“Kedves Árpád!

Nem fogok sokat írni, nem vagyok a felesleges szavak embere.

A mindenkori kormányok dezinformációkkal tömték az emberek fejét, valóságos tartalmat, mely számunkra hasznos lehetett volna elhallgatták. Számos utat végigjártam, elmentem a plafonig, eredménytelenül. Mindig hűen követtelek, ittam az írásaid, sajnos mindig minden jóslatod úgy történt, ahogy leírtad. Tudom, hogy az emberek döntő többségében csalódtál, megértem érzésed, ugyanígy érzek. Nagyon-nagyon kis réteg látta át, hogy mi lehetne az egyetlen esélyünk sajnos. Azonban most, hogy az egyetlen hiteles hírforrás csapját elzártad, azok sem értesülhetnek írásaidról, akik az eddigi munkásságodból erőt merítve olvasták és olvasnák értesüléseid, véleményeid. Kérlek, térj vissza a régi énedhez, szeretnénk Tőled többet olvasni.

Üdvözöl: T.”

Tisztelt T.

Köszönöm elismerő soraidat. Három dolog soha nem tér vissza, állítólag. A kilőtt nyíl, a kimondott szó és az elmúlt nap. A régi énem sem fog visszatérni, mert folyamatos változáson megy át minden. Amúgy az emberekben nem csalódtam, akkor ért volna meglepetés, ha megértik a kivezető utat. Ha csalódtam volna bennük, akkor már rég kirúgtam volna a sámlit, mint Eszes Tamás.

https://valeria198.webnode.hu/eszes-tamas-1964-2011-emlekere/

Amúgy fogok még írni, amikor érdemben meg kell szólalnom, most a celebeké a placc, oda nem verekedem fel magam, mert megfulladok a bűztől.

De, hogy valami érdemit is írjak, 2023. február-március tájékára, elszabadul a poklok pokla.  A jóléti társadalomhoz szokott, nagyfogyasztói, de nevezzük nevén a gyereket, végtelenül ellustult, a folyton termő plázákhoz, multikhoz szokott, félig degenerált humanoidoknak olyanba lesz része, hogy öröm lesz nézni. Már nagyon várom.

Üdv. K. Á.