Mi, deviza alapúnak mondott hitelünk miatt, azzal a veszéllyel nézünk szembe, hogy bármikor kilakoltathatnak bennünket a házainkból. Eközben börtönviselt emberek részére 231 millió forintos kártérítést ítélt meg az Emberi Jogok Európai Bírósága.
Ez a 231 millió forint 43 panaszosnak lett megítélve.
A panaszosok arra hivatkoztak, hogy zsúfoltságban kellett tölteniük napjaikat, és különböző állatkákkal kellett megbirkózniuk, míg bent voltak.
Forrás: hvg.hu
Azért kíváncsi lennék arra, hogy az állatkák (tetű, poloska) számának alakulásáról a panasztevők miképpen győzték meg a bírákat, mert a cikk szerint a megítélt kártérítés mértéke ettől is függött. Sokat ért itt egy-egy “jószág”, ebben a bírósági eljárásban. Többet, mint egy-egy költségesen, munkával felhizlalt disznó.
Lám, Magyarországon mivel lehet pénzt keresni. A bizonyítékokat vajon miképpen kellett itt felmutatni? Fotókkal? Vagy préselten lettek kiküldve? Esetleg élve? Hiszen egy-két napot kibírnak ezek a “jószágok” egy borítékban.
Átlagosan 5,3 millió forintról beszélünk, amit a panaszos börtönviselt embereknek megítélt Strasbourg. Ennyi pénzből lehet venni házat vidéken, amiben élhet a panasztevő, ha letöltötte méltó vagy méltatlan büntetését.
A Magyar Helsinki Bizottság tovább megy, nem tartja elegendőnek a költséges börtönépítést, hogy a zsúfoltságot ezzel enyhítsék a börtönökben. A büntető politikán történő változtatást is fontosnak tartja a probléma kezelésében. Mi lehet ez a változtatás más, mint hogy kisebb büntetési tételt kell kiszabni az elítéltekre. Elég érdekes felfogás, ehhez nem lesz elegendő a büntető politikán változtatni. A Btk-n is szükséges lesz.
A mi beadványunk szerint teljes vagyonvesztésre vagyunk ítélve a devizaalapúnak hirdetett hitelünk miatt. Nagy kérdés, hogy ez vajon meg fogja – e hatni a strasbourgi bírákat. A kártérítés, amit Strasbourg ad, nincs felsorolva a közjegyzői okiratban, mint amelyet a végrehajtó elvihet a pénzkövetelés behajtásakor. De a számlán lévő pénz igen.
Ezek szerint egyelőre hátrányban vagyunk az elítéltekkel szemben, akik a börtönélet alatt nem tudtak felvenni devizalapú hitelt, s emiatt a végrehajtó nem tud rászállni a bankszámlájukra.
Így teljesen biztos, hogy hozzájuthatnak a számukra megítélt kártérítéshez. A börtönélet alatt ingyen ehettek, lakhattak (nem mintha kívánnám a kvártélyt és a börtönkosztot), most pedig a magyar állam fizet nekik azért, hogy eddig eltartotta őket.
Megpróbálnám levonni a következtetést a jövőre nézve, de annyira elképesztő, hogy el sem akarom hinni. Magyaroszágon nagyobb üzlet volt a bankrablás, mint a devizaalapú hitel felvétele. A bankrablás erdeményeképpen házhoz lehetett jutni, a devizaalapú hitellel pedig el lehet veszíteni a házainkat.
És ki fogja megvenni az árverezésen a devizaalapú hiteles házát? Egy bankrabló, aki kártérítést kap Magyarországtól a börtönéletben elszenvedett sérelmek miatt.
Egy esetben van gond. Ha olyan ember ment bankot rabolni, akinek volt devizaalapú hitele.
Neki már rajta van a bankszámláján a végrehajtó. Előbb kellett volna gondolkodnia. Bankot kellett volna rabolnia, mielőtt arra a tökéletlen gondolatra jut, hogy hitelt vegyen fel.
Igazad van, Kati, ez teljesen ül.
Ami miatt nem tudunk hivatkozni másra, “csupán” arra, hogy teljes vagyonelkobzásra vagyunk ítélve, az amiatt van, mert kizárólagosan a saját magunk áldozati státuszának felmutatásával érvelhetünk.
Azonban olyan jogszabályt támadtunk meg Alkotmánybíróság előtt, amely mindannyiunkra kihatással van a konkrét devizahiteles érintettségünk miatt: az elszámolási és a forintosítási törvény egyes rendelkezéseit.
Az alkotmányjogi panasz elutasításunkkal tudjuk azt igazolni, hogy megpróbáltunk érvényt szerezni az Alaptörvényben lefektetett jogainknak. Nem értünk el vele semmit, csupán hogy kivihettük Strasbourgba az anyagot.
Azonban nem csak az Alkotmánybíráság döntésével van gond, mint amikor egy perben a bíróság jogellenesen ítélkezik, hanem maga a törvény alaptörvénysértő. Tehát itt nem egy rossz törvény megfelelő alkalmazásáról van szó, hanem egy rossz törvény ki lehetett volna iktatni! Ezt mulasztotta el az alkotmánybíróság öttagú bírói testülete az elszámolási törvény esetén, és TELJES TESTÜLETE a forintosítási törvény esetén.
Az Alkotmánybírósághoz mi időben benyújtottuk a panaszt, de most már erre nincs lehetőség. Az Alkotmánybíróság olyan törvényi rendelkezéseket tartott hatályban, amelyek százezrek ellehetetlenülését okozhatják. Nincs tovább lehetőség perben sem arra, hogy megnyerhessék az Adósok.
Mit akarnak ezek? Hogy mindenki menjen perbe, és ezt követően, az elutasító ítélettel Strasborughoz forduljon? Hogy áldozati státuszunk van, nem kétséges.
Strasbourgnak lépéskényszere van.
A Strassbourg-i Emberi Jogok Bírósága a “forintosítási tv.” ellen beadott panasz kapcsán mérlegelhetné, azon tényeket, hogy ma M.o-on több százezer ember lakhatási szegénységben él, ellehetetlenítésük miatt. Javasolnám pótlólag kibővíteni a beadványt, eme indokokra is kiterjesztve.
Vagy netán az lenne a megoldás, hogy az adósok börtönbe zárassák magukat? Hiszen ennyi embernek nem tudnak megfelelő (uniós) zárkákat biztosítani, így utólag ők is kérhetnek kártérítést. Hiszen a bíróság megítélte!
Elképesztő!