Egyelőre úgy áll a helyzet, hogy tavasszal újraindítanak kétszázezer devizás végrehajtási eljárást. Valaki ezt már nem várta meg. A történethez -nyilván a család kérésére- nevet nem társított a bejegyzés szerzője, emiatt a rosszmájúak esetleg nevezhetik a dolgot puszta hangulatketésnek is, de én személy szerint elhiszem, hogy igaz. Ez sajnos egy teljesen átlagos, mai magyar történet. Nem az első, és valószínűleg nem is az utolsó.

“Született: Debrecen 1974
Ügyfelünk öngyilkos lett, felakasztotta magát! Sajnos a hír igaz! De vajon érdekel- e bárkit természetesen családján, barátain, ismerősein kívül? ! Szerintem a világon senkit nem érdekel! Hisz az emberi gyarlóság határtalan! Közvetlen szeretteinken kívül bárki pótolható, feláldozható! Tulajdonképp én is egy szar alak vagyok, hiszen meg sem könnyeztem. Csak legbelül dühít és felháborít, ki kényszerít belőlem valamit! Mindaddig ameddig engem közvetlen nem érint! Ennyire elbújtunk a világunkban? Az okostelefonok, a mutatók, a nagyobb profit, a nulla % – s THM- re vásárolt tabletek,   a munkahajszolása mögé? ! Észre sem vesszük a másikat! Eddig ilyet mi csak a televízióban hallottunk! Nem gondoltuk volna, hogy egyszer a közelünkben is megtörténik! Ügyfelünk átlagos, nem rendkívüli célokat tűzött ki magának. Vidéken vásárolt ingatlant, aminek jelenlegi értéke nincs 5 millió Ft. Ehhez az XY Bank kölcsönét használta fel egy 3 millió Ft- s devizában hazudott, illetve nyilvántartott kölcsön formájában még 2006- ban! Majd 2009- ben a XXYY Bank szintén devizában hazudott, illetve nyilvántartott kölcsönével megvásárolt egy Ford típusú használt autót! Semmi különös! Szóval nem több százmilliós Balaton parti ingatlanról van ám szó, neobarokk bútorokkal, és nem egy Audi A8- ról! A kölcsön mértéke 1, 2 Millió Ft volt az autóra! Ezt már az óta bőséggel visszafizette! Igen ám, de most jön a trükk! A lakás után mára már az XY 4, 5 millió forintnyi tartozást tart nyilván, az autó után pedig 1, 7 millió Ft- t az XXYY! És a kilátástalanság, a duplájára emelkedett törlesztő részlet, az ügyintézők napi szintű támadása, a behajtók zaklatása, a végrehajtókkal történő fenyegetőzés, a lelki terror ide vezetett! Viszont engem csak foglalkoztat a kérdés, hogy Ki is tehet róla! Biztos, hogy egyedül az a kéz, amelyik a szerződéseket írta alá, majd később a kötelet erősítette a gerendához? ! Egyedül ez a kéz a bűnös? ! Őszinte részvétünk a családnak!

Hoppá! Az új PTK alapján itt még nincs vége a történetnek!

Első gyertya meggyújtva: 2014. 10. 29.
Gyújtotta: Valaki”

Forrás:  gyertyalang.hu

Nem csak az új PTK. szerint, a régi szerint sem lett volna vége a történetnek. Hiába végez magával valaki, ha marad hátra adóstárs, kezes, annak sincs menekvés. Nincs elsétálási jog, tiszta lappal indulás, magáncsőd, nincs semmi, ami akár csak gátat szabhatna valamennyire a kifosztásnak.

A múltbéli, mostani és jövőbeni  áldozatok mellett a devizaadósok gyászolhatják az elszalasztott lehetőségeket is, melyek 2013 és 2014 folyamán rendelkezésre álltak az érdemi változások kikényszerítésére. Az otthonról szurkoló (vagy ami még rosszabb: ellenszurkoló) devizaadósok nyilván ezeket a sorokat sem olvassák, vagy ha igen, nem veszik komolyan. Valószínűleg nem ennek hatására fognak elgondolkodni. Azok pedig biztosan nem, akik még a létezésünkről sem tudtak, mert a 21. században sem jutottak el odáig, hogy az internet segítségével  maguk nézzenek utána a problémáik lehetséges megoldásainak. Ha ezt megteszik, szinte bizonyosan értesülnek róla, hogy nem egyszer  próbáltuk meg mi is ugyanazt, amit az internetadó elleni tüntetők most már bizonyosan nagyobb hatásfokkal, és rövidebb idő alatt véghezvittek. Legalábbis ami a megmozdított tömeget, és ezáltal a médiafigyelmet illeti.

A lustaságnak, a közönynek, a dolgok túlokoskodásának és a bakafántoskodásnak borzasztó ára volt idáig is, és a jelek szerint még mindig nem elég.

Ha már az internetadónál tartunk, vessünk erre is egy pillantást. Szinte mindenki tiltakozik ellene, mivel közvetlenül, és azonnal érezhető hatásaiban több embert érint, mint a devizaadós probléma. Az internet ma már nélkülözhetetlen, elválaszthatatlanul hozzánőtt úgy a magánszemélyek, mind a cégek, vállalkozások mindennapjaihoz. Megadóztatásának ötlete egy olyan korban, ami éppen az internet  egyre olcsóbbá válásáról, és mindent felölelő elterjedéséről szól, nagyon szerencsétlen üzenet.
Ezt bizonyítja az is, hogy -a dvizaadósok ügyével ellentétben- napok alatt nemzetközi figyelmet kapott a dolog.

A tüntetések kipattanása óta egyre-másra jelennek meg a gunyoros, vagy éppen elkeseredett kirohanások azzal kapcsolatban, hogy ha néhány nap alatt ekkora tömeg megmozdult “egy doboz cigi áráért”, akkor a devizaadósok, akiknek szó szerint az életükről van szó, hol voltak mostanáig? Sok a kifejezetten ellenséges megnyilvánulás is a tüntetőkkel kapcsolatban, sokan már ellenzéki, sőt, nemzetközi provokációról beszélnek. Érthetőek ezek a megnyilvánulások, különösen annak tükrében, hogy André Goodfriend, az USA budapesti nagykövetségének első embere, aki a kitiltási botrány miatt amúgy is a figyelem középpontjában áll, nyíltan támogatja a tüntetést. Ez tagadhatatlanul otromba beavatkozásnak számít egy ország belügyeibe, azonban ne tegyük a csizmát az asztalra. Akárki is szervez egy tüntetést, a tömeget nem tudja a hajánál fogva kivinni az utcára. Tömeget akkor lehet az utcára vinni, ha erre a tömegnek igénye van. A tüntetőket véleményem szerint felesleges bántani, ők egyszerűen teszik, amit helyesnek éreznek. Kiállnak az érdekeikért. A devizaadósok közönyéről ők nem tehetnek.

Illúzióink se legyenek, teljesen természetes az is, hogy a leszerepelt baloldali ellenzék megpróbál rátelepedni az eseményekre, és megpróbálja az utcán bepótolni azt, ami a szavazóurnáknál nem sikerült. A jelenség, mint olyan, mindig is létezett, és akármilyen megmozdulások is lesznek a jövőben, azokat az aktuálpolitika mindig megpróbálja majd meglovagolni . Sosem lesz olyan, hogy egy megmozdulás teljesen tiszta tudjon maradni az ilyesmitől. De nem is ez a lényeg. Akit be lehet vinni a málnásba, azt be is fogják vinni, ezen nem lehet segíteni.

Ha viszont egy adott probléma, ami párt- és egyéb állástól függetlenül mindenkit érint, tüntetést indukált, akkor csak egyetlen dolog számít: eléri-e a célját a tüntetés, vagy nem. Egyedül az számít, hogy az adott közös cél érdekében, annak eléréséig képesek-e egységesen, kellő létszámban, és kitartóan fellépni az érintettek.

Ez az, amit mindez idáig a devizaadósok tömege nem volt képes megérteni. Semmit nem kellett volna tenni, csak csatlakozni a zászlóshajókhoz, akik már bebizonyították elszántságukat, és alkalmasságukat. És addig mellettük kellett volna maradni, míg a devizahiteles ügy így vagy úgy, igazságos és elfogadható módon, de meg nem oldódik. Hogy utána ki mit csinál, politizál-e, vagy visszavonul, egyesületet alapít-e, vagy pártot, indul-e választásokon vagy sem, az már egy teljesen más történet. Amíg a gyilkos szorításból nem szabadulunk, a végrehajtótól nem véd meg sem a pártállásunk, sem az elveink, sem semmi más.

A helyzet tehát változatlanul az, hogy jön a tavasz, és ha hihetünk Krejniker Miklósnak, a Magyar Bírósági Végrehajtói Kamara azóta lemondott elnökének, kétszázezer devizaadós ellen újra megindulnak a végrehajtások. De ha tavasszal történetesen nem is, 2015 folyamán valamikor biztosan. Legkésőbb azután, hogy a bankmentő törvény értelmében meglesznek az elszámolások. Sok adóst ér majd kellemetlen meglepetés, mikor ezt kézhez kapja, és tudatosul benne, hogy a primitív kormánypropaganda a valóságban messze nem azt jelenti, hogy neki jelentősen csökkennének a terhei. A végrehajtás alatt lévők pedig semmiféle változást nem észlelnek majd, mert nekik mindegy lesz, hogy adott esetben a végrehajtás alá vont tartozásuk nem harmincmillió lesz, csak huszonnyolc, és fél.

Kérdés, akkor mi lesz? Marad az otthon ücsörgés, amíg van otthon?  Esetleg a kivándorlás  londoni gyorsbüfék konyháiba mosogatónak?
Vagy a kötél? És újabb gyertyagyújtások?

Ha a Gyulán aláírt, és a Fővárosi Főügyészséghez beadott feljelentést is elutasítják, annak beláthatatlan következményei lehetnek a jövőre nézve, de a legrosszabb forgatókönyv az, ha tétlenül, harc nélkül belenyugszik mindenki. Annál minden csak jobb lehet.