Ezt jól megcsinálták.
Mikor megmondta a kormány, hogy ősszel megkezdik a forintosítás előkészítését, nagyon elcsodálkoztam.
Hogy várták a Kúria döntését, vártuk a Kúria döntését és erre mi történik?

A Kúria eldöntötte, hogy nem tisztességtelen az árfolyam különbözet felszámítása, mert a felek devizában meghatározott pénztartozást adtak meg a kölcsönszerződésből fakadóan (2013.december 6/2013.sz. Kúria PJE hat.) és 2014. június 16-án azt írták le, hogy az árfolyamkockázat az adóst terheli, mert az erre vonatkozó szerződési feltétel tisztességtelensége nem vizsgálható, mert ez a feltétel a főszolgáltatás része (2/2014.sz.Kúria PJE hat.)

És mindezek ellenére a kormány forintosítani akar.
Ne forintosítson, ha eddig várt, miközben ezzel elárulta azt, hogy eddig is megtehette volna.
Ehelyett kezdje el felgöngyölni, hogy miért kellett éveken keresztül rettegésben élni az embereknek.
Kiknek volt ez az érdeke.

Mit akartak megszerezni, kiket akartak innen kiűzni s miért, miért volt velünk ellenséges a Kúria, Rogán, Orbán, az újságírók hada, miért mondta azt Lomniczi Zoltán, hogy a Kúria döntését elfogadja.

Pedig én kezdtem azt érezni, hogy talán mellénk áll.
Miért nem fékezték le ezt a folyamatot a közjegyzői kamara tagjai, miközben meg lehetett volna mondani a banknak, hogy még azt sem mutatta fel, hogy mit adott pénzkölcsön gyanánt, s ezért nem igazolható le az, hogy a devizából fennállhat-e ekkora hátralék, ami több, mint az induló forintösszeg.

Megmondom, miért nem mutatta meg a bank, hogy mit adott pénzkölcsön gyanánt.
Mert amit adott, a forintot csak odaírta, hogy hitelfolyósítás, az egyetlen okiratra, amely a saját teljesítését tanúsítja.
De ezt a forintot nem követelte vissza az adóstól, mert ez a forint nem volt más, mint a bank által a felkönyvelt, devizában meghatározott pénztartozásból átszámított és kiutalt forintösszeg.
De a bank nem tartozott valójában semmivel a szerződésből fakadóan, mégis a szerződést használta fel arra, hogy felkönyvelhesse a devizát mint tartozást, s így forintban folyósíthatta.
De a banki kivonaton már nem valamely szolgáltatás ellenértékének jelölte meg, hanem hitelfolyósításként, miközben a forintot nem könyvelte fel a hitelnyilvántartási számlára követelésként, hanem felkönyvelte a szerződés szerinti adósi devizakötelezettséget mint a szerződésből fakadó adósi pénztartozást.
Viszont a kivonatról nem lett lekönyvelve a forint a hitelnyilvántartási számlára. Sehová nem lett lekönyvelve, pedig ez a szolgáltatás egyetlen számlát helyettesítő számviteli bizonylata.

Na jól van mostmár.
A szerződés aláírásakor ültünk az asztal mellett. És nem történt semmi de semmi.
Hogy képzelték azt, hogy a bank felkönyvelhet ezen szerződés ellenében pénztartozást maga felé, amikor az adós ült, mint a sült bárány az asztalnál, és hazament, és nem nyújtott semmit a banknak, hanem a pénzt várta otthon.
És hogy gondolták, hogy a szerződés ellenében felkönyvelhettek pénztartozást az adóssal szemben, ami deviza lett, miközben nem könyvelték le a banki kivonat szerinti forintot. Az volt a bónusz.
Mosópor. Azaz pénzmosoda.Vagy mi a Mária ég.

A szerződés ellenében könyvelték fel a devizakövetelést a hitelnyilvántartási számlára, mert mi aláírtuk, ezt Árpádnak is megírta Vezekényi Ursula, akinek vezekelnie kell egyszer emiatt, miközben a szerződésben szereplő deviza nem is létezett, csak elő lett írva a banknál, hogy tartozik vele az adósnak a semmi ellenében, de ezzel váltották ki a pénzkölcsönnyújtási szolgáltatást egy nemlétező ügylettel szembeni tartozásra, amit forintra átszámítva kifizettek, és utána az adós aláírására hivatkozva követelni kezdték a devizát, ami nincs, de elő lett írva és alá lett írva, hogy az adós megfizeti ha beledöglik is .

Higgyétek el, nem annyira örülök, hogy ezt az oltári baromságot kell itt írogatnom, hol röhögök rajta, hol sírok, hol pedig szeretném egynémely ember pofáját beverni, hogy ilyen helyzetbe hoztak bennünket. Ez az egész egy orbitális baromság.