Ott kezdődik, ahol az átvertek és megkárosítottak még tapsolnak is hozzá. És most is tapsolnak. Nem tehetek mást egyelőre, mint leírom, hogy mi miért zajlik úgy és ahogy. Egyszer még szükség lehet rá.

Nagy elégtételként élték meg a kifosztott devizahitelesek, hogy letartóztatták a végrehajtók főatyaistenét és még vagy negyven végrehajtó ellen folyik bűnügyi nyomozás. A vád nyilvánosan nem ismert, nagy a titkolózás körülötte. Annyi szivárgott ki, hogy talán nem akárkiből lehetett önálló bírósági végrehajtó, csak aki a főatyauristennek fizetett és visszaosztott, zsebbe.  Vagyis KORRUPCIÓ.

Ugyan már. Magyarországon egyetlen olyan ágazat sincs, amelyiket ne szőné át a korrupció és a visszaosztás.

Az önálló bírósági végrehajtói kar legnagyobb bűne nem ez, bár ez sem elfogadható, hanem az, hogy százezer számra úgy hajtanak végre embereket, hogy teljesen jogalap nélkül indították meg ellenük a végrehajtást a devizában nyilvántartott kölcsönszerződések jogalap nélkül való felmondásának következtében és ők ezt mind nagyon is tudják, de ilyen könnyű pénzkereseti lehetőséget, büntetlenül, nem találni másikat széles e világon.

A mostani bilincskattanás okát én teljesen máshol keresném, mint ahol keresi a lyukas zoknis nagy igazságvadász. Nagyvalószínűséggel most varrják el a szálakat és átalakításra kerül a teljes végrehajtói rendszer. Így tettek a PSZÁF-al is, amikor a fejükre borítottam a szaros bilit, hogy mit felügyelt Szász Károly, a Pénzügyi Szervek Állami Felügyelete, ha évekig tisztességtelenül működtek a pénzintézetek Magyarországon. Akkor sem állították bíróság elé Szász Károlyt, nem ítélték el, nem vették vissza a fizetését, nem törölték el a nyugdíjalapját, nemes egyszerűséggel megszüntették a hivatalt. Ez egy régóta bevált módszer Magyarországon.

Még az sem elképzelhetetlen, hogy a letartóztatottnál megszakadt a visszaosztási lánc, vagyis többet tartott meg, mint amit elviselhetőnek ítéltek meg fentebb.

Szóval kifosztottak, nincs ok az örömködésre, ez csak a szemfényvesztés része ugyanúgy, mint a nagy ellenzéki összefogás. Ahogy a bűnös hivatalokat nemes egyszerűséggel megszüntetik, amikor már nem lehet tovább leplezni az aljasságot, ugyanúgy váltják egymást a politikai elitek. Emlékezzenek Orbánék „elmúlt nyolc év” mantrájukra. Az elégedetlen tömeget azzal altatták, hogy az elmúlt nyolc év hibáit nem lehet nyolc nap alatt kijavítani. Most ha politikai garnitúra váltás lenne, akkor lesz „elmúlt 12 évezés”, és a kifosztott tömegek megint várakozó álláspontra helyezkednek, időt adnak az újaknak, akik nem újak, még akkor sem, ha egy-két új arcú pszichopatát a nép arcába tolnak.

Én azért tartom  elfogadhatóbbnak, ha addig marad a retekgarnitúra a helyén, amíg a szar teljesen el nem lepi az orrukat és belefulladnak saját aljasságukba. Az újabb aspiránsok ugyanolyan aljasak, csak megint eltelik 10 év mire a nép erre ráeszmél és addigra megint egy újabbra cserélik vissza. Ez a taktikájuk, a háttérjátékosoknak.

Szóval nem az ígéreteket kellene nézni, hanem a teljesítményeket. Ki mit tett és miért. Igen könnyű lenne számadást adni.

Kásler Árpád