Ők “szóltak”. A bankok. Alacsony volt a kamat -igaz, össze-vissza emelték, a jelen állás szerint tisztességtelenül, de mindegy – cserébe mi bevállaltuk az árfolyamkockázatot. Azt az árfolyamkockázatot, amelyről állításuk szerint kimerítő, és teljes körű felvilágosítást kaptunk. Megmagyarázta ezt nekünk Dr. Felcsuti Pétertől Kovács Leventén át a Kúriáig mindenki.
Olvassuk el az alábbiakat figyelmesen, és döntsük el, ki hazudott, és mekkorát. Aztán vonjuk le a dolog morális, jogi, és egyéb tanulságait. Legfőképp magunkra nézve.
Bankszövetség: nem kell félni a devizaalapú konstrukcióktól
Budapest, 2006. január 31., kedd (MTI)
“A hosszabb lejáratú hitelt felvenni szándékozók továbbra is nyugodtan választhatják a devizaalapú konstrukciókat, mert a hitel futamideje alatt valószínűleg nem lesz a törlesztési terhet jelentősen és tartósan megnövelő árfolyammozgás – állítja a Magyar Bankszövetség (MB). A bankszövetség honlapján a devizaalapú lakossági hitelek
kockázatairól közzétett tájékoztató megállapítja: reálisan nem lehet
azzal számolni, hogy a forint/euró árfolyam 2006-2007-ben akárcsak
megközelítené a 270-275 forintot (ennél a devizahitelek kamatelőnye
már megszűnne, feltételezve, hogy a deviza- és a forintkamatok nem
változnak).
Mivel a devizahitelek túlnyomó többsége hosszabb lejáratú
(lakás- és gépkocsi-finanszírozási) hitel, az esetleges néhány napos
nagyobb árfolyamingadozás a törlesztési terheket érdemben nem
változtatja meg. Nem kell tehát attól félni, hogy az
árfolyamkockázat miatt a devizában hitelt felvevő háztartásokat
súlyos veszteségek érhetik.
Az utóbbi hat évben – 2000. január elejétől 2005 decemberéig –
átlagosan 252,15 HUF/EUR volt az árfolyam, anélkül, hogy
trendszerűen akár növekedett, akár csökkent volna. Az euró a 270
forintos árfolyamot mindössze pár napig lépte át az elmúlt hat évben
(2003 novemberében). Azaz a hat éve kis ingadozásokkal fennálló
árfolyam folyamatosan a forint árfolyamingadozási sáv (2001-től
plusz-mínusz 15 százalék) erős sávszéléhez esett közel – állapítja
meg az MB elemzése.
A forint árfolyamára több tényező együttesen hat – hívja fel a
figyelmet a bankszövetség. Így mindenekelőtt a forint iránti
kereslet és kínálat, amit a forintkamatok erőteljesen befolyásolnak;
a fundamentális tényezők alakulása (a makrogazdasági kockázat); a
világgazdasági folyamatok (a főbb világgazdasági régiókban hogyan
alakul a likviditás, a gazdasági növekedés); egyes világgazdasági
régiók megítélése, esetünkben a közép-kelet-európai feltörekvő
országok kockázatosságának mérlegelése.
Az MB szerint hosszabb távon egyértelműen azzal kell számolni,
hogy a forint árfolyama – legalábbis reálértelemben – folyamatosan
felértékelődik. Ennek több oka van. Egyrészt a világban rendkívül
jelentős volumenű likviditás keresi a befektetési lehetőségeket, ami
a nagyobb kockázatú – hozamú – térségek, így a feltörekvő országok
pénzügyi piacainak vonzerejét is növeli.
Az euró övezethez csatlakozás az azt megelőző időszakban a
pénzügyi piacokat is vonzóvá teszi a külföldi befektetők számára,
ami folyamatos forintfelértékelődési nyomást jelent, s hasonló
hatása van a hazai reál- és nominális konvergenciának is – teszi
hozzá.
Ha a 2000. évi átlagot 100-nak tekintjük, akkor – akár a
fogyasztói árak, akár az ipari termelői árak alapján számított –
HUF/EUR reál effektív árfolyamindex 2005. októberig nagyjából 22
százalékkal erősödött. Másképp ez azt jelenti, hogy a forint
árfolyama 22 százalékkal kevésbé gyengült, mint ha a hazai és az
EU-s infláció különbözetének megfelelően változott volna.
A fajlagos munkaerőköltség alapján számított HUF/EUR reál
effektív árfolyam index 2005. júniusig nagyjából 16 százalékkal
erősödött. Vagyis a forint 16 százalékkal kevésbé gyengült, mint ha
a forintért vásárolható termelékeny munka mennyiségét vettük volna
alapul.
Az erős – reálértelemben folyamatosan felértékelődő – hazai
fizetőeszköztől sok gazdaságban azt várják, hogy fékezi a hazai
inflációt azon az áron is, hogy rontja a vállalatok
exporthajlandóságát. A forint inflációja valóban gyorsan csökkent az
elmúlt években (hat év alatt harmadára mérséklődött), egyebek között
amiatt, hogy az importcikkek az erős forint mellett kevésbé növelték
a hazai árszínvonalat – állapítja meg az elemzés.
Az euróban számított export azonban ebben az időszakban nem
csökkent, hanem gyorsan emelkedett. Az évi 3-4 százalékos
reálfelértékelés melletti évi 14 százalékos exportnövekedést azzal
magyarázza az elemzés, hogy a külföldi tulajdonú nagyvállalatok
által bonyolított exportra valószínűleg kevéssé van hatással a
forintárfolyam ilyen változása, kevés a hazai beszállító, a
forintban fizetett bérek a költségek csekély részét teszik ki, s
hiteleik döntő részét devizában veszik fel és törlesztik. A hazai
kkv-k közül azok, amelyek exportálnak, nincsenek abban a helyzetben,
hogy mérlegeljék, megéri-e 3-4 százaléknyi reálfelértékelést
kigazdálkodni, hanem adott esetben az eredmény csökkenésének terhére
is folytatják egy ideig az exporttevékenységet.
A bankszövetség szerint nem csak a reálértelemben vett tartós
forintgyengülést zárhatjuk ki a lehetséges jövőbeni forgatókönyvek
közül, hanem a forint jelentős és tartós nominális gyengülését is. A
forintárfolyam az elmúlt években leginkább akkor gyengült meg
időlegesen, ha a világgazdaságban vagy a régióban valamilyen
jelentős esemény (pl. 1998 őszén az orosz válság) történt. Ma a
gazdaság – az államháztartás minden gondjával együtt is – gyorsan
fejlődik, s erősebb, mint korábban, a befektetők hozaméhsége pedig
tartósan erősnek tűnik – olvasható az MB tájékoztatójában. Mindez
azt jelenti, hogy nem kell tartani a devizaalapú
hitelkonstrukcióktól.”
Álljon még itt egy részlet a Budapesti Értéktőzsde honlapján található, 2004. októberében keletkezett írásból, melynek címe: A devizahitelezés kockázati tényezői, és ezek csökkentése tőzsdei származékos termékekkel
“A legnagyobb kockázatot a devizahitelekkel kapcsolatban az jelenti, ha valaki akkora
összegben vesz föl hitelt, aminek havi törlesztőrészleteit az adott körülmények között még ki tudja fizetni. Azonban a kamat- és árfolyam változások hatására könnyen előfordulhat, hogy ez az összeg jelentősen megnő, amit az adós pénztárcája már nem bír el. Így igaz, hogy jelenleg jobban megéri deviza alapon lakáscélú hitelt felvenni, de ha valaki nem számol ezen hitelkonstrukciók kockázataival, az a körülmények romlása esetén könnyen fizetésképtelenné válhat.”
Ezek a nyilatkozatok és elemzések, úgy gondolom, önmagukért beszélnek. Nem egy kocsmaasztalnál születtek két sör, és néhány feles mellett. A dolog különösebb kommentárt nem igényel, mindenki ítélje meg, hogy ennek tükrében mennyire elfogadható a legújabb “mentőcsomag”, és az, hogy újra meg újra szemen vagyunk köpve.
Az biztos hogy kis mozgás.
Örömmel jelentem, immár 25 hónapja elkezdtem karatézni, én vagyok az egyik legaktívabb tanuló a klubban, nem hagytam ki egy edzést sem, sőt, többet járok mint a mit elvárnak- én minden héten ott vagyok és edzem a testemet, erősítem a lelkemet, élesítem a technikámat.
Úgy gondoltam, hogy nem árt ha a karate mellé beiktatok még egy harcművészetet, egy fél éve Kobudo edzésekre is járok. Ez a Kobudo Okinawa szigetén született, ahol rendeletet hoztak, hogy a “pórnépek” nem viselhetnek fegyvereket. Válaszképpen a helybeliek készség szintre emelték a mezőgazdasági eszközök használatát önvédelmi tevékenységekre. Már megbarátkoztam a bo-val (hosszú bot- például egy gerebly nyél), már jól forgatom a nuncsaku-t (gabona cséplő-rúd), a tomfát (malomkő mozgató berendezés) és a sái is tetszik (ez egy villás szúró eszköz)
Mondanom sem kell, hogy intenzíven ápolom a klubbon belül a baráti kapcsolatokat, eljárok minden lehetséges szemináriumra és az idén is voltam 3 karatetáborban…
Ez egy nagyon szép hobbi, szeretettel ajánlom mindenkinek… jó kis testmozgás….
Csatlakozom az előttem szólókhoz: idén október 12-én “ünnepeltük” a 2. évfordulót.
Ettől már csak annak örülök jobban, hogy az erdei séta után a kutyánkból azonnal ki tudtam szedni az összes parazitát, (kullancsot)s így őt nem sanyargatták évekig…
Dochnal Róbert!
Én februárban fogom “ünnepelni” a nem fizetek a bankoknak egy fillért sem 2. évfordulóját……és tudatom a mocskokkal, maradok én is hazámban és házamban!
Nekik viszont kívül tágasabb, lehet költözniük!
“A vérszívó szúnyogok irtására” nekem is megvannak már a szükséges eszközeim és a BARÁTAIM!!!
A HAZA NEM ELADÓ!
És ha én a fentiekre alapozva azt mondom a bíróságnak, hogy:
A Kúria 2/2014. sz. PJE határozata kimondja:
1. A deviza alapú fogyasztói kölcsönszerződés azon rendelkezése, amely szerint az árfolyamkockázatot – a kedvezőbb kamatmérték ellenében – korlátozás nélkül a fogyasztó viseli, a főszolgáltatás körébe tartozó szerződéses rendelkezés, amelynek a tisztességtelensége főszabályként nem vizsgálható.
E rendelkezés tisztességtelensége csak akkor vizsgálható és állapítható meg, ha az általánosan tájékozott, ésszerűen figyelmes és körültekintő átlagos fogyasztó (a továbbiakban: fogyasztó) számára annak tartalma a szerződéskötéskor – figyelemmel a szerződés szövegére, valamint a pénzügyi intézménytől kapott tájékoztatásra is – nem volt világos, nem volt érthető.
A felvételkori, viszonylagosan kedvező kamatérték egy változó kamat, a BÉT elemzése szerint is kamatkockázatot rejt, tehát semmiképp sem kompenzálhatja a teljes árfolyamkockázat vállalását. A fogyasztó számára a kamatkockázat is átláthatatlan, hosszú távon gyakorlatilag kiszámíthatatlan, hasonlóan az árfolyamkockázathoz. Két, lényegében hasonló, és azonos mértékű , a fogyasztót terhelő kockázat pedig nem kompenzálhatja egymást. A szerződés egyikre nézve sem tartlamaz semmiféle limitet, felső határt sem. A fogyasztók tehát súlyos, dupla kockázatot vállaltak, amelyekről külön-külön sem kaptak elégséges, a valóságnak megfelelő tájékoztatást. Az árfolyamkockázatról is csak általános, közhelyszerűen megfogalmazott tájékoztatást kaptak, ami messze nem volt elégséges a valós kockázat felméréséhez (t. i.: előfordulhat, hogy a tartozás túlnő a fedzeeten, valamint a fogyasztó által ésszerűen válllaható havi törlesztőrészleten is)
Így a Kúria határozata alapján is egyértelműen megállapítható, hogy tisztességtelen, és ennélfogva semmis a teljes árfolyamkockázatnak a figyasztóra hárítása.
Én, annak idején, nem olvastam eme írásokat, nem is hallottam effélékről.
Én a hitelfelvétel idejében a közvetlen családomban történteket vettem figyelembe: az apósom cégénél cipőket gyártottak a német Salamander cégnek- magas minőségű lábbeliket, melyek azonnal elhagyták az országot, és a németek euroban fizettek több, mint 20 éven át. A két cég valamikor megegyeztek egy bizonyos euro összegben 1 db pár cipő gyártásáért. Telt az idő, egyre nagyobb volt a havi termelés, minden jól ment, már amit a termelést illeti, de volt egy hatalmas gond a magyarok részéről, a forint folyamatosan erősödött, és hiába termeltek egyre többet, mire beváltották az eurot forintra egyre kevesebb jutott. Már a végén még a bérekre sem futotta… Amikor az euro 270-ről lezuhant 225-re, be is kellett zárni a boltot- 150 ember lett emiatt munkanélküli Bonyhádon.
Én ezen események csendes szemlélője voltam, és láttam ezt a több mint 5 évig tartó trendet- a legvadabb álmomban sem gondoltam volna, hogy:
1. 2010-ben nem térünk át az eurora, és
2., hogy valaha is ilyen hatalmasat zuhan a forint.
Hogy tájékoztattak-e, hogy lehet-e gond? Nem. Senki sem tájékoztatót. Minden jel éppen az ellenkezőjére utalt. Talán az az egy mondat a szerződésemben, hogy további ingatlanokat kell majd esetleg bevonni az ügyletbe, ha arra kerül a sor, hogy a jelenlegiek nem nyújtanak már fedezetet. Ezt nem nagyon értettem, kérdésemre azt válaszolták, hogy “… ez, őőő, ááá, csak úgy benne van a szerződésben, nincs semmi jelentősége….” Most, hogy belegondolok, ezek a mocskok, tudtak valamit, de mesterségesen fenntartott körülmények közepette nem mondták el, hogy ez egy csapda, mely modern rabszolga gyártására lett megteremtve.
Már Róna Péter is átvette a Mi nézőpontunkat (a legutóbbi ATV-s íntervíjújában)- hogy “deviza nem lett a rendelkezésre bocsátva, az adós csakis azzal tartózhat- a magyar törvények szerint- amit a rendelkezésére bocsátottak, azaz a forinttal, amit odaadtak”. Még mindig hibás termékről beszél, de változott a nézőpontja (valamelyest).
Immár tisztán látszik, hogy csúnyán átverték a magyarokat. Pofátlanok voltak és pofátlanok is maradtak. Az életben van úgy, hogy olyannal futsz össze, hogy helyette szégyelled magad, annyira eltér a józan észtől az illető. Hát itt nem nekünk kell szégyenkeznünk, hogy mi hibáztunk volna. Nem. Nem mi hibáztunk. Átvertek minket.
Igazság szolgáltatást követelünk. Igazságot teremtünk.
A szúnyog is előállhatna azzal a “jogos” magyarázkodással, hogy neki kellett a vérem a túlélése érdekében, hogy ilyen a természete, hogy neki ez jár, hogy miért jártam az ő vadászterületén, stb. Lehet, hogy még törvényt is hoznak, és hatóságok létesülnek a szúnyogok védelmében, de én biztosan előveszem azt a szép nagy jobb tenyeremet és használom alkalomadtán…, azt megígérhetem, hogy írmagig nem írton ki a szúnyogokat, de a pofátlanabbakra nincs életgarancia….
Továbbá azt is elmondom, hogy most októberben ünneplem a 2.-ik évet, amióta egy fillért sem fizetek a bankoknak- és nyugodtan alszom, és eszem ágában sincs sem a házamat sem a hazámat elhagyni!