A hatalom természetének általános vonásai szerint, minden a saját, társadalomra vonatkozó akaratától eltérő, pláne azzal egyenesen szembemenő szándék eltüntetésén fáradozik. Eközben az eszközökben csak az éppeni praktikum igényei szerint válogat. Eszköztárában találunk passzív szerszámokat, mint az agyonhallgatás, ennek édestestvére a paralitikus nemlétezőnek tekintés, és ha ez nem elég, jön a részben egyetértés színlelése, ez már félaktív szerszám, melynek anyaga nem egyéb, mint szó. Ezt követi, a hatalom gondoskodását magasszinten prezentálni hivatott, a témával kapcsolatban kijelölt államiember kinevezés vagy kényszerű parlamenti asszók műfelháborodásai, amelyek olykor eljutnak a teljes egyetértés látszatáig a közönség számára butítólag, de eltolva maguktól a kompetenciát. Ezeken a gyatra variánsokon mindenki hamar átlát, így végül bevetik a bőrnyakú megoldásokat: beszivárgás, dezintegrálás az az szétzilálás, támogatók megfélemlítése, megvásárlása, szembeállítása. Vannak egy-egy a politikafelfutást is sejtető mozgalmak, melyek mellé hazafiúi mellveréssel, de befektető jelleggel csapódnak potens támogatók, akiket a hatalom jobb ajánlattal csábíthat el. Minél inkább makacs és megpusztulni egyáltalán nem hajlandó szerveződéseknél alkalmazhatják a százféle lejáratás direktpropagandáját személyeskedésekig menően a nemtelen viták salátájaként igyekezvén bemutatni azokat. Ez ellen az ördögfaragta szemérmetlenség ellen egy dolguk van, figyelmen kívül hagyni mit beszél az ellenlábas.

Nagy Tibor (Vasas Pasas)