A legtöbb amit tehettem az ügy érdekében, hogy lefordítottam ezt a dokumentum filmet. Feliratozni nem tudom és nem is akarom, aki kedvet érez hozzá megteheti. Mielőtt bedőlnének a roggyant íjász zsidósiratásának, vagy az ország vagyonának elsíbolásán meghízott Orbán terroristázásának, ismerjék meg az érem másik oldalát is, mert minden éremnek két oldala van.  A zsidók úgy loptak maguknak országot a palesztinektől, mint ahogy tőlünk ellopták a házainkat, vállalkozásainkat. Ehhez a megfelelő helyekre beültették a korrupt és megvesztegethető ügynököket. Orbán  és a parlament is az ügynökük, így legalizálták a devizahitel kifosztást és így üldöztek el, másfél millió magyart a szülőhazájából. Törvényekkel legalizálta a magyar parlament a lopást. Közel Palesztinai méreteket öltő lopást.  Vigyázzatok, nehogy a pofátokra fagyjon a terroristázás, hazaáruló gyilkosok.

Kásler Árpád.

Palesztina: az érem másik oldala

narrátor: – A Nagy Szíria, a Közel-Kelet egyik jelentős régiója volt a huszadik század kezdetén. Az Oszmán Birodalom része lett 1516-ban és oszmán uralom alatt maradt az első világháború végéig, 1918-ig. Nagy Szíria déli provinciája Palesztina, aktív része volt az oszmán világnak. A kereskedelem rohamosan fejlődött Jeruzsálemben, Jaffában és Haifában, de az első világháború megváltoztatott mindent.1918 novemberében a szövetséges erők, Nagy-Británia, Franciaország, Olaszország, Japán legyőzte a központi hatalmakat, Németországot, az Osztrák-Magyar monarchiát, Bulgáriát és az Oszmán birodalmat. Anglia és Franciaország összeesküvést szőttek, hogy a Nagy Szíriát felosszák a legjobb érdekeik szerint, de Palesztina jövőjét illetően nem tudtak megegyezni. Ezért 1920-ban a Nemzetek Szövetsége (az ENSZ elődje:a fordító) ideiglenes angol felügyelet alá helyezte.

Néhány keresztény és zsidó cionista író azt kezdte propagálni, hogy Palesztina egy emberek nélküli, lakatlan föld.

történész: 2:09-„A nem zsidó, keresztény cionista mozgalom két évszázaddal előbb kezdődött, jóval a zsidó cionisták előtt, hogy azt a hamis üzenetet terjessze a világban (nem volt internet,tv, rádió, írott sajtó is alig, az is általuk írva:a fordító), hogy Palesztinának nincs lakossága, csak beduinok és pásztorok lakják gyéren, akiknek még mezőgazdaságuk sincs. Azt állították, hogy semmi értékes nincs Palesztinában, még Herzl Tivadar is ezt mondta. „(Herzl Tivadar, hírlapíró, a modern cionizmus megalapítója, született Budapesten: a fordító)  

narrátor: 2:30- De ez a film bemutatja a régiót és a huszadik századot egy másik perspektívából. Itt a történészek, szemtanúk arról győzködnek, hogy a régió távol állt attól, hogy üres vadon legyen. Palesztina egy vibráló arab ország volt fejlődő kereskedelemmel és közösségi infrastruktúrával. Ez egy másik oldala a palesztin történetnek.

3:15 rádió hang arabul – „Ez itt Jeruzsálem, Palesztina hangja Jeruzsálemből. Kedves hallgatók, köszöntjük műsorunk új részében.

3:50 Ian Black angol újságíró: A palesztin társadalom egy átmeneti állapotban volt1920-ban. A kezdődő globalizált ipari fejlődés a tizenkilencedik század utolsó negyedében komoly fejlődést eredményezett főleg a városokban, Jaffában, Haifában és részben Jeruzsálemben is.

4:12 narrátor: Jeruzsálem egy nagyon fontos kereskedelmi központtá kezdett kialakulni, ugyanúgy mint a kikötővárosok Gáza és Jaffa. Egyesült erővel azon voltak, hogy Palesztinát egy kereskedelmi központtá emelik, ahol Európa, Észak-Afrika és Közel-Kelet találkozik. Ezek a régi kereskedelmi iratok a Jeruzsálemi archívumban   bizonyítékok az üzleti tevékenységre. Jeruzsálem szappant exportált Egyiptomba, Olaszországba, Görögországba Gázán keresztül, gabonát Egyiptomba, kasmírgyapjút Franciaországba, régiségeket és vallásos ereklyéket Isztambulba, Portugáliába és Spanyolországba.

Gáza és Jaffa rizst és szöveteket importált Egyiptomból, textíliákat Isztambulból, üveg és porcelán termékeket Kínából, cipőket Indiából,  ólmot Franciaországból és Hollandiából. A kereskedelmen keresztül a palesztin városok tartották a lépést a fejlődésben a világ többi részével a tizenkilencedik század végén. Palesztina kifejlesztett egy közlekedő-szállító infrastruktúrát és kiépített egy vasúthálózatot, amely összekötötte Jeruzsálemet a többi nagyvárossal és a Földközi tenger kikötőivel. Jeruzsálem fő vasútállomásának átadója egy kiemelkedő esemény volt az oszmán birodalom ezen részén.

6:00- történész: A Jeruzsálemi fő vasútállomás megnyitója a tizenkilencedik század végén következett be, pontosan 1892-ben. Egy felejthetetlen esemény volt. Magasrangú delegáció érkezett Isztambulból, mint az Oszmán kormány képviselője. Jeruzsálembe érkeztek. Az oszmán helyi adminisztrátor, a Jeruzsálemi  konzulok és nagykövetek voltak jelen. A város prominens szereplői és családjai is jelen voltak az eseményen. Szőnyegek lettek a földre terítve, étel-ital mindenki rendelkezésére állt. Az emberek három órán keresztül vártak.

Palesztina prosperált, a parti városok összeköttetésbe kerültek az ország belsejével. A kereskedelem virágzott, mindez Palesztina teljes jólétéhez vezetett. Vonatok nemcsak Jeruzsálembe és Jaffába voltak, hanem más helyeken is. Vonatközlekedés volt Egyipomba és a Levant régióba is.

8:00-(korabeli fénykép 1899-ből összehasonlítva egy 2020-as fényképpel Jaffa kikötővárosról, beszédes, hogy mennyire „lakatlan” vidék volt Palesztina a cionisták szerint: a fordító)

8:03- A tizenkilencedik század második felében az oszmánok komoly közlekedési infrastruktúra fejlesztés mellett döntöttek ami Jaffát, Palesztina különböző területeivel kötötte össze. A tengeri közlekedés Jaffát a közeli arab államokkal kötötte össze úgy, mint Libanonnal, Egyiptommal. Később amikor a vasúthálózat kiépült, az emberek vonattal közlekedtek Jaffa, Haifa, Bejrut, Damaszkusz, Gáza és Kairó között. A nagyapám szerette a Zajal zenét. Barátaival Jaffában a toronyóra térről taxiba ültek és Bejrutba mentek koncertre.

8:52- fotó 1920-ból a Jaffai óratoronyról és 2020-ból…néhány napja a zsidók lebombázták a tornyot: a fordító)

9:00 –Ismail Jabu Shehadeh  jaffai egykori lakos. Ez az én fényképem, amikor 25 éves voltam és az ott most, 92 évesen. Jaffa egy termelő ipari város volt, kovácsműhelyekkel és rengeteg dolgozóval. Csak Jaffában 11 padlócsempe üzem volt.

9:30 Ian Black angol újságíró – Jaffa a fő kikötője volt az oszmán Palesztinának de Haifa leelőzte 1905-ben amikor a vasúthálózat elérte és Damaszkusszal összekötötte, sőt egészen Madenáig ért, ami jelenleg Szaúd-Arábia.  Az európai gyarmatosító ipari korszakban ez eljutott egész a mai Irak területéig Kirkukba, az olajmezőkig.

11:00- Gyakorlatilag ez az összeköttetés fellendítette a gazdasági növekedést mert egy erős import-export forgalom alakult ki. Egy erős összeköttetés alakult ki ez a város és az Afrikai, Ázsiai és Európai kontinensek között. Itt feltétlen meg kell említeni a fellendülő belső kereskedelmi forgalmat is ahova olyan helyekről mint Horanból, Libanonból, Kelet-Jordániából Haifa irányába a Hijaz vasútvonalon keresztül bonyolódott le. Ez lakosságnövekedést eredményezett valamint a szolgáltatások, gazdasági, kulturális és társadalmi intézmények számának növekedését eredményezte.

11:55-az oszmán reformok végül bátorították az európai érdeklődést, a tőke, a kommunikáció és kereskedelem terén és ez növekedéshez vezetett Jeruzsálem, Jaffa de leginkább Haifa körzetébe, ez gazdagodáshoz vezetett.

12:16- A régió nyitott volt befektetések előtt, és egyik városból a másikba költöztek. Akiknek befektetései voltak  Bejrutban, Sidonban vagy Tyrében, azoknak befektetéseik voltak Akkában, Haifában, Jaffában és Gázában is.

12:44- Egész Palesztinába fektettek be a kereskedők, Hebronból, Gázából, Jeruzsálemből és Nablusból. Nagyon erős cserekereskedelem folyt. Természetéből adódóan ez hatalmas számú munkaerőt igényelt, akár a vasút szempontjából, akár a kereskedelem oldaláról, ahogy az oszmán kikötő fejlődött. Ezért százával költöztek és dolgoztak palesztin, szír, iraki és hijazi családok a városban, ami az építkezések növekedéséhez, a kereskedelmi szektor és a kulturális , társadalmi élet fejlődéséhez vezetett.

13:37- (a 92 éves Ismail) Az emberek, a Közel-Kelet minden részéről jöttek  Jaffába dolgozni és egész Palesztinába. Libanonból, Jordániából, Egyiptomból, Yemenből, Hijazból, Marakechből, mindenhonnan. Tízezrével jöttek a dolgozók.

14:10 (korabeli rádióriport) -Kikötői dolgozók és palesztinai állampolgárság. A Jaffai kikötő hatóságai úgy döntöttek, hogy a kikötőben nem dolgozhatnak azok, akik nem szerzik be az ehhez szükséges engedélyt.

14:24-narrátor- Ez a rádióriport valójában az angol felügyelők korlátozó akciója volt, hogy minél kevesebb arab jöjjön a régióba, azzal, hogy korlátozták a külföldi munkaerő beáramlást.

14:45- Semmi sem mutatja be jobban a palesztin infrastruktúra fejlődését ebben az időben, mint a vasúthálózat rendkívüli hatékonysága és fejlettsége. Ha egy vonat mindössze néhány percet késett Haifába, az rendkívüli hírnek számított.

15:00- korabeli rádióriport hangja- Damaszkusz-Haifa vonatkésés. Észrevettük, hogy tegnap a Damaszkuszból érkező vonat 5 percet késett.

15:09- Ez azt mutatja meg számunkra kétséget kizáróan, hogy az emberek időkorlátokat állítottak fel, időpontokat határoztak meg, találkozókat, üzleti megbeszéléseket. A kereskedők Damaszkuszból Jaffába, Haifán keresztül mentek megkötni szerződéseiket egyezségeiket és ez kétségkívül bemutatja, hogy egy vonatkésés érzékenyen érintette időpontjaikat.

15:40 narrátor- A Palesztin városok ismertté váltak a gyártási szektoruk révén is. Mindegyik saját jellegzetességét fejlesztette ki. Nablus a szappanjáról, Hebron a bőrművességről, Atka az építőanyagról és olajtermelésről volt ismert.

16:00- Egyéb cégek is megtelepültek Haifán kívül. Például egy vasöntőde volt Jaffába. Buszoknak és egyéb járműveknek gyártott fém alkatrészeket.

16:24- (a 92 éves Ismail)  Jaffába volt egy fémöntődénk amit Sakeb Palesztin Vállalatnak hívtak. Ez egyben iskola is meg több részből álló üzem is volt. Itt tanultunk szakmát. Három évig tanultam ott, hogy harmadosztályú munkás legyek. Minden további egy-két évet követő vizsgával lehetett egy osztályzást emelni, végül 22 évesen első osztályú munkás lettem.

17:15 narrátor- Egyéb palesztin cégek ráálltak, a luxuscikkek importjára. A BOTÁZSI volt az egyik legismertebb, sok településen volt kirendeltsége, bicikliket, elektromos eszközöket,  és egy új zeneeszközt importált az otthoni zene hallgatáshoz.

17:39-amikor a gramofone megjelent és elkezdett terjedni világszerte a Botázsi cég importálta először. Ez mutatja, hogy az embereket érdekelte a zenelejátszás, ezért egyéb cégek alakultak, hogy zenéket rögzítsenek lemezekre. Az öregek azt mesélik, hogy a Haifa utcáin és üzleteiben egész nap szólt a zene, főleg arab és egyiptomi előadóktól. Zene volt hallható Haifa lakásaiban és üzleteiben.

18:37 –Fénykép 1934-ből Jeruzsálemi Buick autószalon, amely változatlan 2020-ban.

18:48- autókereskedők Palesztinába már 1920-as években megjelentek. Ezt követően fejlődött az úthálózat, a burkolt utak elkezdték összekötni a városokat. Ez nemcsak az autóipar fejlődését, hanem sok más szektor fejlődéséhez is vezetett.

19:30-fénykép 1900-ból és 2020-ból, Jeruzsálemi könyvtár, változatlan megjelenés: a fordító.

19:41- Néhány topikon általában keresztülnézünk amikor Palesztina történelméről beszélünk, kezdve a tizenkilencedik század második felétől. Ezek fontos mozzanatok, amelyek átalakították a palesztin társadalmat. Például a tizenkilencedik század második felétől modern iskolák voltak Jaffában. Némelyek oszmán iskolák voltak, mások külföldiek. A becslések szerint a huszadik század kezdetén mindössze 2%-ka volt írástudó a palesztin lakosságnak. Ezek gyakorlatilag az egyházi és értelmiségiek voltak.

1948-ban a fiatalság 50%-ka már írástudó volt. Ezek kiemelkedő számadatoknak számítottak az egész világban, nemcsak Palesztinában és az Arab országokban.

20:38- Abban az időben az oktatás Palesztinába több részre volt osztva. 1920-ban voltak a nemzeti kormány iskolái, az alkotmányos iskolák és az arab iskolák. Ez mellett voltak külföldi, német és orosz iskolák. Szóval sokféle iskola volt Palesztinában. Palesztina kiemelkedett abban, hogy magasan képzett oktatók tanítottak az iskolákban. Elismertek voltak az egész arab világban. Iskolák lettek létrehozva a falvakban, ez is egy nagy erőlelépés volt. Azt nem állítom, hogy az arab világ legjobb oktatása itt volt, de közel álltunk a csúcshoz.

21:37-  1921-ben Hajj Mohamed Amin al Husseini Jeruzsálem muftijává választották. (mufti – vallásos jogi szakember, vezető: a fordító) Az egyik elsődleges célkitűzése, mint a legfelsőbb muzulmán tanács elnöke az volt, hogy összegyűjtsék az összes árva arab gyereket és egy árvaházat építsenek nekik ahol ellátásba és taníttatásba részesülhetnek. Ott volt egy ipari iskola, ahol mindenféle szakmát tanítottak, a bútorgyártástól a könyvkötésig és nyomdász szakmákig. 1930-ban az arab világ egy érdekes eseménynek volt szemtanúja, amikor Palesztina létrehozott egy cserkész csoportot és zenekart. Ez nem egy sima zenekar volt, hanem minden ami kell és koncerteket adtak.

22:50 narrátor – A palesztin társadalom abban az időben minden jelét adta annak, hogy a huszadik század kihívásaival megbirkóznak. De a felszín alatt mindvégig ott lappangott a felszín alatt egy ígéret, amit az angolok tettek a cionista mozgalomnak, hogy támogatni fogják a zsidók azon törekvését, hogy saját államuk legyen és ez már nemcsak a gazdasági fejlődést veszélyeztette, hanem Palesztina puszta létét is.

23:25 narrátor- Száz évvel ezelőtt Palesztina egy nagyon különböző hely volt attól, ami most van. Angol felügyelet alá tartozott és voltak azok, akik azt sugallták, hogy csak egy üres földterület. De valójában az olyan városok mint Jeruzsálem stabil iparral, kereskedelemmel, közlekedési hálózattal, kulturális, társadalmi és szociális rendszerrel rendelkeztek. Elkezdtek vonzani arab értelmiségieket, művészeket és írókat és a filmipar megalapítása is felmerült. Az embereket a sportesemények is érdekelték és nemzetközi versenyeket tartottak. Jaffa vezetői egy arab olimpia megrendezésén gondolkodtak, miközben a palesztin sportolók nemzetközi versenyeken győztek.

25:25-narrátor- az üzleti, kulturális életen kívül egy politikai mozgalom is kifejlődött. Az oszmán időkben az oszmán parlament alsóházában palesztin képviselők is helyet kaptak. Az angol felügyelet kezdetén, palesztin függetlenségi mozgalomalakult Jeruzsálemben, Palesztina függetlenségét célul tűzve. Az első arab-palesztin kongresszus helyi muzulmánok és keresztények által lett megtartva 1919-ben. A harminc résztvevő elítélte az angol felügyeletet és függetlenséget követelt és arra kért minden csoportot, hogy egyesüljenek.

26:15- a pénzügyi elit legtöbb képviselője csatlakozott a palesztin politikai mozgalomhoz és az első Nemzeti Önvédelem Párthoz.  Az anyagi helyzet kiváló volt és megengedhettek a szükségleteiken felüli dolgokat maguknak.

26:55- 1931-ben Jeruzsálem volt a házigazdája a világ iszlamista kongresszusának,  ilyen nem történt a huszadik században. Több mint 150 résztvevő volt, 25 arab és iszlamista országból. A kongresszus 10 napig tartott Jeruzsálemben. Fontos politikai döntések születtek, pedig figyelmeztetve lettek, hogy következményei lesznek az ilyen döntéseknek, de ennek ellenére, tiltakoztak a gyarmatosítás ellen. Kritizálták a francia gyarmatosítást Marokkóban, az olaszt pedig Libyában. A franciákat Szíriában és Libanonban és magát az angol felügyeletet is. A meghozott döntések között Palesztina kulturális felemelkedését is kitűzték és megalapították az Al Aqsa Mecset Egyetemet, de az sajnos nem tudott kibontakozni különböző okok miatt. ( a fordító megjegyzése, hogy a Hamász 2023-ban Al Aqsa viharnak nevezte hadműveletét Izrael ellen) Az egész világ beszélt és írt erről a kongresszusról.

28:33-narrátor- De minden határozatot amit ezek a képviselők hoztak a kongresszuson, erősen beárnyékolta egy folyamat a húszas, harmincas években. A migráció. A cionista mozgalmak megerősödtek Európában és nyomást gyakoroltak az angolokra, hogy segítsék egy saját állam létrehozásában. Ez a nyomásgyakorlás (ezt ismerjük mint jelent a gyakorlatban, a Tiszaeszlári ügy esetén, a fordító) vezetett a Baulfori  Nyilatkozathoz, 1917. novemberében. Egy levél formájában a következőket írta:

1917. november 2.

Kedves Lord Rothschild!

Nagy öröm számomra, hogy közvetíthetem Őfelsége kormánya nevében a zsidó cionisták törekvésével szimpatizáló alábbi nyilatkozatot, amit benyújtottunk és jóváhagyott a Kabinet is.

„Őfelsége kormánya jóindulatúlag tekint a zsidó nemzeti haza megteremtésére Palesztinában, és minden tőle telhetőt megtesz e cél elérésének elősegítésére, miközben világosan kell látnunk, hogy semmi sem csorbíthatja a Palesztinában fennálló nem zsidó közösségek polgári és vallási jogait, illetve a bármely más országban élő zsidók jogait és politikai státusát.”

Nagyon örülnék, ha ezt a nyilatkozatot az Egyesült Királyság Cionista Szövetsége tudomására hozná.

Szívélyes üdvözlettel:
Arthur James Balfour

A Baulfori nyilatkozatra azért volt szükség, hogy bátorítsa az európai zsidókat, hogy Palesztinába költözzenek. De ez nem igazán jött össze, gyakorlatilag a cionisták törekvése, teljes kudarcot vallott 1919-1920-ra.  (Itt egy magyar párhuzam vonását megengedek magamnak, én a fordító. Az Európai Unióba való belépése után Magyarországról és a többi újonnan csatlakozott országról készítettek egy felmérést, mely felmérés azt állapította meg, hogy Magyarországról a legkisebb a hajlandóság a kivándorlásra. Aztán jött a devizahitelezés, zsidók és zsidó cinkosok kitervelésével és egyből kitántorgott másfél millió magyar az elöregedő nyugatot kiszolgálni. Az 1920-as kudarc után az Európai zsidók kivándorlási kedvét is feltuningolták…)

30:09- A Cionista projekt Jaffa környékén vetette meg a lábát, mert az volt a legfejlettebb város Palesztinában. Nem mértük fel stratégiai veszélynek, mert úgy nézett ki, hogy bukásra van ítélve a tervük. 1882-2019-ig Jaffába a zsidók száma 2000 volt. Akik oda vándoroltak, az időjárás, az élelem, a nehézségek miatt tovább is mentek más országokba. A cionista törekvés gyakorlatilag az első 40 évben teljes kudarc volt.

32:11-Az angol felügyeleti mandátum szerint az angoloknak kötelező lett volna minden nemzetiség egyforma védelmét ellátni, de a gyakorlatban ez erősen átbillent egyik oldalra.

33:07- Száz évvel ezelőtt 1920-ban, A Brit Felügyelet kinevezte az első hivatalos legfőbb felügyelőt Palesztinába, aki nem más volt, mint Sámuel Herbert, aki egy cionista zsidó volt a cionista mozgalom pártolója. Ez segítette a cionistákat az alapok letételére és a gazdasági illetve ingatlan érdekeltségek megszerzésére.

33:38-narrátor- Sámuel Herbert a San Remoi konferencián a cionista mozgalom delegáltjaként vett részt. Azután a legmagasabb rangú angol intézője lett Palesztinának 1920-ban, de mielőtt elfogadta volna a megbízást, meglátogatta a területet. Az archivumokban fellelhetők azok a dokumentumok, amelyek bizonyítják találkozásait az arab vezetőkkel, akiket arról próbált meggyőzni, hogy osszák meg a földjüket a zsidókkal. A zsidók pénzügyi, gazdasági, és egyéb területeken tudnák tanítani a palesztinokat, érvelt. Ezt az arab vezetők udvariasan, de határozottan elutasították.

36:00 narrátor- 1929 augusztusában tetőfokra hágtak az indulatok az arabok és a cionisták között Jeruzsálemben.

36:27- a világ legerősebb országa ígéretet tett, hogy országot alapítanak a zsidó népnek. Tehát az a fejlődés amit a palesztinok elértek az oszmánok alatt és valójában az angolok alatt is, teljesen beárnyékolódott, politikailag. A zsidó bevándorlás lett az elsődleges érdek. A kelet-Európai zsidóság inkább Amerikába és Nyugat-Európába emigrált volna, de mindenütt olyan szigorításokat vezettek be összehangoltan, hogy csak Palesztinába mehettek.1935-ben egy év alatt 65 ezer zsidó vándorolt ki Palesztinába. Ami még fontosabb volt, az angol felügyelet megengedte, hogy a bevándorló zsidók Palesztin iratokhoz jussanak, palesztin állampolgársághoz. A palesztinokat senki sem kérdezte meg erről.

39:00-Gyakorlatilag Palesztin állampolgárságot és útlevelet adtak több tízezer zsidónak, akik illegálisan érkeztek Palesztinába. A hajók a tengerpart változó részein tette őket partra. A cionista csoportok pedig ezután bevezették őket a városokba és az iratokat, az angol igazgatóságon dolgozó cionisták állították ki számukra.

40:26- 1947 decemberében az angolok bejelentették, hogy a Palesztin mandátumuk öt hónap múlva lejár. Ez erőszakos incidensekhez vezetett felfegyverzett cionista csoportok által. 1948 május 14-én, az angol mandátum lejárta előtt egy nappal, a zsidó ügynökség feje David Bengurion bejelentette Izrael Állam létrehozását. Az új állam Palesztina 78%-kát magának tekintette. Több mint 700 ezer palesztin lett elüldözve otthonából és a szomszédos országokba menekültként átkerültek.

41:10 Ez mind előre ki volt tervelve, Palesztina nem egy üres földterület volt. Palesztinának lakossága volt, intelligensek voltak, dolgosok, kultúrájuk volt, kreatívak voltak, infrastruktúrát építettek. Megépítették a saját országukat. Ezt a cionisták kifigyelték, számításba vették. Amikor kitoloncolták a palesztinokat, ezek a vívmányok segítették az újonnan bevándorlókat. Például amikor 48-49-ben az etnikai tisztogatás megtörtént a központi városokban, akkor a világ minden tájáról zsidó emigránsok érkeztek hajókkal és repülőkkel és elszállásolásra kerültek a palesztin otthonokba, házakba. Ha ez nem lett volna így előre kikalkulálva, a cionista mozgalom nagy nehézségekkel nézett volna szembe. Hova szállásolták volna el a több tízezer migránst? Elfoglaltak minden iskolát és épületet ami csak volt a városokba és falvakba és a cionista projekt megvalósítására használták.

42:50- (a 92 éves Ismail) Ami 1948-ban történt az túl brutális, hogy beszélni lehessen róla. Elmondhatatlan. Leírhatatlan. Akármit mondok, nem hoz igazságot és amit mondok azt láttam, nem hallottam. Olyan sokat láttam 1948-ban. Elhiszi, hogy csak 30 palesztin család lakott Jaffában? Drága Jaffa az én szülőföldem…

43:52- A cionisták elüldözték a palesztinokat a földjükről, és „megörökölték” farmjaikat, házaikat, gyáraikat, kikötőiket, mozitermeiket, színházaikat és bankjaikat. Mindent, még a temetőiket is, a szent helyeiket, mecsetjeiket, templomaikat. Új határokat húztak és elzárták Palesztinát az arab világtól, az emberek nem léphettek többé kapcsolatba az arabokkal, mert ellenséges államoknak kiáltották ki.

Minden ki volt tervelve. Kitervelték a lopást és kitervelték a lopás legalizálását is. Azok, akik otthonaiktól éppen távol voltak, akármilyen okból, elvesztették otthonaikat, vállalkozásaikat. Az emberek természetükből fakadóan félnek a bombázásoktól, terrorizmustól, erőszaktól. Joguk volt úgy védekezni, hogy elmenekültek átmenetileg a szomszédos országok menekült táboraiba. De joguk van visszatérni otthonaikba, vállalkozásaikhoz. Izrael az egyetlen bizarr ország a világon, aki elüldözi az ott lakókat, majd nem engedi vissza őket. Még azokat  akik csak egy kilométert menekültek el otthonaikból fedezéket keresve , azokat sem engedik vissza többé. Tehát nemcsak egy lopás történt, hanem a lopás legalizálása is.

46:10- (a 92 éves Ismail) Tudja, az apám 1965-ben halt meg. Jöttek, hogy lerombolják a farmunkat. Amikor látta traktorokat, ahogy kitépik a fákat, sírt mint egy gyerek és eldőlt. 90 éves volt. Kórházba vittük, de belehalt, nem bírta ki. Sok évvel korábban ültette azokat a fákat, nem bírta látni, ahogy kitépik őket. Nem szenvedett annyira, amikor elvették a földet, mondtam neki, hogy elvették a földünk, de ő azt mondta, a fáink még ott vannak. Nem élte túl a fák eltiprását. Elég volt, fáradt vagyok. Elég volt.

ISMAIL Abu Shehadeh  palesztin szemtanú az interjú után nemsokára meghalt.