Az ember a munkájából él meg és nem a pénzéből.
Hogy hogyan tudjuk megkülönböztetni azokat, akik a munkából és a pénzből élnek? Egyszerűen, aki munkából él meg, az fejlődik, fejlődik emberileg, gyarapodik anyagilag! A munkából megkeresett haszon, amire nagyon vigyáznak, hiszen olyan eszmei értékei is vannak, amit nem dobnak ki csak úgy az ablakon. Az eszmei értékek nagysága, tudása, ismerete, minden pénzt és vagyont felülír!
Aki munkát keres annak lesz pénze, az értéket teremt, tartós értéket! Így a munkának van az egyetlen olyan tudása, amitől, tartósan lehet anyagi javakhoz jutni! Aki a pénzt keresi előbb, az nem talál munkát, így nem lesz vagyona…
Okoskodással, trükkökkel, piszlicsáré csalásokkal, mások becsapásával, lehet, hogy itt-ott rövidtávon lesz sok pénze és lesz olyan, de legtöbbször olyan lesz amikor nincs…
Az élet törvénye!!! Még nem született meg az az ember, aki ezt át tudta volna hágni! Mert amikor nagyon fent van, akkor csak herdál, nem tud mást tenni, mert nincs értéke a pénzének nem tudja megtartani, és nem azért mert idióta és ügyetlen, hanem azért mert ez egy olyan élettörvény, aminek nincs ember aki ellent tudjon szegülni. Értéktelen pénz az, ami munka nélkül jött.
Aki pénzből él, az lemarad, mint ember, anyagi javai csak csökkenni tudnak. A rombolás, ami utána marad!
Néhány példa: Ötöslottó nyertesei, 95%-ban elszegényedtek, a pénzük úgy lerombolta őket, hogy amit addig megteremtettek, még azt is elveszítették.
Létezik a “fölösleges munka” is. Mikor termeljük a fölösleget?
Amikor megteremtünk, megdolgozunk valamiért, természetesen lesz gyümölcse, lesz igazi valós értéke. Gyarapodunk, emberileg és anyagilag egyaránt! Amikor egyre többet akarunk, amikor emberfeletti erővel, már átláthatatlanná válik a munkánk, amikor már a mi csodálatos munkánkat átadjuk valakinek, hogy mi még fölötte, még többet tudjunk most már pénzt keresni! Itt már végezzük a “fölösleges” munkát. Több pénzünk van, mint amennyit igazából igényelnénk. Ezért elhanyagoljuk az embert, a családot és már saját magunkat is! Szépen lassan értéktelenítjük el az igaz értékeket. A pénz, itt már pénzt csinál.. kiadjuk az értéket a kezünkből, az igazi értéket, amivel megtarthatnánk vagyonunkat, az értéket!
És amikor a vagyonunkat, pénzünket elértéktelenítjük, azzal, hogy nem lesz benne munka, nem számít a család, az ember… Úgy hullik szét, úgy csúszik szét a kezeink közül mindenünk!
Nem nézzük milyen áron tesszük! Nem adjuk át másnak a munkát, ami számunkra fölösleges és értéktelen munka már! Mi akarjuk… pedig abba veszünk el. Éppen ez vesz el tőlünk mindent, hiszen mi elvettünk másoktól mindent…a munkát! Bár tapasztalat, hogy amit pluszba, fölöslegesen megdolgozunk.. azt éppen az lopja el, akire rábíztuk. Ez is elvész, mint a fent említett pitiáner, trükkökkel, csalásokkal behozott pénz… Nyilván a tolvajnál sem fog megmaradni sokáig…!
Mert a munka a minden és az EMBER!
Nagyon bízom, hogy értitek, amit leírtam, Drága jó emberek, barátaim!
Senkit nem akarok bántani! De tudnunk kell, hogy merre haladunk!
A Haza Nem Eladó!
Igen Kedves Béla, Ahogy György is írja…! És ahogy értéktelenül teremtődik a pénz, úgy amortizálódik le valaki mint ember, úgy lesznek hamis és álságos értékei. Az értékrendje megváltozik, eltér attól, amit a lelke elfogad. Így halad tovább egészen addig, amíg nap mint nap elkezd önmagával is szembe menni és rendszeresen frontálisan ütközik saját magával. És lesz belőle a semmi nem jó, engem senki nem szeret, mindig minden bajom van, mindenki szemét, minden bajom van, nem jó az egészségem, rossz az idő…stb csak a pénzemért szeretnek… sorolhatnám napestig, hogy mi minden derül ki belőle. Majd végül egyszer a mindennapos frontális ütközéstől, lesz az agyvérzés, daganat, szívinfarktus… stb, ami jellemzően aki kap még esélyt…és van aki nem. De aki kap, az erre mind rájön, amit itt leírtam, és másként kezdi el élni az életét… vissza vesz a fölösleges egyoldalú tempóból..értékes lesz újra a család és az egyéb…amit fent leírtam…a helyére billen! De tudom, hogy nem kell ilyen áron megtudnunk… mert én sem ezen az áron tudtam meg. Hanem odafigyelek magamra és másokra. Ilyen kicsi, apró ma már jelentéktelennek minősített dolgokból… 🙂 Higgye el kedves György, hogy az ügyeskedők élete nem élet… Azt valami másnak lehet nevezni, de életnek nem…!
Én pedig egyet értek a cikkíróval.
Kedves Kiss Béla!
Szerintem Te csak a külsőségekből ítélsz. Abból, hogy a gonoszoknak milyen jó, mert dúskálnak a pénzben, nyakukban a vastag fux, nem dolgoznak, csak bűnöznek és dorbézolnak.
Magam akkor sem dorbézolnék, ha megtehetném. Akkor sem hivalkodnék vastag aranyláncok hordásával, ha lenne rá pénzem. Akkor sem tudnék tétlenül napokat, heteket, hónapokat eltölteni, ha tudnám finanszírozni. Egy egészséges léleknek az alkotó munka a létszükséglete. Enélkül elveszíti az egészséges voltát.
Én nem irigylem a bűnözőket, mert ők egészségtelen lélekkel élnek. Lehet, hogy kívül azt mutatják, hogy lenéznek és kinevetnek minket, de a legtöbbjük belül irigyel minket azért a harmóniáért, amire ők nem képesek. Ezért csap át oly gyakran az irigységük agresszióba velünk szemben. Ha nem tud alkotómunkát végezni, akkor rombol, mert máshoz nem ért.
A léha életmódjuk miatt a társas kapcsolataik sem érnek egy fabatkát sem. A betyárbecsület nem rájuk vonatkozik. Az önpusztító életmódjuk is hamar megbosszulja önmagát.
A csendes életet élő bűnözők pedig lassan, belül rohadnak el. Féltik az összeharácsolt vagyonukat, aggódva nézik az árfolyammozgásokat: ma hány százalékot csökkent a befektetésem értéke?
Dosztojevszkij tanmeséje, a Bűn és Bűnhődés rájuk is érvényes, nemcsak a gyilkosokra.
Kedves cikkíró .Ez valami olyasmi mint ha, kapsz a jobb képedre , ezért , tartsd oda a balt is.Nem tudok azonosulni gondolataiddal .Bár avval egyetértek hogy aki dolgozik annak lelkiismeretesen ,pontosan , elvégzett munkájából meg kel élnie .És nem tengődnie . Az ügyeskedőnek meg elbuknia . De nem bukik el ..Később sem .Vagy én nem érem meg azt a kort …Sajnos ..