A Blikk hozta le Léhmann úr legutóbbi,Jobbik színárnyalatba burkolt nagy bejelentését, miszerint százezrekre perelhetnek ismét a devizahitelesek a felszámított kezelési költség miatt.
Öt évvel ezelőtt, mikor az én peremben -2011december 8-án a bíróság ítéletében kimondta, hogy a devizahitel kezelési költségének devizában való megállapítása visszamenőleges hatállyal SEMMIS.
Indoklás:
Ez a szerződési feltétel tisztességtelen azért, mert a benne megállapított kezelési költség CHF-ban történő elszámolása a pénzintézet részéről haszonelemeket tartalmaz, burkolt ügyleti kamatként jelenik meg, így a fogyasztó hátrányára a másik félnek teljesen indokolatlan, egyoldalú előnyt biztosít. Ezért a bíróság ezen kikötés semmisségét is megállapította.
És ennek az ítéletnek birtokában közzétettem, hogy százmilliárdokat kell a bankoknak visszafizetni, teljes cikk itt olvasható: https://ahazapartja.hu/?p=99
Akkor Léhmann úr levelet tett közzé és tucatnyi portál átvette, melyet így kezd:
„hogy mert a fentiek szerint annyi butaságot leírni Kásler Árpád ennek az ítéletnek ismeretében,”
Azóta tudjuk, hogy százmilliárdokat fizettek vissza a bankok. A Luxembourgi Bíróság elé már csak az árrés ügye jutott ki, mert az akkori jogászom, többszöri felhívásom ellenére, elmulasztotta a nyolc napos benyújtási határidőt (vannak véletlenek) Luxembourgba, így kb. másfélezer milliárd forinttal kevesebbet, csak 800 milliárd forintot kellett visszafizessenek a bankok, ezt is úgy értük el, hogy a Kúria tárgyalásán az ügyvéd úrnak felmondtam és magam képviseltem a kifosztottak ügyét. Mi lett volna, ha nem így van? Már sohasem fogjuk megtudni. 1500 milliárd forint maradt az uzsorások zsebébe a 8 napos határidő elmulasztása miatt.
Léhmann úr akkor így folytatta nyílt levelét:
“Mondd, hogy mert a fentiek szerint annyi butaságot leírni Kásler Árpád ennek az ítéletnek ismeretében, és Te az ítéletnek ismerete nélkül hogy merted Hírleveledben mindezeket terjeszteni.
Hogy meritek az elszegényített, megnyomorított magyar embereket ilyen módon még inkább kétségbe ejteni, hergelni.
És mondd mi hitele lesz ezek után annak a tisztességes embernek, aki a bankok csalárd magatartása miatti jogkövetkezmények kiküszöbölése érdekében tisztességes módszerekkel küzdeni kíván honfitársai érdekében?”
Teljes cikk, itt olvasható: https://ahazapartja.hu/?p=241
Tisztelt Léhmann úr! Ön megkérdőjelezte, igen nárcisztikus módon, öt évvel ezelőtt a tisztességemet és igazmondásomat. Most pedig 5 év elteltével egy másik ügy kapcsán kimondott kezelési költséggel kapcsolatos ítéletet, mint a messiás harangozza be, holott nem minden esetre vonatkozó ítéletről van szó, feltételhez kötött, ha nem tartalmaz bizonyos feltételeket a szerződés. Az én ítéletem alapján, semmilyen feltétel tartalmazása mellett sem lehetett volna felszámítani a kezelési költséget. Nagy különbség, mint ahogy az árrés felszámítását is mindenkire kiterjesztetten tisztességtelennek ítélték. Tehát senkinek sem kellett pereskednie.
Az én tevékenységem arra irányult az elmúlt nyolc évben, hogy ne kelljen az embereknek egyenként pert indítania, mert se pénzük, se ismeretük, se valós képviselőjük nincs ehhez. Önöknek, ügyvédeknek és pörösködésből élőknek, az érdeke az, hogy minél többen pereljenek. Ön évekig fennhangon állította, hogy jogos a bankok árfolyamkülönbözet követelése, ezt videofelvételek és tévényilatkozatok tanúsítják, na azok a kijelentések voltak butaságok, szerencsére, ha jól tudom, most már Ön is átvette tőlünk, hogy jogellenes az árfolyam követelésük.
A nyílt bocsánatkérésére még mindig számítok, mert megállapításaim helytállóak voltak, nem eltúlzottak, sőt nagyon szerények, arról nembeszélve, hogy a kifosztott magyar emberek, ezidáig azzal kell beérjék, amit kiharcoltam számukra.
A videóban 13:59-től hallhatóak a következő kijelentések Léhmann Györgytől:
“Ezek a szerződések tökéletesek, tehát a devizában nyilvántartott forintkölcsön szerződések tökéletesek. Ezt megállapította még most 2013-ban is a 6/2013-as jogegységi döntése a Kúriának, tökéletes, és igaza van a Kúriának. “…..
“Aki próbálja a Kúriát egy ponton is szidni, azt én nem tartom embernek.”…
“Mert ha valakiben még bízom, az a Kúria.”
13:59-től:
https://www.youtube.com/watch?v=-LmIHscxu44
A Kúria, Magyarország legfőbb bírói testülete az igazságszolgáltatáshoz tartozó testület. Mint ilyen, kizárólag bírói határozatokat hoz. Ezért, ítéleteinek meghozatalakor figyelembe kell vennie a 9000/1946.(VII.28.) ME rendeletben foglalt azon rendelkezést, miszerint közokiratokban, ideértve bírósági határozatokat és hatósági határozatokat is, pénzösszeget forintértékben kell meghatározni.
Ez alól abban az esetben van kivétel, ha nem forintban kell fizetni a felek megállapodása értelmében:
A Kúria azonban maga leírta a 6/2013. számú PJE határozatában, hogy a felek forintfizetésben állapodtak meg.
Mégis elfogadta azt, hogy a bank devizában határozta meg az adós kötelezettségét.
Ezzel a Kúria megszegte a közokirat készítésére vonatkozó jogszabályi előírást, és elfogadta, hogy nekünk devizában meghatározott a kötelességünk- ez vezetett ahhoz, hogy a forintosítás során módja volt a Parlamentnek piaci árfolyamon forintosítani. 256,47 filléren, és visszamenőlegesen sem lett megítélve, hogy jogellenesen követelték a bankok az árfolyamerősödés miatt árfolyam különbözetet.
Mi nem bízunk a Kúriában sem, mert odalökte a magyar családokat, vállalkozókat a bankoknak. A további nemzetirtást nmeg kell akadályozni.
A Blikk cikkében megtaláltam a kulcsmondatot:
1. A jelenleg meghatározott összeget fizesse, hogy később az elmaradás miatt ne kerüljön hátrányba.
Ez a lényeg. Aztán majd lesz valahogy: vagy úgy, ahogy a Blikk írja, vagy máshogy.
A bankok eddig számtalan előírást nem tartottak be, és eddig csak kettőért ütötték meg a bokájukat (mindkettő a Kásler-perben szerepelt). Ez most még eggyel több, amit vagy elnéznek nekik a törvényalkotók és jogszolgáltatók, vagy nem. De addig is fizess! Eggyel több ok, hogy fizess. Fizess, hogy a bankoknak legyen majd miből visszafizetniük! Most már csak az nem világos, hogy a Blikk cikke az adósok megmentésért íródott, vagy a bankok megmentésért.
Léhmann Ur a kezdetektöl “semmis”-ség pàrti volt és sokàig jogosnak gondolta az àrfolyamvàltozàsbol “megszületö” banki követeléseket .Éppen a semmisségre hivatkozva gondolta késöbb az àrfolyamkockàzatot lényegtelennek.A szerzödések semmissé tételének lehetöségeit viszont a hatalom lekorlàtozta, de erösen.Kétségtelen tény, hogy ért el szép sikereket ezen a területen, de még mindig a fogyasztovédelmi szabàlyok be nem tartàsàrol, a leszàmlàzott banki költségek jogtalansàgàrol beszél figyelemelterelö modon.Tudja, hogy ezek csak mellékzöngék és a dolog veleje nem ez, de szerinte nincs màsra lehetöség.Ha a jog az lenne Mo-n, aminek lenni kellene, tehàt “szenvedély nélküli értelem”, akkor a “huncutok” màr rég a börtönben ülnének.Azonban a jogok érvényesitése hazànkban sajnos szintiszta szerencsekerék, ami az utolso pörgetésnél rendszerint elakad.Felmerül tehàt a kérdés, hogy tekinthetö-e Lehmann Ur – érdemei elismerése mellett – az adosok szellemi vezetöjének?Szerintem maximum félre-vezetönek vagy fél-vezetönek, esetleg egy olyan vezetönek, aki fél.Vitatkoznunk ezen sem érdemes, a leglényeg az, hogy sokan és egyre többen làtjàk, értik a lényeget, köszönhetöen a Haza Pàrtjànak. Minden forint szàmit, kedves külhonban dolgozo Magyarok.Értünk is küzdenek és a megmaradàsunk ügyében nincs méltobb tàmogatàsra mélto közösség, mint a Haza Pàrtja.