Kedves Honfitársaim!

Azt kell mondanom Nektek, hogy jártamban, keltemben, szembe találkozok, a Tisztul a Magyra nép című írásaimmal kapcsolatban, hogy az emberek, akikkel találkozom, köszönetet mondanak, hogy valóban mekkora lánctól szabadította fel őket.

Valóban valami olyannal azonosultak eddig, amik nem ők, de beálltak a sorba, egymás mocskolása, ha más nem a mocsok meghallgatása a másik emberről…stb. Nem sorolnám a többit, mert már nem annak megfelelően akarnak élni az emberek! Amivel elterelődött a saját dolgáról, bajáról a gondolata, ezért még nagyobb bajba is kerültek. Nem tudták, hogy mi a baj, csak azt tudták, hogy nagyon, nagyon nem jó, és ez, a nem jó már annyira rá volt ülve a mellkasukra, hogy már levegőt is nehezen vettek.

Rengetegen jelezték vissza, hogy mint egy felszabadításként érkezett az írásom és Tisztulnak! Tisztítják magukat és nem szégyellik, hogy ők jó és tiszta emberek szeretnének lenni. Nem szégyellnek köszönni egymásnak, hogy amiben tudnak segíteni, ott megteszik.

Nem arról van szó, hogy nem hibázhatunk, mert azt nem mindig tudjuk kivédeni. De képzeljétek el, eddig ezt szégyellték az emberek, ezt a csodálatos dolgot.
Volt aki ahhoz hasonlította, mintha 1 hete nem fürdött volna… biztosan voltatok már úgy, hogy piszkosak, izzadtak voltatok és mennyire jól esett egy zuhany, vagy fürdés, a víz alól kiszállva ,éreztétek magatokat tisztának. No sokan ehhez az érzéshez hasonlították a Tisztul a Magyar Nép című írásomat, aminek segedelmével, beindult benne az igaz, tiszta érzés, ami benne volt mindig, csak valamiért nem engedte ki.

Van olyan ismerősöm, aki azt mondta: – Évi én akkora “mocsokban” élek, de ezt a “mocskot” már a “legmocskosabb” ember sem bírja el… már mindent felül múlt.

Az embereknek igénye van a tisztulásra! És akinek igénye van rá, az tisztulni is fog! Mindegy milyen volt előtte, mert tudjuk, mindnyájunkat félrevezettek, megvezettek “buták” voltunk, figyelmetlenek, önzők. De nem baj! Nincs minden veszve. Sőt, most szerzünk vissza mindent!

Elsőként Önmagunkat! Ezzel együtt visszakapjuk a becsületünket és a hitünket, mert ez volt az első amit elvettek és innen már egyenes út volt a pokol kapujába. Sokaknak sikerül besétálni, volt, aki vissza tudott fordulni, és voltak, akik előtte leragadtak. Viszonyoktól, erőtől, helyzetektől függött a legtöbbször, hogy ki ment be és ki maradt kint! A legtöbbször nem is rajtunk múlott. Becsület és hit nélkül nehéz volt megállni, visszafordulni még nehezebb.  De most már aki tisztul az visszakapja becsületét és hitét az tud utat választani, nem máson fog múlni, hogy milyen kaput lép át. Bár akkor már ki lesz kövezve előtte a helyes út, nem kell lecövekeljen sehol, nem kell visszafordulnia semmikor, mert ha rögös is vagy nehéz az út, de határozottan tiszta lesz!

Nem tagadom, hogy olyan is volt, aki azt mondta, egyetlen egy ember: -Mi van Évi? Bekattantál?  Milyen hülyeségeket írogatsz te? Elment az eszed?
Elmondtam, hogy nem, mert ez mindig bennem volt, csak nem volt trendi ezért nem hallott, érzett ilyesmit. És ha ez a bolondság, akkor legyen az, ha ez eszementség, akkor igen! És egyre többen eszement bolondok. Szokták volt mondani, hogy egy bolond százat csinál. 🙂 Akkor legyünk bolondok, mert azt is szokták mondani, hogy a bolondoké a világ! Legyen a miénk a mi Világunk, a mi Hazánk, a mi Otthonunk! Hát legyünk “bolondok” hogy meg tudjuk tartani azt, ami a miénk! Amit mi örököltünk őseinktől!

NINCS MÁS VÁLASZTÁSUNK, MINT A RENDSZERVÁLTÁS!

SZERETLEK BENNETEKET!

A HAZA NEM ELADÓ!