A VALÓSÁG SZERINT MIÉRT NEM PÉNZKÖLCSÖNNYÚJTÁS A SZERZŐDÉS TÁRGYA ÉS MIÉRT NEM KÖLCSÖN JOGCÍMEN TARTOZUNK?
A devizaalapú forinthitelek mindegyikében pénzkölcsön nyújtás volt a szerződés tárgya.
A legtöbb esetben a devizaösszeg volt meghatározva, mint kölcsönösszeg, amit a Hitelező köteles az Adós rendelkezésére bocsátani.
Hpt.
2. számú melléklet I. 10.2. Pénzkölcsön nyújtás
a) a hitelező és az adós között létesített hitel-, illetőleg kölcsönszerződés alapján a pénzösszeg rendelkezésre bocsátása, amelyet az adós a szerződésben megállapított időpontban – kamat ellenében vagy anélkül – köteles visszafizetni;
Sok esetben a devizaösszeg nyújtására tettek ígéretet a Bankok, de a devizaösszeg helyett annak forintban számolt vételárát bocsátották az Adós rendelkezésére.
Az OTP és más bankok esetén is van olyan szerződés, amelyben a kölcsönösszeget forintban határozta meg a Bank, mint amit az Adós rendelkezésére bocsát, de magában a szerződésben kikötötte, hogy a kölcsön összegének devizában történő meghatározása a folyósítást követően meg fog történni, és ennek a devizaösszegnek a megfizetése az Adós kötelessége.
Autós szerződések esetén a kölcsönösszeg forintban történő meghatározása történt, ellenben az adós kötelessége a forintösszeg, az árfolyam változása miatti árfolyam különbözet és az árfolyam különbözettel terhelt forintösszegre számolt kölcsönkamat megfizetése az Adós kötelessége.
AZ ADÓS KÖTELESSÉGE MINDEN ESETBEN A DEVIZAÖSSZEG MEGFIZETÉSE VOLT, amelynek rendelkezésre bocsátására a Hitelező nem minden esetben vállalt kötelezettséget, ÉS EGYETLEN ESETBEN SEM BOCSÁTOTTA RENDELKEZÉSRE.
De a valóságban kivétel nélkül minden esetben az történt, hogy a folyósítás napján az Adós rendelkezésére bocsátott forintösszeg devizában számolt ellenértéke szerepelt a szerződésben, mint amit az Adós ügyleti kamattal együtt meg kell fizessen.
Tehát a Hitelező bankok a pénzkölcsön nyújtási szolgáltatásban meghatározott pénzösszeg vonatkozásában nem a saját kötelességüket szabták meg, hanem az adós kötelességét.
Ezzel bekövetkezett az a helyzet, hogy a Hitelező és az Adós főkötelessége egymástól szét lett választva.
Erre a hatályos törvényi rendelkezések nem biztosítanak lehetőséget.
Polgári törvénykönyv
523. § (1) Kölcsönszerződés alapján a pénzintézet vagy más hitelező köteles meghatározott pénzösszeget az adós rendelkezésére bocsátani, az adós pedig köteles a kölcsön összegét a szerződés szerint visszafizetni.
(2) Ha a hitelező pénzintézet, – jogszabály eltérő rendelkezése hiányában – az adós kamat fizetésére köteles (bankkölcsön).
A Hitelező bankok tehát a szerződésekben a devizaösszeget határozták meg, mint amit az Adós megfizet kamatokkal, miközben saját kötelességükként, hogy rendelkezésre bocsátják, vagy a devizaösszeget jelölték meg, vagy ennek forint ellenértékét.
Ellenben egyetlenegy esetben sem bocsátották rendelkezésre az Adóstól megfizetni követelt devizaösszeget.
Tehát, a hatályos törvények szerinti pénzkölcsönnyújtás nem történt. Kölcsönösszegként annak okán rögzítették a hitelnyilvántartási számlára a devizaösszeget, hogy ennek megfizetése lett rögzítve a szerződésekben, mint az Adós kötelessége, és erre számolták fel a kamatokat.
A valóságban kivétel nélkül minden esetben forintot bocsátottak az adós rendelkezésére, amely összegében az Adóstól megfizetni követelt devizaösszeg vételi árfolyamon számolt ellenértéke volt.
TEHÁT VÉTELÁR VOLT.
Az Adóstól megfizetni követelt devizaösszeg vételára.
A szerződéskötést követően, a folyósításkor minden esetben megtörtént a folyósított forintösszeg és a szerződésben rögzített devizaösszeg megfeleltetése azzal, hogy a folyósított forintösszeget hitelfolyósításként könyvelték fel, a nyilvántartásba vett devizaösszeget hiteltartozásként rögzítették a hitelnyilvántartási számlára.
A kölcsönnyújtás szerinti könyvviteli nyilvántartásba vétellel felülírták a valóságot.
Pénzkölcsön nyújtáskor a meghatározott pénzösszeg nem lehet más, mint aminek a rendelkezésre bocsátására a Hitelező kötelezettséget vállal, s ennek visszafizetésére kötelezhető az Adós kamattal vagy kamat nélkül.
Pénzkölcsönnyújtáskor a szerződés tárgya maga a meghatározott pénzösszeg, amit a hitelező nyújt.
Az Adós fizetési kötelezettsége a kölcsön visszafizetése. Azzal, hogy az Adós fizetési kötelezettségét meghatározták a szerződésben, mint a devizaösszeg megfizetését, de folyósításkor ennek forintban számolt ellenértékét folyósították, vevővé váltak a Hitelezők. A devizaösszeg ellenében a bankok forintot folyósítottak, ezzel meghiúsult a szerződés tárgya, a pénzkölcsönnyújtás. Pénzkölcsönnyújtáskor nincs más pénzösszeg a szerződésben, mint a meghatározott pénzösszeg, amelyet a hitelező az adós rendelkezésére bocsát, az Adós pedig visszafizeti. Ha az Adós kötelessége eltér a hitelező kötelességétől a megfizetni követelt pénzösszeg vonatkozásában, akkor kölcsön jogcímről nem lehet szó, mert az adósnak mást kell megfizetnie, mint amit kapott.
Ezért az ügylet a valóságban nem vált a szerződés szerinti pénzkölcsönnyújtássá, ami miatt az Adóst nem visszafizetési kötelezettség terheli, hanem megfizetnie kell a szerződésben kölcsönösszegként megjelölt, de a Bank által át nem adott devizaösszeget.
A kötelezés jogcíme ezért nem lehet KÖLCSÖN JOGCÍM, s ezért a megfizetni követelt devizaösszeg nem kölcsöntőke. Erre kölcsönkamat nem számolható fel.
A Bankok csak szerződés szinten kötöttek kölcsönszerződést.
Csak a számviteli rendszerükben könyvelték fel az ügyletet pénzkölcsönnyújtásnak.
Csak a csaló könyvelés miatt szereztek jogosultságot kölcsönkamat felszámítására.
Csak a megtévesztő szerződés miatt volt lehetőségük a szerződésekkel kölcsön jogcímen jelzálogot alapítani az Adósok ingatlanjain.
Csak a szerződésben meghatározott devizaösszeg, mint az adós által megfizetni követelt kölcsönösszeg miatt tudtak az Adóssal kötelezettségvállaló nyilatkozatokat aláíratni. Mivel azonban a szerződés tárgyát, a devizaösszeget nem bocsátották az Adósok rendelkezésére, csak kötelezték őket ennek megfizetésére, ezért a szerződés tárgya, a devizaösszeg nem vált kölcsön jogcímen követelhetővé.
A devizaalapú hitelszerződésekkel a szerződésen alapuló CSALÁS az egyetlen ok, ami miatt az Adóstól kölcsön jogcímen követelhető a devizaösszeg megfizetése.
A hatályos törvények ezt nem teszik lehetővé, mert pénzkölcsön az, amit a Hitelező az Adós rendelkezésre bocsát, és az Adós ennek visszafizetésére kötelezhető.
A devizaösszeg a devizaalapú pénzkölcsönszerződésekben ilyen módon nem a szerződés tárgya, hanem a csalás ellenértéke, amelyet a Bankok a forinttal megvettek az Adósoktól.
Így akarják leigázni Magyarországot.
Reményre jogosít fel bennünket, hogy tisztán átlátjuk a történteket. A valósággal mindig szembe kell nézni, csak innen elindulva van esélyünk a jövőnket szebbé tenni!
Kifárasztásra játszanak és arra, hogy “majd megunják és haza mennek”, de ez NEM az a CSAPAT és itt tévednek. Mert mint tudjuk házunk, HAZÁNK a MIÉK , MAGYAROKÉ!!!
A realitás, azaz a valóság az az érintettek elképzeléseiknek legkisebb közös nevezője. Tehát azzal válik valami valóssággá, ha nagyon sokan ugyan azt gondolják arról a dologról.
Addig, amíg a többség úgy véli, hogy:
– “a bankok kölcsönökkel foglalkozó vállalkozások”,
– “tisztességes ember, amit kölcsön vett, azt vissza kell fizetnie”,
– “én egyedül kevés vagyok, hogy bármit tegyek”,
– “minden megoldás fentről, énnálam okosabb és hatalmasabb emberektől kell, hogy érkezzen”,
mindaddig azt csinálnak velünk, amit csak akarnak. Ez a HATÁS helyzet.
A győzelemhez fel kell venni az OKOZÓ helyzetett.
Meg kell változtatni az emberek alapvető véleményeiket a bankokkal, a kölcsönökkel, és a hatóságokkal kapcsolatban.
Egy vélemény attól lesz igaz, mert nagyon sokan úgy gondolják, hogy az a dolog úgy van, azaz igaz.
Íme egy pár új vélemény, melyeket be kell ültetni az emberek fejébe nagyarányú terjesztés által:
– “Minden egyes ember hatalmas erővel bír, ennek nagysága csakis és kizárólag a határozottságán és elszántságán múlik!”
– “Egy megszervezett – akárcsak kis létszámú – csoport nagyságrendekkel nagyobb erővel bír, mint külön külön az egyes csoporttagjai erejének összessége. Az erőt a közös CÉL és a SZERVEZETTSÉG adja meg.”
– “Alapjában véve két csoportra oszthatók fel az emberek a tevékenységeik által: olyanokra, akik értéket teremtenek a társadalom résztvevőinek többségének számára, és olyanokra, akik nem teremtenek értékeket a társadalom számára. Tehát vannak, akik a Semmiből Valamit állítanak elő, és vannak, akik a Valamiből Semmit állítanak elő. A második csoport tagjai csakis úgy tudnak túlélni, ha energiát vonnak el az első csoport tagjaitól, azaz ÉLŐSKÖDNEK.”
– “A hatóságok feladata a nép érdekében cselekedni- ezért kapják Tőlünk a fizetésüket.”
– “A Bank arra való, hogy őrizze a betétesek pénzét, átutalásokat teljesítsen a megrendelői kérésére, és hogy kölcsönöket nyújtson a kölcsönfelvevőknek. A pénzkibocsátás, a pénzügyi spekulációk, a tömegkisemmizés, mindezen tevékenységek nem lehetnek részei a bankszakmának.”
– “A devizahitelezés egyszerűen törvénytelen csalás, bűncselekmény, és mint olyan igazságszolgáltatás és kárpótlás az ésszerű következménye.”
– “Aki támogatja a devizahitelezést bármilyen formában (aktívan vagy tudatlan passzivitással), az a Hazánk és a honfitársaink elpusztítása mellé tette le a voksát.”
– “Minden cselekvést megelőz egy gondolat. Gondold azt, hogy mások is azt gondolják, hogy a tisztesség és a becsület a helyes magatartás az emberi cselekedetek során. A becstelenség rövidtávú ámítás, nem érdemes vele élni.”
Annyi remek tanulmányt olvastam a témában, hogy financofilozófus is lehetnék.És annyi embertől és annyian terjesztik Akkor mire várnak, akiknek kötelessége volna betartania jogszabályokat?