Nézzük, mit mond A Nemzetgazdasági Minisztérium adó- és pénzügypolitikai államtitkára, Orbán Gábor a devizahitelek problémájáról.
Devizahitelek. Már rossz.
Nem tartja jó megoldásnak az egy lépésben történő forintosítást.
Ez, az ő álláspontja szerint fenyegetést jelentene a forintpiacra és a bankrendszerre is.
Kizárta annak lehetőségét is, ami a jegybank devizatartalékait túl alacsony szintre csökkentené.
Akkor jön a kérdés. Ha Orbán Gábor gondolatait vesszük figyelembe, és nem foglalkozunk azzal, hogy mit tettek velünk, az ő elképzelése mentén van-e az Adósoknak reális esélye arra nézve, hogy fizesse a törlesztőket továbbra is. Némi kedvezménnyel.
A bevételi források az elmúlt évtizedek alatt először éppen az Adóhivatal segédletével voltak megnyirbálva, a vállalkozásokat éppen az adóhivatal segédletével tették tönkre.
Emiatt kényszerültek a vállalkozók és a magánszemélyek hiteleket felvenni, hogy előrébb jussanak, hogy vállalkozásokat fejlesszenek, hogy lakást vegyenek, hogy felújíthassanak.
Erre voltak felkínálva a devizaalapú hitelek.
Ezekkel a devizaalapú hitelekkel terjesztették ki magukat az ingatlanvagyonra, a bérekre és a nyugdíjakra olyan mértékben, amely mérték nem a magyar forint visszafizetésére kötelezte az embereket, hanem a mesterségesen megerősödő deviza magyar forintban történő megfizettetésére.
Most, amikor a lakosság nem bírja már, jönnek azzal elő, hogy némi engedményt tegyenek.
A folyamatok ezzel nem fognak helyreállni, mert a lakosság nem lesz hitelezhető, a lakosság bevételi forrásai nem fognak bővülni, hiszen a kiadásuk továbbra is ott lesz a hitelekkel kapcsolatosan, de bővülésre nincs esélyük bevételi oldalon, mert a vállalkozások szét lettek zúzva.
A Bankok ebben a helyzetben, amikor a törvényesség mellőzve lenne a probléma kezelésekor, az Adós részéről történő elmaradáskor továbbra is felmondhatják a szerződéseket.
A végrehajtás a jogtalanul megállapított hátralék vonatkozásában az adós ingatlan vagyonából történne ekkor is. Ez ilyenkor mindig potom áron kél el.
De mint látjuk, a Bank ezzel megelégszik, mint egyösszegű befizetéssel, hiszen lényegesen későbbre tervezte a “kihelyezett” összeg megtérülését, s ennek az összegnek a jelentős hányada extravagánsan teszi lehetővé a Bankok gyarapodását. Ez a rész az árfolyam különbözet, amelynek a mértéke előre nem is tudható, hogy mennyi is lett volna, ha az Adósnak lehetősége lett volna a futamidő alatt végigvinni a kötelezettség vállalását.
Tehát ami történni fog, az a lakosság vagyonának, lakásainak elvétele töredék áron, a hátralék további követelhetőségének megnyílása a bérekből és a nyugdíjakból.
Ezzel Orbán Gábor és a Bankok meg is elégedhetnének
Gábor és a bankok meg is elégednének.
És mi?
A bedőlő hitelek hátralékai vonatkozásában egyértelműen megállapítható, hogy a Bankok a közjegyzők előtt olyan értelmű ténytanúsítványt szereznek be, amely
NEM A KÖZJEGYZŐ ELŐTT TETT KÖTELEZETTSÉGVÁLLALÁSBÓL EREDŐ HÁTRALÉKOT TANÚSÍTJA, HANEM A KÖTELEZETTSÉGVÁLLALÁST MAGÁT.
A kötelezettségvállalásnak volt egy összege és egy jogcíme.
A jogcím nem valósult meg, a deviza nem vált pénzkölcsönné.
A Bankoknak mégis leigazolják a közjegyzők a ténytanúsítványban az általuk jogtalan módon a hitelnyilvántartási számlára felvett devizakövetelést.
A közjegyzők nem kötik magukat ahhoz a közokirathoz, amely közhitelesen rögzíti a kötelezettségvállalás mértékét és jogcímét.
A közjegyzők a közjegyzői okiratban vállalt kötelezettségünk jogcímét nem veszik figyelembe, ezzel valósítják meg azt, hogy a Bankokat kiszolgálva, végrehajtási záradékot tesznek a közokiratokra, s ezzel lehetetlenítik el örökre az Adósokat.
A közjegyzőktől követelni kell az általuk közokiratban tanúsított kötelezettségvállalásunk szerinti elszámolást, mert ez a kötelezettségvállalás éppen az ő hatáskörük folytán vált közhitelessé.
Ezt nem lehet forintosítani- ezzel az összeggel kapcsolatosan akkor van az adósnak kötelezettsége, ha a Bank a rendelkezésére bocsátotta, és annyi az ebből fennálló kötelezettsége, amit a rendelkezésre bocsátást követően, még nem fizetett ebből vissza.
A rendelkezésre bocsátás nem történt meg.
A kötelezettségvállaló nyilatkozat szerinti fennálló kölcsöntartozásunk ezért továbbra is
000000000000000000000000000000000000000000000000000000000000000000000000
A cikk:
A kormány az egyszeri forintosítás helyett fokozatos átváltást javasol a devizahitelek ügyében.
Orbán Gábor, forrás: MTI, Földi Imre
A Nemzetgazdasági Minisztérium adó- és pénzügypolitikai államtitkára, Orbán Gábor szerint a devizahitelek problémájára az egyszeri forintosítás helyett a hiteleknek a jelenlegi árfolyamgát rendszeren nyugvó, fokozatos átváltása lehet egy megoldás – írta a portfolio.hu a Reuters hírügynökség tudósítására hivatkozva csütörtökön.
Az államtitkár a Reutersnek kizárta annak lehetőségét, hogy a teljes deviza jelzáloghitel portfóliót egy lépésben forintosítsák, ez ugyanis fenyegetést jelentene a forintpiacra és a bankrendszerre is.
Egyúttal kizárta egy olyan devizahiteles csomag lehetőségét is, amelynek kedvezőtlen hatásai lennének a jegybank devizatartalékaira abban az értelemben, hogy azokat túl alacsony szintre csökkentenék. Mint mondta, nem tekinti megoldásnak azt, ami hátrányos a jegybank tartalékpolitikájára nézve.
Orbán Gábor szerint a hiteleknek a jelenlegi árfolyamgát rendszeren nyugvó fokozatos átváltása viszont egy lehetséges megoldás a problémára, a hitelek hátralévő mintegy 15 éves futamidejét rövidíteni lehetne.
A bankok eddigi javaslatai túl nagy hozzájárulást követeltek volna meg a kormánytól, amit a kabinet nem kíván vállalni. A bankoknak elsősorban a saját ügyfeleikkel kell megoldást találniuk – mondta az államtitkár.
Az államtitkár hozzátette, hogy a megoldás nem veszélyeztetheti a hiánycélokat. Bármilyen megoldás is születik, szerinte nincs esélye annak, hogy bármelyik bank emiatt rendezetlenül kivonul a magyar piacról. A kormány novemberben tekintheti át a lehetőségeket, köztük a bankszövetség által javasoltakat is. Ezután azt a megoldást választhatják ki, amelyik a legkisebb kockázattal jár a gazdaságra nézve, és hozzájárul a devizahitelek kivezetéséhez.
JAVASOLT ANYAG A FELMONDÁST KÉSZÍTŐ KÖZJEGYZŐNEK ÉS A VÉGREHAJTÁSI ZÁRADÉKOT KIÁLLÍTÓ KÖZJEGYZŐNEK!
Ugyanúgy nem látom semmi nyomát a devizának a forintosítás esetén, mint a folyósításkor.
A banki mese szerint ők devizát szereztek be, amit eladtak az adósnak, majd azt azonnal meg is vették tőlük, anélkül, hogy kézbe adták volna vagy folyószámlára utalták volna. Ehelyett már egyből a forint ellenértéket utalták az adós folyószámlájára. Ezek szerint a bankokban, hegyekben áll a svájci frank, és szűkében vannak a forintnak.
Mivel tudjuk, hogy a bankok a részleges (2-5%-os) tartalékráta miatt trükközhetnek, így tudjuk, hogy a valóságban egy kis köteg fizikailag létező valutával vagy számítógépen lévő devizás számlapénzzel el lehet játszani ezt az eladom és azonnal visszaveszem játékot az összes bankban történő hitelezéskor, és a folyósított forintnak is csak a 2-5%-val kell rendelkeznie a banknak. Vagyis a valóságban, a bankban fizikailag csak annyi pénz (forint) van, amit a betétesek beraknak, és amit az adósok befizetnek. A kötelező tartalékráta még a kereskedelmi banké, amit a Magyar Nemzeti Bankban tart, és az adófizetők pénzéből kapnak rá a kereskedelmi bankok betétesi kamatainál jóval magasabb kamatot.
A mese szerint forintosításkor a (kereskedelmi bankban vagy a nemzeti bankban – ez már homályos) hegyekben álló svájci frankot hirtelen át kellene váltani forintra. És a bankszövetség hol azt állítja, hogy ez a forint drasztikus romlásához vezetne a svájci frankhoz képest, hol azt, hogy a nemzeti bankban veszélyesen lecsökkenne a devizatartalék.
Az árfolyam mindig úgy változik, hogy a nagy tömegben eladott deviza árfolyama csökken a megvett devizához képest. Ezek szerint forintosításkor a svájci franknak csökkenne rohamosan az értéke a forinthoz képest. Tehát pont a fordítottja történne, mint amit a mesében állítanak. Azt pedig végképp nem értem, hogy a kereskedelmi bankoknak mi közük van a nemzeti bankban tárolt devizatartalékhoz. Ingyen akarják megkapni, vagy forintért akarják megvenni? Miért? Hiszen a mese szerint folyósításkor eladták majd rögtön vissza is vették a devizát. Akkor hogy hiányozhat mégis nekik? Csak nem azért, mert nem is volt nekik folyósításkor még mutatóban sem belőle?
Én szeretem a meséket. Még egész kis koromban olvastam Illyés Gyulától a Hetvenhét magyar népmesét, a Grimm meséket, Shakespeare meséit. De ennél a logikátlan, ügyefogyott banki mesénél még Münchhausen báró és Háry János történeteit is valószerűbbnek tartom. Ezt a tévéhíradóval és a reklámokkal lebutított konzum idiótákon kívül senki sem veszi be, még az sem, aki megpróbálja beadni nekünk.
Mutassuk meg október 20-án, hogy hányan nem hiszünk a bankok meséinek!
Meghallgattam a Róna Péter előadását a devizaalapú hitelezéssel kapcsolatosan, amit feltettél, kedves Béla.
Fontos, hogy a BAÉSZ valamint A HAZA NEM ELADÓ MOZGALOM megismerje , hogy milyen véleménnyel vannak az elfogadott közgazdászok, jogászok, ügyvédek ezen problémával kapcsolatosan . Meríteni lehet belőle, és a saját elképzelésünkkel össze lehet vetni, megerősítést lehet nyerni belőle, de ugyanakkor a mi álláspontunk eltérő voltát is észre tudjuk venni.
A feladat az, hogy a hatályos törvényekkel összevetve megállapítsuk, hogy mi volt eddig az, ami történt, s ebből következőleg mi volt az, aminek nem lett volna szabad megtörténnie, valamint hogy az eddig történteknek milyen kihatása volt ránk , magyar állampolgárokra nézve.
Ha bűnről beszélünk, mindig azt lehet tapasztalni, hogy a bűn alapvető eleme a másik személy, vállalkozás, népréteg, vagy akár egy egész ország teljes lakosságának történő anyagi károkozás, erkölcsi károkozás, az egészségre, életre, idegrendszerre , szeméremre, általános egészségi állapotra gyakorolt kedvezőtlen vagy végzetes hatás .
Amennyiben nem szándékosan okozza a felsoroltakat valaki , vagy valamely szervezet, akár ország, akkor beszélhetünk gondatlanságról. De hogy bűnről van szó egy bizonyos mérték felett, az bizonyos.
Akkor tényleg csapjunk a lovak közé.
Első meghallgatás után elmondhatom, hogy a BAÉSZ és A HAZA NEM ELADÓ MOZGALOM a Róna Péterrel ellentétben még csak véletlenül sem említi meg azt, hogy ez devizahitel.
Ha az lett volna, akkor Róna Péter nem beszélhetne arról, hogy ez nem hitel.
Akkor Róna Péter arról beszélhetne, hogy egy teljes nemzetgazdaságot egy idegen ország devizanemében eladósítani nem szabad, mert a kiszámíthatatlanság önmagában súlyos teher lelkileg , miközben megtörténhet az, hogy a javuló deviza törlesztésére nem lesz képes a lakosság, az önkormányzat vagy esetlegesen a magyar állam . Hiszen nem tudunk hatni az árfolyam alakulására, s ezért a kiszolgáltatottságunk tönkreteheti a közösség egészét is a gazdaságra gyakorolt kedvezőtlen hatások miatt .
De ez nem devizahitel volt .
Ez devizaalapú hitel volt.
Emiatt az ok miatt az Adós azon érzete, hogy , amint a Róna Péter is mondotta, még erősebben azt sugallta, hogy kölcsönadás történt, kapott egy forintösszeget, és futamidő áll rendelkezésére , hogy a kölcsönt visszafizesse, kölcsönkamat kerül felszámításra, jelzálogjog kerül bejegyzésre, vagy opciós joga keletkezik a Banknak, tartozáselismerő közjegyzői okirat kerül aláírásra-és induljon a mandula, előrébb jutunk, lakáshoz jutunk, vagy autóhoz, vállalkozást tudunk beindítani . lakást újítunk fel és a többi lehetőség.
A tévedésünk ezzel bekövetkezett.
Mivel, mint a Róna Péter is elmondta, ez nem hitel, az a kérdés, hogy miért nem az.
Azért, mert amit kaptunk, ahhoz képest kiderül, hogy fogalmunk se lesz kis idő múlva, hogy mit kell megfizetnünk, hogy a Bank ne mondja fel a szerződésünket,
Ez pontosan amiatt van, mert a szerződés kölcsön adásként nem is vihető fel a Bank könyveibe.
Az adós, miközben azt gondolta, hogy kölcsön nyújtás történt a Bank részéről, nem is sejtette, hogy a folyósított vételár ellenében , azaz a forint ellenében nem volt joga a Banknak arra, hogy kölcsönkamatot számoljon fel, mert az általa megfizetni követelt devizaösszeget nem adta át.
De mivel azt könyvelte le, hogy a forint ellenében kölcsönadottként követeli megfizetni a devizát, ezért kölcsönkamatot is követelt – ha ez igazi devizahitel lett volna, akkor a Bank a pénzkölcsön adás törvényét nem sértette volna meg, és úgy követelte volna a devizát kamattal együtt, ellenben a fogyasztóvédelmi törvény akkor is sérült volna . Pontosan a kiszámíthatatlanság miatt.
A kölcsönkamat és az árfolyam különbözet. Együtt ez a két teher országpusztító hatással volt eddig, és végzetes lesz, ha nem tudjuk megfékezni a folyamatot .
A forint ellenében történt devizakövetelés nem adott másra lehetőséget, mint a devizaösszeg adásvétel jogcímen történő követelésére.
De a Bankok, mivel ezt a gazdasági eseményt pénzkölcsön nyújtásként könyvelték le, megsértve ezzel a polgári törvénykönyv pénzkölcsön nyújtásról szóló rendelkezését, jogtalanul felszámították mindezidáig a soha át nem adott devizára az ügyleti kamatot.
Ennek egyénenként tudjuk a volumenét.
De ez össztársadalmi szinten? Akkor, amikor az első időszakban jóformán csak kamatot fizet az ügyfél, és ez egyre növekvő lett a felszámításra kerülő árfolyam különbözet miatt?
Az ügyfél vonatkozásában maga a jogtalanul felszámított kamat az, ami csökkentete a családi kassza bevételét.
az össztársadalmi szinten történő elvonás miatt pedig a bevételek csökkenését idézte elő az elvonás a válalkozások pénzügyi lehetőségeinek apadása által, ami a családok béreinek csökkenését, a vállalkozások bevételeinek csökkenését vonta maga után.
A bevételek csökkenése és a kiadások növekedése együtt végzetes idővel mindenkire nézve.
Az Adósok akarata egyébként semmi esetre sem adásvételi szerződés megkötése volt, és nagyságrendileg is az árfolyam különbözet az, ami még a kamattehernél is jóval nagyobb kockázatot rejtett magában, a
kamatteher nélkül is pusztulásra lettünk volna ítélve hosszú távon , egy esetleges forint leértékelődés alkalmával.
A mi álláspontunk egyértelműen az, hogy nem hibás termékről van szó.
Csalásról van szó.
Tévedésbe ejtésről, mert azt hittük, hogy pénzkölcsön nyyújtás történt.
Csaló könyvelésről van szó, mert a forint vételárnak minősül a devizakövetelés ellnében.
Károkozásról van szó, mert egyidejűleg árfolyam különbözetet szedett a Bank kölcsönkamattal, miközben a deviza nem vált pénzkölcsönné.
Árrést számított fel a Bank, kihasználva a vételi és eladási árfolyam alkalmazását, miközben kölcsönadásként könyvelte le az ügyletet, de nem adott pénzkölcsönt, s erre az árrésre joggal csak adásvételkor tehetett volna szert.
A folyósított forintösszeg a deviza ellenében hitelfolyósításként nem könyvelhető le.
A forint a Bankból érvényes jogcím nélkül lett folyósítva.
mégis, Róna Péter a folyósított forintösszegből gondolja levonni az eddigi befizetéseket, és felszámolni rá a jegybanki kamatokat, és új szerződéssel, immáron a forintösszeg maradványának megfizetését tekinti a megoldásnak.
A polgári életben is van kockázat. még a vállalkozások esetén is. A keletkezett károkat mindenkinek magának kell tudni kezelni .
De ez nem polgári élet. Itt a Bankok tévedésbe ejtették az Adósokat, tévedésben tartották őket, kárt okoztak nekik, a közjegyzők segédletével a jogcím figyelmen kívül hagyásával, a saját nyilvántartásuk alapján a felmondott hiteleknél ténytanúsítványt készíttettek a soha át nem adott deviza hátralékáról mint kölcsöntartozásról.
Mindezt tették az Adós háta mögött, miközben a Polgári törvénykönyv előírja az Adós bizonylatainak figyelembe vételét. s az adós bizonylatai nem igazolják a kölcsön adás tényét .
Az elkövetkező időszak pénzbevételi forrásait, lehetőségeit elvették az adósoktól.
Akiknél végrehajtás történt a törvényellenesen zajló felmondások és ténytanúsítások felhasználásával, azoktól nyomot áron elvették a vagyont és szedik a jogtalanul felduzzasztott hátralékot.
Természetesen ez az előre hozott hátralékfizetés önmagában embertelen, megsemmisítő erejű, mert a családok helyzete, lakhatása ellehetetlenült, aminek következtében a munkába járás, munkához jutás is nagyon megnehezített.
Ezek után kérdem én, ki az , aki azt állítja, hogy a megkapott pénzt vissza kell fizetni?
Sorolom, hogy egy vállalkozó mikor nem kapja vissza a befektetett pénzét.
Amikor a vetőmagot kieszi a varjú.
Amikor a konzervgyárat tönkreteszi a Bank., és ezért nem fizetik ki a beszállított árut.
Amikor a vállalkozót nem fizeti ki a Tesco gazdaságos áruház, a Lidl, a Spar .
Amikor nem esik elég eső.
Amikor az APEH olyan megállapítást tesz, hogy öt év számláját nem fogadja el, mert ehhez van kedve.
Amikor a kereskedő nyakán marad az áru, mert a nagy cégek alámennek árban.
Amikor a devizaalapú hitelezés miatt tönkrement vállalkozó nem tudja megfizetni a kapott szolgáltatás ellenértékét.
Amikor a devizaalapú hiteles a turiból vásárol cipőt, ruhát, bútort.
Amikor a kőművesnek, az asztalosnak, a hidegburkolónak, a melegburkolónak, a gázszerelőnek, a villanyszerelőnek , a szobafestőnek, az ácsnak, megcsappan a munkája, és ezért nincs bevétele elegendő, hogy például a devizaalapú hitelét fizesse.
Amikor a dohánymutyi miatt a kereskedőnek leáldozik .
Tehát vannak okok.
De hogy akkor, amikor a forintot azért kapja az Adós, hogy az ország teljes ingatlanvagyonára rátegyék pénzhatalmak a kezüket, és kitudják semmi pénzen a lakásaikból őket, s emellett a hátralékot örök időkig fizessék –
fuck.
Szerencsére nem tudok angolul.
A MEGOLDÁS, ÉS AZ ÖSSZES KÖVETKEZMÉNY ITT HALHATÓ EGY SZAKEMBERTŐL .ORBÁN ,ÉS A KÉTHARMAD, TÖBBNYIRE TISZTÁBAN VANNAK EZEKKEL , DE CSELEKVÉS HELYETT BÍZIK A CSODÁBAN .http://www.youtube.com/watch?feature=player_embedded&v=lAnc5nVLZwo