelkezésre bocsátott pénzösszeget visszafizetni kamatokkal együtt .

A felmondáskor  a közjegyzők nem veszik figyelembe, hogy a tartozáselismerő közjegyzői okiratokba foglalt devizaösszegeket az adósok kölcsön jogcímen vállalták visszafizetni , ezért elfogadják a bankok nyilvántartása szerinti kölcsöntartozást mint az adós kölcsöntartozásának bizonyítékául szolgáló adatot, miközben ez a nyilvántartási számla nem bizonylata az Adós és a Bank között zajló pénzmozgásoknak .

Ezen pénzmozgásokat az Adós banki kivonatai rögzítik.

A tartozás elismerését követően a polgári törvénykönyv az alábbiak szerint rendelkezik az Adós tartozását illetően  :

242. § (1) A tartozás elismerése a tartozás jogcímét nem változtatja meg, de az elismerőt terheli annak bizonyítása, hogy tartozása nem áll fenn, bírósági úton nem érvényesíthető, vagy a szerződés érvénytelen.

(2) A tartozáselismerés a másik félhez intézett írásbeli nyilatkozattal történik.

A tartozás jogcíme az aláírás pillanatában pénzkölcsön, mert az adós kölcsönszerződést írt alá. Ebben a pillanatban a kölcsöntartozás nem lehet más összeg, mint nulla forint, mert nem a tartozáselismerő aláírása  jelenti a kölcsön rendelkezésre bocsátását.

A folyósítás bizonylata szerinti forintösszeg nem egyezik a tartozáselismerőben vállalt kötelezettség szerinti devizaösszeggel, ezért pénzkölcsön nyújtásra nem került sor az adósok részére. A kötelezettségvállaló nyilatkozat szerinti devizaösszeg nem kerül átadásra, ezért kölcsön jogcímen nem állhat fenn az Adósnak tatozása.

A Ptk . 242. §-a  szerint az tartozás elismerőt terheli annak bizonyítása, hogy tartozása nem áll fenn.

Ezt a közjegyzők nem veszik figyelembe. Az Adóst nem idézik be, hogy a szerződések  Bank általi  felmondásakor leellenőrizzék , hogy a tartozás elismerését követően történt-e pénzkölcsön adás, ezért nem tudják megállapítani azt, hogy a tartozás elismerését követően a tartozás jogcíme , a szerződés és a tartozáselismerő közjegyzői okirat szerinti  kölcsön jogcímen keletkezik-e tartozása az Adósnak .

Ezzel az eljárással bekövetkezett, hogy a közjegyzők a Bankok devizatőke nyilvántartását foglalják közjegyzői okiratba mint az Adósok Bankkal szemben fennálló kölcsöntartozását , mert elfogadják a tartozáselismerő közjegyzői okirat szerint nyilvántartásba vett Banki követelést , miközben a Bankok a tartozáselismerő közjegyzői okiratok aláírását követően nem adtak pénzkölcsönt az Adósoknak.

A devizaösszegek forintban számolt ,  folyósítás napi vételárát folyósították, s ezért az Adósoknak nincs kölcsöntartozásuk a hatályos törvényi rendelkezések értelmében.

Amennyiben a közjegyzők a Ptk. 242. §-a szerint járnának el, amely a tartozáselismerésről törvényi szinten  rendelkezik ,  nem állíthatnának ki a Bankok nyilvántartása szerinti kölcsöntartozásról ténytanúsítványt, és ezért nem tudnának végrehajtási záradékot tenni az Adósok tartozáselismerő közjegyzői okiratára.

De mivel nem veszik figyelembe azt, hogy a tartozás jogcíme a tartozás elismerését követően nem változik meg, és a tartozás elismerőjét terheli a bizonyítás a tartozás fennállására vonatkozóan az Adósok bizonylataival alátámasztva , ezért bekövetkezett az Adósok teljes ellehetetlenítése a közjegyzők által készített valótlan tartalmú közokiratok kiállítása miatt.

Az Adósok az ilyen módon , jogtalanul  kiállított végrehajtási záradékok miatt indított végrehajtási eljárás során  elveszíthetik a jelzáloggal terhelt ingatlanjukat, elveszíthetik az egyéb ingatlanjukat is, ha a jogellenesen felduzzasztott tőketartozás kielégítéséhez ezt a Bank igényli, , megterhelhetik a fizetésüket, nyugdíjukat, az Adóstárs fizetését , nyugdíját a jogellenesen kiállított végrehajtási záradék miatt.

A közjegyzők felelőssége vitathatatlan, az Adósok helyzete tűrhetetlen, a hatályos törvények figyelmen kívül hagyásával történik meg a teljes ellehetetlenítésük , miközben a közjegyzők feladata a törvény értelmében a pártatlan jogszolgáltatás volna a jogviták megelőzése érdekében.

Ehelyett a Bankok érdekében történnek  végrehajtások az adósok teljes kiszolgáltatottságával, a törvény által előírt  bizonyítási terhük figyelembe vételének mellőzésével , s ez által a pénzmozgásokat kizárólagosan bizonyító bankszámla kivonatok teljes mellőzésével .

Az a tény, hogy a Bankok devizatőke nyilvántartása eltér a folyósítás szerinti kölcsöntartozástól, azt is igazolja, hogy a felmondásig mindvégig jogellenesen követelt a Bank az Adóstól, hiszen az Adósoknak a törvény értelmébe nem keletkezett kölcsön jogcímen tartozása a Bankokkal szemben, mégis a nyilvántartásba vett devizaösszeg megfizetését követelte a Bank és erre számított fel mindvégig kölcsönkamatot anélkül,  hogy azt a Ptk.523§ -nak és a Hpt.2-es számú mellékletének megfelelően rendelkezésre bocsátotta volna.

Ezáltal az adós mindvégig kölcsönkamatot fizet az át nem adott devizaösszegre, miközben annak erősödése miatt felmerülő árfolyam különbözetet is meg kell fizetnie .

A közjegyzők az által, hogy elegendőnek tartják  a Bankok hitelnyilvántartási számlájának felmutatását  ,  az ezen lévő kölcsöntartozást mint az Adósok Bankkal szemben  fennálló tartozását közokiratba foglaltan tanúsítják .

Anélkül teszik ezt, hogy a szerződésbe és a tartozáselismerő közjegyzői okiratba  foglalt , kölcsön jogcímen az Adós által megfizetni  követelt devizaösszeggel kapcsolatosan leellenőriznék, hogy a tartozás elismerését követően leellenőriznék a Bank szolgáltatását .

Mivel a Bankok minden esetben bizonyítottan forintot bocsátottak az Adósok rendelkezésére, ezért a kölcsön jogcímen Adós által megfizetni követelt devizaösszeg nem vált pénzkölcsönné, s ezért kölcsön jogcímen az adósoknak nem keletkezett pénztartozásuk  a Bankokkal szemben.

A felmondásba valótlanul foglalt devizatartozás ezáltal közokirathamisítással történik a felmondást készítő Bankok és a közjegyzők által .


342. § (1) Aki

a) hamis közokiratot készít, vagy közokirat tartalmát meghamisítja,

b) hamis, hamisított vagy más nevére szóló valódi közokiratot felhasznál,

c) közreműködik abban, hogy jog vagy kötelezettség létezésére, megváltozására vagy megszűnésére vonatkozó valótlan adatot, tényt vagy nyilatkozatot foglaljanak közokiratba,

bűntett miatt három évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) Aki az (1) bekezdés a) vagy b) pontjában meghatározott közokirat-hamisításra irányuló előkészületet követ el, vétség miatt egy évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(3) Aki az (1) bekezdés c) pontjában meghatározott közokirat-hamisítást gondatlanságból követi el, vétség miatt elzárással büntetendő.

343. § (1) Az a hivatalos személy, aki hivatali hatáskörével visszaélve

a) hamis közokiratot készít,

b) közokirat tartalmát meghamisítja, vagy

c) lényeges tényt hamisan foglal közokiratba,

bűntett miatt egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő.

(2) E § rendelkezéseit a külföldi állam igazságszolgáltatási vagy bűnüldözési feladatot ellátó hatóságának a törvény alapján Magyarország területén eljáró tagjára is megfelelően kell alkalmazni.

A bankok a Btk. 342 .§ -ának (1) bekezdése c) pontja szerinti módon követnek el közokirathamisítást, a közjegyzők pedig a Btk . 343 . §-ának (1) bekezdése c) pontja szerinti módon , lényeges tényt hamisan foglalnak közokiratba, s ez által az Adósok tartozáselismerő közjegyzői okirataira végrehajtási záradék kerül .

A végrehajtási záradékkal ellátott közjegyzői okirat végrehajtható okirat.

Az Adósok polgári peres eljárásokkal próbálnak megmenekülni a végrehajtástól, amit ideig-óráig meg tudnak tenni .

A megoldást ez nem jelentheti.

A megoldást a törvényesség helyreállítása jelentheti.

Kérjük ezért a Tisztelt Főügyész Asszonyt, hogy az általunk szolgáltatott információk alapján szíveskedjék hivatalból nyomozást indítani a Magyarországon deviza alapú hitel, illetve lízingszerződést kötő bankok vezetői ellen és a törvénytelenség kivizsgálását megakadályozók illetve azon személyek ellen, akik jogkörrel és törvényi felhatalmazással rendelkeznek, az ügyek kivizsgálására, de nem élnek vele.

2013.szeptember 10 napján

Tisztelettel: Kásler Árpád elnök

Töviskesné Dsupin Judit főtitkár






6 hozzászólás a(z) “HÁGA” bejegyzéshez

  1. Tisztelt Olvasók!
    Itt hívom fel a Magyar Televízió és a közmédiák figyelmét, vegyék napirendre ezt a témát. Amennyiben nem teszik meg, lesz mit szégyellni, hiszen bizonyos vagyok abban, hogy a külföldi sajtókban hamarosan foglalkozni fognak e nemzetellenes bűncselekmény sorozattal. Nem véletlen fogalmazok így. Amikor kétséget kizáróan bizonyítani lehet az öngyilkosságok, családok széthullásának okait, demográfiai következményeit, alapos a gyanú. Nem beszélve a jó erkölcsről ami törvényi fogalom is.

  2. (Ez emailben érkezett egy elmenekült magyartól)

    Tisztelt BAÉSZ,

    A HÁGA-s cikket elküldtük a BBC-nek, hátha felkapják és kap egy kis sajtóvisszhangot itt az Egyesült Királyságban.

    Ezzel a szöveggel: “Dear BBC,

    I think maybe you interested about what the banks and the government done with the Hungarian people : they let the banks to disposess the families using usury. In this link you can find the prosecution (in English) what the civic lobby sent to the International Criminal Court : http://kaslerarpad.hu/?p=5200

    Best regards:
    a Hungarian familiy who “escaped” from all of this and found a better place to live and work in the UK”

    Ide: http://www.bbc.co.uk/news/10725415

    Minden jót:…………………………………….

  3. Teljesen egyetértek., hiszen törvényhelyeken a felsoroltak már jóval korábban beszabályozásra kerültek. Ezen szabályzók szerint nem lett volna szabad ilyen ellehetetlenült helyzetbe kerülnünk.
    Mivel a bankszektor és bizonyos vezető beosztású politikusok azt próbálják sugallni, hogy a hitelfelvevőnek meg kellett volna gondolnia magának a hitelnek a felvételét, ez arra enged következtetni, hogy itt azért nem tiszta játék volt. Viszont ugyanezen körök azt elhinni vélik, hogy a bankkörök ártatlanok, mert nem lehett tudni előre az árfolyamváltozást. ITT ÓRIÁSI MEGÍTÉLÉS, VÉLELMEZÉSBELI ELLENTMONDÁS LÁTSZIK! A pénzügyi ismereteket a képzetlen állampolgároknak illett volna tudni, de a képzett bankszektornak elnézhető, hogy nem tudta. Nevetséges. A politikai elít véleményem szerint azért helyezkedett erre az álláspontra, mert – megállni látszik a feltevés-, hogy részesei ennek a megvezetésnek.
    MEGJEGYZENDŐ: Ezt egy olyan ország állampolgáraival követték el, akik korábban meggyőződhettek a banki tisztességes eljárásokról, mely azt jelentette: HOGY AMI A SZERZŐDÉSBEN SZEREPELT NAPRA KISZÁMÍTHATÓ VOLT, SŐT továbbmegyek , HATÁRIDŐ ELŐTTI KIFIZETÉS ESETÉN A BANKOK NEM HOGY (+) PÉNZT NEM SZÁMOLTAK FEL, HANEM MÉG A HÁTRALEVŐ KAMATOKAT RÉSZBEN VAGY EGÉSZBEN EL IS ENGEDTÉK.( Így újra ki tudták akár kölcsönként helyezni az akkori aktuális kamattal)
    Ezen utóbbi ídöszakok “csapdájához” asszisztált a mindenkori kormány azáltal, hogy a törvények és szabályozók ellenére engedte a banki öncélú , mindent figyelmen kívül hagyó működést.
    Mint tudomásukra jutott külfüldi pénzügyi és banki szakemberek figyelmeztetéseinek figyelmen kívül hagyásával, azok létezésének eltitkolásával.
    Most mindenki próbálja a mundér becsületét védeni. Pedig immáron már sem mundér sem becsület!