Az élvemosolygás

egyreinkábbi betiltásával mániákusan elfoglalt,mindegy,magát épp milyennek mutató hatalom viperagarnitúrája minden idők ginisz plusszával kísérletezik lázasan.Korábbi rekordőrök teljesítményéit esetünkben nehéz etalonként kezelni,mivel a körülmények természete idegenül elütő.Megvizslatva a szentnek titulált inkvizíciót,megállapíthatjuk a történelmi-vallási állapotok korunkhozképesti erőteljes kontrasztját,úgymint ,a nevezett intézmény jámborsága melletti érvként felhozható tényt,mely szerint nem aggatta magára a demokrácia félrevezető billogát,miközben népirtó kegyetlenkedéseit az eredeti elképzelés limeszein kívültolta.Továbbá a működéséveljáró rosszindulat élét nem fókuszálta célzatosan egy nációra.Szintén nem elég párhuzamosként idecitálhatjuk a mennyiségi gyilkolászás nemzetek közötti kölcsönös igyekezetét,a második nagy háborút, melynek során a szándékos sajátnemzet öldösés csak a szovjetre volt jellemző,de a Drakulatanonc Sztalin sem takargatta igazán cárkénti retteghetőségét.Delikát pikantériájaként e torzsalkodásnak a benne résztvevőknek a teljes kivérzése és tönkremenetele mellett, a harcolófélként részt nem vevő az egyetlen aki országot nyert a purparlén.Visszatérve tehát jelen valónknak hajdan szép, ma sóval behintett berkeire,itt gebedünk egy propagandával polírozott szivárványosra dukkózott műdemokráciában,melynek urai ,idegen pórázon ugyan de mégis magyarként öldösik,cincálják, sarcolva sanyargatják ,mardosva keserítik és űzik szerteszét a szolgaváró világ kényekedvére a fajtájukat,és be sem érik ennyivel.Azt a jómorállal nehezen balancírozható perverzitást vették a fejükbe,hogy mindezen ,idomított hiénafalkakénti elkövetéseiket feltüntethetik a hazáért élő hősöknek ünnepelendő odaadásaként.

Vasas Pasas