Önöket hányszor igazoltatják a rendőrök? Nálam a heti három alkalom sem ritka. Ez normális? Kötve hiszem. A legtöbbször csak egy szonda, adatfelvétel nélkül. Az elmúlt két hétben hétszer állítottak le, holott nem vagyok kamionsofőr, de ha az lennék, akkor is sokallanám.
A közelmúlt, vasárnap reggel nyolc órai igazoltatásom, úgy néz ki, hogy kezd kicsúszni a normálisnak sem mondható kerékvágásból. Az ügyeletes gyógyszertárat kerestem éppen, harmincas táblánál, 25km/óra közlekedéssel, amikor arra lettem figyelmes, hogy szirénázó-villogó járőrkocsi beáll mögém. Leállok, odajönnek, hogy közúti igazoltatás. Kikapcsolom a biztonsági övemet, hogy kivegyem az okmányaimat a zsebemből. Átadom, majd megkérdezik, hogy miért nem használom a biztonsági övemet. Mondom, hogy szerintem használom. Őszerintük nem. Jó mondom, akkor tegyenek feljelentést, a bíróság majd megállapítja. Erre ők, hogy higgyem el, jobban járok egy tízezres helyszíni bírsággal, mintha feljelentenének. Mondom, mégis jelentsenek fel. Épphogy piaci alkudozásba nem ment át a dolog, hogy mennyivel jobb lesz nekem a helyszíni tízezer, mint a feljelentés.
Hamarosan ki is derült, hogy miért. Nem volt náluk papír. Nem, nem wc papír, azt nem tudom, hanem a feljelentéshez szükséges papír. De megoldották. Telefonáltak és az őrsről egy másik járőrkocsival hozattak. Az én időmet meg leszarták. Meg is kérdeztem, hogy ez így szabályos-e? Erre ők, igen, bármennyi ideig itt tarthatnak, mert rendőrségi eljárás alá vagyok vonva. Mi a ménkő, azért a bármennyi idő szerintem kicsit túlzás, de ki tudja? A mai demokráciában minden előfordulhat. Arról nem is beszélve, hogy arra is kíváncsi volt a rend őre, hogy hová megyek és hol dolgozok? Köze?
A megérkezett papírt végül kitöltötték, de amint én megállapíthattam, kellett hozzá némi tanakodás, lehet még nem csináltak ilyet? Lehet mindenki elfogadja a helyszíni bírságot? Lehet, hogy még egy köszönömöt is rebesgetnek az emberek, hogy hál’Istennek csak ennyi? Nem tudom, nem is akarok ezen spekulálni, én már csak ilyen makacs vagyok, hogy mindig a nehezebb utat választom, a fene azt a konok székely-sváb-csángó keverék fajtámat.
Megjött az idézés, ügyfélként való ki- vagy meghallgatásomra. Be is mentem, nem mondom, hogy örültem neki, meghalni sincs időm, bár sokan fellélegeznének tőle, ha idő előtt bekövetkezne, de azt mondják, minél többen akarják, annál később fog beteljesülni. Na de az én közismert nyugodt higgadtságomnál is kiverte a biztosítékot, az iratbetekintéskor felolvasott rendőri jegyzőkönyv.
A pofátlanja, hogy mit meg nem mert leírni. Nem kevesebbet, hogy én elismertem, hogy nem voltam bekötve, de most már bevagyok és ezért megkértem őket, hogy tekintsenek el az eljárástól.
Jegyzőkönyvbe mondtam, hogy ez, minden valós alapot nélkülöző hazugság. A jegyzőkönyvvezető meg is kérdezte, hogy ezeket a szavakat akarom használni? Mondtam igen, ami hazugság az hazugság.
Minek kéne nevezni? Tisztességtelen ténymegállapításnak? Mint a korrupt, hazaáruló parlament tette azt, ezer milliárd forint esetében a bankárokkal, ahelyett, hogy törvényszék elé állította volna őket! Holnap megint megyek a rendőrségre, mert ma nem tudták kiadni a kért iratanyagokat, hogy az intézkedő járőrt feljelenthessem. Ilyen szarakodásokkal rabolják az időmet, holott már rég az országot kéne járjam, hogy ébresszem az alvókat, hogy ki fogják húzni az országot a lábuk alól.
Kásler Árpád
A Haza Pártjának elnöke,
csatlakozzanak, hogy felszabadulhassanak!