Van úgy, hogy valami mellett nem lehet elmenni, még akkor sem, ha a hallgatást beszédesebbnek tartja az ember a beszédnél sok esetben, bizonyos időszakokban és körülmények között. Egy ilyen ügyben ragadtattam magam eme közlemény megírására is.

Ez még nem az a bizonyos utolsó megjelenés, amit annakidején beharangoztam. Focirajongó nem vagyok, de nem is utálom azt. Ez véletlenül került elém és nagyon átéreztem, amit ez az ember mondott. Ő futballban utazott, focistákkal. Én politikában, devizásokkal…..

Minden szavát magaménak érzek….ettől jobban én sem tudtam volna megfogalmazni. Remélem él még az ember….

Eltelt 24 óra. A feltett kérdésemre, hogy kik szeretnék, ha folytatnám a devizahiteles érdekvédelmet a három közösségi oldalamon valamivel több mint 200 ember fejezte ki véleményét, hogy szeretné, kettő tróger trágárkodott.

Strasbourg egy övön aluli ütés volt, sem törvényesnek, sem tisztességesnek nem tartom, de törölhetjük a szemünket és fordulhatunk Istenhez panaszra, fordulhatunk Istenhez, vagy fel, nem fognak könnyekre fakadni a kifosztók, max örömkönnyekre. Hamarosan kiderül Brüsszel állásfoglalása is.

Ajándék vasárnapra…a magyaroknak.

A Strasbourgi Emberi Jogok Európai Bírósága döntött a magyar devizahiteles ügyben, szombaton vettük át.

Nekem kifejezetten tetszik. Minek elkapkodni, ha maguk a kifosztottak is ráértek várni…a sült galambot, persze tisztelet a kivételnek.