Életem felén túl vagyok, már kifelé lépkedek az időmből mi megadatott nekem, míg gyerekem előtt ott az egész élet és majd az ő gyerekei előtt is. És igen! Egy valamitől nagyon félek! Hogy végignézem tétlenül, ahogy ilyen körülmények között élik majd az életüket. A rezsi kifizetésével kínlódva, esetleg vállalkozóként közel 50%-ot leadózva, talán elszakítva, mert külföldre menekült, vagy az unokának most nem jut új cipőre… és még sorolhatnám. Végignézem küszködésüket, mert mikor ott volt a lehetőség nem tettem semmit, mert nem mertem! A félelem barlangjába húzódva nem csináltam semmit! 70-80 évesen bottal járva, hajlott háttal fogom majd a fejem a falba verni, mert elszalasztottam egy adódó lehetőséget, ami fordíthatott volna a kis családom életén, a gyerekeim jövőjén és mindannyiunk jövőjén is! Ettől nagyon félek! Ennél jobban fájót el sem tudok képzelni! Végig fogja kísérni életemet a bűntudat a tétlenségemért. És jogosan.

Mert onnantól, hogy felismertem mit kellene tennem, de nem teszem – innentől már ez az én felelősségem. Hogy nem tudom mi lesz a vége? Nem, tényleg nem. De legalább megpróbáltam! Legalább megtettem minden tőlem telhetőt, hogy jobb legyen a jövő! Én így szeretnék öreg koromban erre visszatekinteni.

Biztosan figyelemmel kísértétek a Törökországi hetekig tartó tüntetéssorozatot. Volt egy olyan része, ami a lelkemig hatolt. Megborzongok valahányszor eszembe jut. Ahol is a miniszterelnök felszólította az anyákat hívják vissza fiaikat a térről. Mit tettek erre az anyák? Élőláncot alkottak a rendőrök előtt, hogy megvédjék gyermekeiket. Még énekeltek is. Hát mi kevesebbek vagyunk náluk?

Te nem tennéd meg ugyanezt?

Addig biztos nem, míg azt hiszed egyedül vagy. Egyedül én sem indulnék sehova. Egyedül én is egy kis csepp vagyok a tengerben, de a tenger is cseppekből áll össze és legyőzhetetlen ezt ne feledjük!

És akkor adott egy Mozgalom egy igaz emberrel az élén, aki közülünk való, ezért olyan szinten látja át az ország helyzetét, mint senki más! Én tudom, hogy jó kezekben vagyunk és teljes bizalommal lépek az általa mutatott útra! Kásler Árpád szavát idézem:

„Emberi tisztesség nélkül az új magyar társadalmat építeni nem lehet. A népnek meg kell
szerveznie önmagát!”

Csak remélhetem, hogy méltó leszek, ahhoz a szellemiséghez, amit képvisel.