Van egy ember, aki egész életében kiváltságos körülményeket élvezett, már a sokat szidott Kádár-rendszerben is. „Jogerőss” nagyapjának köszönhető kiváltságait a rendszerváltás után is kamatoztatni próbálta az egyetemi vizsgák során.

Ezt követően felesége révén – az élet- és szakmai tapasztalatával ki nem érdemelt módon – sokmilliós állásokhoz jutott, sokszor párhuzamosan többet is betöltve.

Legutóbb a Diákhitel Központ vezetője volt, vezetése alatt (és utána is) botrányok és vizsgálatok merültek fel túlárazott szerződések, valamint a képzési hitelekkel való visszaélések miatt.

Mindeközben a családon belüli erőszaktól sem riadt vissza, ami a válásához vezetett.

Ezt követően a kiváltságos életúttal rendelkező ember egy rossz minőségű telefonlehallgatást hozott nyilvánosságra, politikai atombombaként beharangozva.

Valójában az történt, hogy feleségét, gyermekei anyját lehallgatta, annak tudta és beleegyezése nélkül, közös családi otthonukban. Az atomvillanás elmaradt, ahogy elmaradtak a további leleplező hanganyagok is, pedig leleplező cunamikról beszélt.

Ezt követően egy hosszú interjút adott az összmagyarságot ezer éven át megtartó értékeket képviselő celeb médiában, ahol arra a kérdésre, hogy kíván-e politikai pályára lépni, azt válaszolta, hogy „ez még viccnek is rossz.” Majd politikai pályára lépett.

Egy addig sosem hallott, „jegelt” politikai pártba „beinvitálta” magát. A régi „pártvezetés” helyett egyből lett új pártvezetés, új arcok, pénz nem kevés.

Az eddigi borzasztóan magas életút-teljesítményt a nép igen jelentős hányada „jogerőssen” gazdagon megjutalmazta EP-képviselői mandátummal, ami ugyancsak több százmilliós fizetést jelent egy ciklusra. Itt nem szabad megfeledkezni arról a tényről, hogy a teljes kampány alatt állította: a mandátumát nem veszi fel. Felvette. Annyit azért ebből betartott, hogy az ottani képviseletét az ország érdekeinek el nem látja, mert az EP legtöbbet hiányzó képviselője. Sebaj, a fizu így is megy a számlára. Hiába: ha egyszer az élet bejön, akkor bejön másodjára is…

Csak 2025-ben hivatalosan három milliárd forint folyt be az új, nem tiszavirág-életűnek tervezett pártba, nagy valószínűséggel mikroadományokból és közadakozásokból, nem pedig a nép érdekeit semmibe vevő, a hatalmat megkaparintani akaró cápáktól.

Ezt az elképesztő teljesítményű életutat támogatni kell – valószínűleg ez a gondolat állhat amögött a döntés mögött is, hogy új Kapitány szállt fel a fedélzetre. Egy olyan ember, aki egész életében a multinacionális, globális vállalatok farvizén evezett, aki az egyéni teljesítményt mindennél többre értékeli, úgy gondolta: ő – és nem a globális tőke –, hogy be kell állnia e kivételes ember életútjának egyengetése mögé, és vitorláikat közösen, viharral dacolva, a nép érdekeiért, az ország boldogulásáért, „az emút nyoc év…. az emút 15 év” összes hitványságát helyrehozandó, az ország élére állnak.

Énnekem személy szerint – már csak a korlátolt szerénységemből adódóan is – „jogerős” hiányérzetem van amiatt, hogy amikor az évszázad rablása bekövetkezett Magyarországon, és hárommillió magyar kifosztása akadálytalanul zajlott devizahitel jogcímen, sem a „Jogerőss” unoka – akinek az édesanyja is erősen jogerős munkahellyel rendelkezett az Országos Bírói Hivatal elnökhelyetteseként, felesége pedig igazságügyi miniszteri címet viselt –, sem a példátlan teljesítménnyel rendelkező Kapitány szemét nem csípte az ország és a nép sorsa. Sőt, az első sorban hangosan tapsoltak az ország vezetését dicsőítve, és annak kitüntetéseit bezsebelve. Egy árva szót nem szóltak, hogy baj van. Akkor most mi a baj? Miért kellene most új vezetés az ország élére?

Katasztrófa az egészségügy? Az biztos, hogy lehetne jobb is, de a magyar egészségügy ellátja a feladatát minden nehézség ellenére. Aki mást állít, az orcátlanul hazudik.

Katasztrófa a vasút? Az biztos, hogy van a világon ennél különb vasút is, de a magyar vasút ellátja a feladatát minden nehézség ellenére. Aki mást állít, az orcátlanul hazudik. Szét kell nézni az országban: az elmúlt tíz évben rengeteg vasútállomás megújult, és rengeteg kilométernyi pálya újjá lett építve. Ezek tények, nem vélemény kérdései.

Lázár János nemrég azt nyilatkozta, hogy történt egy hiba két politikus által – a kegyelmi botrány –, és ennek a levét issza a kormánypárt. Lázár itt téved. A kegyelmi botrány önmagában nem vezetett volna ide. Ez valójában az internetadó-effektus, csak egy kicsit nagyobban. Amikor az internetadó miatt tízezrek vonultak utcára, akkor sem kizárólag az internetadó miatt tették ezt, ahogyan a nem tiszavirág-életűnek szánt párt mögé való felsorakozás sem pusztán a kegyelmi ügy következménye.

Az évek alatt felgyülemlett sérelmek – mint például a devizás ügy nem tisztességes lezárása, amelyet nagyon kevesen mertek nyíltan felvállalni – olyan érzékeny témák voltak, hogy sokan inkább az öngyilkosságot választották, mintsem az ügyet. A sérelmek azonban a felszín alatt a mai napig ott lapulnak, és ezek a sértett emberek – valamint mára felnőtté vált gyermekeik – bosszúra vágynak. Ők sorakoznak fel az új kapitányok mögé, mert felszínes propagandájuk felvállalhatóbb, mint az internetadó elleni tüntetések voltak. Devizahiteles tüntetésre sokan szégyelltek kijönni, de internettüntetésre már „OK” volt.

A tények önmagukért beszélnek. A kiváltságos ember eddig mást tett, mint amit mondott. Ebből következik, hogy a szép ígéretek helyett is valószínűleg mást fog tenni. A mögé felsorakozott csapat nagy része globális érdekeket szolgál. Van néhány kiskaliberű gyalogos is mutatóban, de a döntéshozók többségének életútjából az derül ki, hogy a globális tőke érdekszférájában szocializálódott. Többen bevásároltak a magyar devizahitelesek elárverezett ingatlanaiból, akár személyesen, akár kiterjedt családjukon keresztül. A nagy családi sikertörténetből azonban van, ahol kihagyták a pikánsabb részeket: nemzetközi prostitúció, külföldi bordélyház-üzemeltetés, finanszírozás, nehéz sorsú lányok külföldre juttatása prostitúció céljából. Letartóztatások, börtön – minden adat elérhető.

Értetlenül állok azelőtt, hogy a propaganda ezt még nem terítette. Valószínűleg majd a finisben, de ha nem tudják, hol kell keresni, kérdezzenek – segítek.

Hogy miért segítek? Mert a kapitányoknak semmi sem drága. A nép pedig megy az ígéret földjére, Kánaánt keresve, miközben málnás lesz a vége.

Magyarországon jelenleg az állami TB költsége egy állástalannak 12 300 forint, azaz körülbelül 30 euró. Németországban ugyanez nagyjából 230 euró, de nem fedez minden orvosi beavatkozást, miközben az ottani minimálbér 2410 euró, itthon pedig 980 euró. Vagyis a német minimálbér két és félszerese a magyarnak, de az orvosi biztosítás több mint hatszorosa. Csak egy tételt említettem ebből a borzadályból, amiben élünk. Ezért a biztosításért Magyarországon elvégeznek vakbélműtétet, veseműtétet, szívműtétet és minden mást is, ha kell. Borzalmas.

A Haza Pártja a 2026-os országgyűlési választásokra nem állít országos listát. Arra kérem a szimpatizánsainkat, hogy szavazatukkal támogassák a kormánypártokat. Ha az ellenük elszenvedett sérelmeiken nem tudnak felülkerekedni, és úgy döntenek, hogy a kapitányokat támogatják, tegyék. Csak utána ne keseregjenek, ha az ígéretek másként sülnek el, mint ahogyan hangoztak, mert ennek eddig is igen sok előjele volt.

Európának – és főleg az Európai Uniónak – létérdeke lenne békét kötni Oroszországgal. Földrajzi szomszédunk volt és lesz is mindig, nyersanyagban gazdag, és e téren évtizedekig megbízható partner volt, míg nem tapostak a medve önérzetébe. Aki az új kapitányokat támogatja, az az ország békéjét kockáztatja.

Kásler Árpád