A Veszprém TV Közéleti Magazin című műsorában elhangzott beszélgetés:
Forrás: Veszprém TV
„Győzni fogunk, mert olyan elképzelést képviselünk, amely egy közös céllá alakul át, ezért elpusztíthatatlan, valamint visszaadja az emberek önbecsülését, magabiztosságát és az önmegvalósítás reményét, társadalmi osztályoktól függetlenül.”
Vallomás
A mai magyaroknak nincs szabad országuk.
Van egy Magyar Állam, melyben urak és szolgák élnek.
A szolgák szolgaságukért is fizetnek uraiknak.
Időnként felvillan egy reménysugár: egy költő, aki álomvilágot mutat a szolgák számára.
A szolgák reménykedni majd hinni kezdenek a költőben és az álomvilágban. Addig reménykednek és hisznek, míg végül belefásulnak a várakozásba.
Aztán jön egy újabb költő, aki egy másik álomvilágról szaval;
és nem jönnek rá arra, hogy felébredni kéne, nem álmodozni – de a költő nagyon szépen szaval.
(A tömeg hangosan és mozdulatlanul élteti a költőt, aki a szabadságról szónokol; majd a műsor végén hazaküldi őket, és a tömeg megmozdul -rossz irányba.)
A költők már csak ilyenek.
Kivéve Petőfit. Ő igazi költő volt.
Amikor a tömeg rájön, hogy a tüntetést (=műsort) otthonról is nézheti, tv előtt ülve, chipsszel és sörrel, akkor már tüntetni se megy.
A fotelforradalmárok már csak ilyenek.
Azt hiszem, megértettem, miért esélytelenek a becsületes és tisztességes jelöltek a politikai választásokon: A választók jobban tartanak az ismeretlentől (becsület és tisztesség), mint az ismert rossztól.
Az illúzió ára
A bankhitellel létrejön egy illúzió, melyben a szegény gazdagabbnak és tehetősebbnek érezheti magát mindaddig, amíg teljesen el nem szegényedik;
vagy verejtékes munkával küzd az illúzió megtartásáért – akár mindenkitől eltávolodva és elidegenedve, miközben önmaga pénzkereső gépezetté alakul és halálra dolgozza magát, hogy fizetni tudja egyoldalúan változtatott szerződésének visszafizethetetlen részleteit.
A szegénységben élő többségnek nem pénzre és hitelre van szüksége a jóléthez elsősorban, hanem öntudatra ébredéshez, hogy megváltoztassák a rendszert.
Ehhez viszont le kéne mondani az illúziókról.
Találtam egy nagyon jó és tanulságos hozzászólást az egyik blikk videó alatt.A videóban kolompár orbántól kérdeztek a betelefonálók…
https://www.youtube.com/watch?x-yt-cl=84359240&v=20jiZeaj7PU&x-yt-ts=1421782837
“Egyszer beszélgettem egy idős férfival, aki röviden elmesélte a munkás éveit:
Kezdetben, mikor fiatal volt, jól keresett. Szakmunkás volt, de akkoriban az jól fizetett állás volt. Mindig kifizette a háza számláit, eltartotta a feleségét és a lányát, rendszeresen ruházkodtak, szórakozásra is jutott pénz és minden hó végén el tudott tenni bizonyos összegeket.
De sajnos az országra nehezebb évek jöttek. Adóemelések, élelmiszer és minden egyéb termék árának a növelése köszöntött be az országba, éppen csak a fizetések nem zárkóztak fel ezekhez a terhekhez. A kis családnak még mindig jól ment a sora, hisz még ezek után is kényelmesen be tudták fizetni a rezsit, a férfi feleségét és lányát is eltartotta, ruházkodtak, a kislányt iskolába járatta, szórakozni is tudtak, viszont nem tudtak eltenni egy fillért sem hó végén. Azt mondták, ez még mindig jobb, mintha semmi sem lenne.
A következő években szintén adóemelések jöttek, újabb adók bevezetését tették lehetővé, és újabb és újabb áremelkedések jöttek az ország nyakára. De a fizetések nem, vagy csak alig emelkedtek mindössze. A rezsit ki tudták ugyan fizetni, a kislány iskoláztatásának kifizetésével sem volt gond, viszont egyre nehezebben tudtak szórakozni és ruházkodni. Így a szórakozás lett a következő szint, melynek búcsút kellett inteni, hiszen sokkal fontosabb a ruha, mint a mulatság. És még ekkor is azt mondták, hogy több, mint a semmi.
Továbbra is ugyanúgy fokozódott az eddigi terhelés, megállíthatatlanul tört előre: áremelkedés, adóemelés, új adók. Sok-sok éven keresztül ez csak jött és jött a kis család nyakára. Ezért újabb és újabb dolgokról kellett lemondaniuk. A következő lemondás a ruha volt. Most nem a szórakozás és a ruha közt kellett választani, hanem a ruha és az élelem között. De még így is örültek, hiszen több, mint a semmi.
Az ez utáni években a következő választás az iskola és az élelem között volt. A kislány leérettségizett, főiskolára is csak úgy volt pénz, hogy a férfi összes és korábban eltett pénzét odaadta lányának. Azt az eltett pénzét adta oda, melyhez egy idő után az áremelkedéseknek köszönhetően már nem volt képes hozzátenni.
A kislány ma felnőtt és külföldön él, dolgozik. A férfi megöregedett és szintén idős feleségével egy pici panellakásban él, a korábban szép nagy házuk helyett. Eladták. Jelenleg is ügyeskednek, trükköznek, hogyan tudnak kijönni a kevés pénzből, az ár és adóemelések miatti kevés pénzből. Eddig mindig volt valami, amiről esetleg le tudnak mondani, hogy a sokkal fontosabb dolgokra tudják a pénzüket költeni. Most minden hónapban azon tanakodnak élelemre költsenek-e, vagy a rezsit fizessék-e be. Az élelem mellett döntöttek. Tartozásaik vannak. Fenyegető levelek jönnek a közművektől hónapról hónapra olyan embereknek, akik világ életükben becsületesek voltak. Külhonban élő lányuknak köszönhetően viszont nincs akkora baj. De ő sem, hiába van kint külföldön és keres jól, nem élhet teljes életet, nem vállalhat gyermeket, mert megidősödött szüleit segíti anyagilag és persze jogilag is. Megtanulta gyermekkorában, hogy döntéseket hozzon: Így most az ő választása, hogy gyermeket neveljen, vagy idős szüleit segítse, akiktől mindent megkapott, amire szüksége van. A szüleit választotta. És az idős házaspár még így is, most is azt mondogatja, hogy még mindig jobb a semminél, a hajléktalanságnál.
————————————
A történet tanulsága: Mi a különbség a legelőször kimondott “még mindig jobb, mint a semmi” és a ma kimondott közt? Ugye, hogy hátborzongató?? És itt jön az én kérdésem is: Meddig fogják azt mondogatni az emberek, hogy “ez még mindig jobb, mint…”? Persze az 1 mindig több lesz a 0-nál. A 63 és a 20 is több, mint a 0. De hol maradnak ezek a számok a pl. minimális 200-tól? 🙂 Mikor jön el az a korszak, amikor a fizetést nem számokban mérjük, hanem szükségben? Mikor lesz az, amikor nem abból indulunk ki, hogy a 0-nál több, hanem abból, hogy a pl. 200-nál mennyivel kevesebb? Létezik számtani közép is. Okos matematikusok régen kitalálták már. A 63 ezer, de a 83 ezer is messze kevesebb a szükséges minimálbérnek még a felétől is!!!
Ha nekem 3 éve 10 almám volt egy hónapban, de 8-ra volt szükségem a bőséges élethez, ma pedig csak 2 almát kapok egy hónapban, de 12-re lenne szükségem, az miért jobb, mint a semmi?? Rossz oldalról van az ügy megközelítve. Nagyon sok éve figyelem ezt a felfogást országunkban. Nagyon nagyon rossz irányból nézzük ezt. Mik lesznek a következő szintek vajon? A házaspár példáját követve odáig fajulunk majd, hogy napi 12-16 óra munkára kapunk napi egy pohár vizet és egy szelet kenyeret és azt mondjuk rá több, mint a semmi? Hiszen valójában persze, hogy igaz, tényleg több. De mikor fogjuk végre észrevenni azt, hogy ennyivel és ennyivel lett kevesebb és nem pedig azt, hogy ennyivel, meg annyival több, mint a 0???”
Kedves Marika, köszönjük a hozzászólásodat, rávilágítottál a média jelenlegi hozzánk való “közeledésére”. Se kép, se hang.
Kikerülnek bennünket, különben már belénk botlottak volna, de ha valami kellemetlenséget bármivel tudtak volna okozni, megtették volna valóban.
A Veszprém tévé riportere illedelmes volt, de azért attól távol állt, hogy a lovat Árpád alá adta volna.
Vagy lehet, hogy tudta, hogy Árpádot nem lehet felültetni.
Szerettem volna látni a FIDESZ-, vagy akár a Jobbik jelöltjével készített interjúját-csak összehasonlításképpen.