A semmi közepén – Ócsa

Régóta vártam ezt a napot, hogy meglássam milyen világot terveztek a kisemmizetteknek. Ezért minden porcikámmal igyekeztem figyelni a pillanatra.
A semmi közepére érkeztem. Kietlen pusztaság van mindenfelé. Körbefordulok keresve, hátha meglátok valamit. Nem tudom mit vártam, talán valamit, amiből az életet érezni. De körbe-körbe a puszta semmi van.

1aócsaSúlya van a levegőnek, nyomasztó súlya. Nyomja a lelkem. A csend sikolt a fülembe.
A házak negyede lehet lakott. Pont egy olyan ház előtt álltam meg, ahol pár napja költözhettek. Az udvaron dobozok, teraszon még zsákokban a hozott holmi. Karnisra nincs pénz, előző otthonból elhozott függönyöket lógatták túl 30 cm-re ajtóra, ablakokra és rázárással biztosították ottmaradását.

Kis megkönnyebbülést adva megpillantottam egy kutyust, megkötve ugyan, de ez már az élet jele! Szeretik a kutyájukat, ragaszkodtak hozzá, nem adták menhelyre, nem verték ki azt utcára.

Egy férfi, másik háznál nyitja a kaput, mögötte 3 kisgyermek. Olyan igazi kis lurkók, a kisebbik műanyag, lábbal hajtható motoron, a középső szaladgálva, nagyobbik apuka mellett. Indulnak valahova. A férfi szemében zavar, nem tudja hova nézzen. Figyeli gyermekeit ne menjenek túl messzire tőle. A kis ház előtti apró földes részen 4 virág elültetve, szépítse a természetbe beleerőszakolt lakóparkot. Ezeknek az embereknek, szülőknek egyszer a szíve meg kellett repedjen. Meghaltak. És utána újra kellett születniük. Mert ezt másképp, ép tudattal nem lehet kibírni, megélni, átélni. Másképp nem lehet újrakezdeni. Másképp nem lehet a gyermekeiknek új, boldog, tisztalappal kezdődő jövőt nyújtani. Hogy nekik is felhőtlen, boldog gyerekkoruk lehessen. Fel kellett adni mindent, odaadni a mohó karmoknak, sakáloknak, elfogadva a sorsot.

Milyen érdekes az ember és milyen jó, hogy mindannyian mások vagyunk. Én erre nem lennék képes. Nekem nem lenne ennyi erőm.

Nekem arra van erőm, hogy más úton tegyek a gyerekeinkért és a jövőnkért. Az igazságszolgáltatás rendszerétől itthon semmi jót várni nem lehet. Engem ez a látogatás feltöltött annyi erővel, amivel nekiállok tenni az új rendszerért. Mert, ha nem a bankok, akkor majd a NAV, vagy a kormány, vagy az önkormányzat, választhatsz, hisz bármelyik hivatal keresztbe tesz, ha a kormány, vagy az ő érdeke úgy kívánja. Itt nem rólad van szó! Ugyan belőled élnek, de te sehol nem vagy a számításaikban. És a gyerekeink sem.

Ideje hát magunkért tenni!

Előre köszönöm Mindenkinek a megosztásokat, a hozzászólásokat, a részvételt és az elkövetkező közös munkát!

2 hozzászólás a(z) “A semmi közepén – Ócsa” bejegyzéshez

  1. Tisztelt Miniszterelnök Úr!
    Kedves Viktor!

    Az a korosztály vagyok akinek még mond valamit az, hogy :”Hallgass a szívedre, szavazz a FIDESZ-re!”
    Ha már a tegeződésnél tartunk – hisz Ti kezdtétek – akkor kérdezem, hogy: Mi lett belőletek, belőled? Mi okozza ezt az undorító viselkedést, amivel viseltetsz irányunkban, magyar emberekkel, honfitársaid iránt? Miért adtad el a lelkedet holmi ( talmi ) csillogásért? Nézz már a gyermekeid szemébe őszintén ( ha még képes vagy rá ) és gondolkozz el, hogy milyen jövőt szánsz nekik!
    Nem fenyegetlek – az távol áll tőlem, hisz nem vagyok barbár – de ha még tudsz normális módon, emberhez méltóan gondolkodni, akkor felfoghatnád, hogy most magadból történelmet csinálhatnál.
    Nem értem, hogy miként gondolhatod – ránézve a fenti képre – ,hogy embereket,családokat – mint ami Neked is van – ilyen mocskos dologba kényszerítessz bele és fennhangon azt mondod, hogy ez a megfelelő megoldás a kisemmizetteknek? Legalább 5 percre éld bele magad azoknak a helyzetébe akik ezt a gettóba való költözést választottk maguknak,újrakezdés címén. Ez minden csak nem úrakezdés! Ez a mindentől való függelem részükre, út a kilátástalanságba. Jogtalanul vették el a vagyonukat az általad – nem tudom meddig – védett elmeháborodott, kapzsi, uzsorás senkik. Ébredj már fel! Gondolkozz már el azon, hogyha a jogtalanul támasztott igényeiket továbbra is támogatod és nem lépsz közbe valamilyen hathatós megoldással – mondjuk a hatályos törvények betartását eröltetve rájuk -, akkor miután elérték céljukat Téged is a pöcegödörbe dobnak hulladékként! Ne reménykedj abban, hogyha elérik a céljaikat akkor Te nem leszel útban nekik.
    Még megmentheted Magad tőlük. Mi még mindig békejobbot nyújtunk Nektek – ki tudja, hogy neddig -, véleményem szerint éljetek a felétek nyújtott lehetőséggel!
    A történelem mindig rendezi az olyan emberek sorsát mint amilyenek Te és Ti is vagytok.
    Ne reménykedj sok jóban! Így vagy úgy de bukni fogsz, fogtok. A történelem sötét mocsarában fogod végezni, amennyiben nem teszel valamit értünk és saját magatokért.
    Mégegyszer kérlek, hogy NÉZZ A GYERMEKEID SZEMÉBE ÉS MONDD EL NEKIK, HOGY MIT TESZEL ILLETVE MIT NEM TESZEL MEG A MI GYRMEKEINK JÖVŐJE ÉRDEKÉBEN!!!
    Lehet, hogy el tudsz, tudtok menni ebből az országból – dolgod végeztével -, de a lekiismereted elől nem fogsz menekülni!!
    Nem szeretnék a helyedben lenni. Álomvilágban élsz!
    Gomdolkodj, amiíg lehet!!

  2. Egyenházak a semmi közepén. Mit is vártam? Kis kastélyokat? Esetleg valami élhető környezetet? A talaj … csak pusztán homok. Nem is tudom hogy mi teremne meg benne. Az akác megél benne, de mi más? Vetni ne is próbáljon senki. Termőtalaj? Az minek. Talán a gyermekek örülnének ekkora homokozó láttán. És meddig lehet ott maradni? Az ott lakók feje fölött a pallos amely lesújtani készül. Érdemes belekezdeni bármibe? Gettó ez akárhonnan is nézem. Félkomfortos gettó kiút nélkül.