Tudom, hogy általában ülve szoktunk olvasni, ám ha valaki mégis állna, okvetlenül üljön le, mielőtt belekezd az olvasásba! Ez csak amolyan jó tanács. Máris kiderül, miért kezdtem ezzel.

Azért, hogy ne vágódjunk hanyatt. Szüleim és nagybátyám ma levelet kaptak, és nem ám akárkitől! Tessék csak megnézni (kattintásra “nagyul”):

Örvendeztünk egy sort, hogy van pénz ilyen megtisztelő, névre szóló kedveskedésekre, és milyen jól teljesít az ország,bár a nemzeti konzultáció óta tudhatjuk, nincs új a nap alatt. Még csodaországban sem- gondoltuk addig, míg ki nem nyitottuk a borítékot, de ne szaladjunk előre. Előtte még jó fél napon át gondolkodtunk rajta, hogy ha sem szüleim, sem nagybátyám nincsenek az adott ingatlanba bejelentve sem állandó, sem ideiglenes lakcímre, akkor vajon honnan tudta a Nagy Testvér, hogy oda kell nekik címezni a borítékot, és nem oda, ahová valóban be vannak jelentve. Hiszen -micsoda skandallum!- még csak nem is tagjai semmilyen fideszes szervezetnek, sőt -még nagyobb skandallum!- nem is adtak nekik ajánló aláírást! Nem találtunk megoldást, de nem hagytuk, hogy a túl sok gondolkodás esetleg megölje az ország remek teljesítése felett érzett diadalittas narancssárga örömünket.

Felbontva a borítékot, a következőt találtuk:

Maga Orbán Viktor lelkesít minket a Fidesz-KDNP jelöltjeinek további támogatására, mondván, ha már nyertünk kétszer, nyerjünk harmadszor is, és akkor folytatódhat a bankok megleckéztetése, meg a rezsicsökkentés. A megszólítás érdekes, szüleim, nagybátyám hatvanon kicsit innen és kicsit túl megérhették, hogy “harcostársak” lettek. Mire végigolvasták a levelet, már a harmadik cigarettát szívták el. No nem azért, mert olyan lassan olvasnak, hanem mert minden harmadik sor után szünetet kellett tartaniuk a meghatottságtól. Ezt onnan lehetett látni, hogy cigi úgy égett végig a szájukban, mint a gyújtózsinór. Pedig az igazi meglepetés még hátravolt. Most kapaszkodjunk meg, nem trükk, fotósopp, ami következik:

Igen, ez tényleg az, aminek látszik, egy sárga csekk! Itt egy pillanatra elhűltünk, gondolván, hogy ha már harcostársak lettünk, akkor esetleg valami hadiadót is kell fizetnünk. De nem. Ez csak egy üres csekk a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség nevére.
Más logikus magyarázat nem lévén, mi, harcostársak, adományokkal támogathatjuk a rezsiharcban kimerült Fidesz-Magyar Polgári Szövetséget.

Lelkiismeretünk itt már annyira felébredt, hogy elhatároztuk, gyűjtést fogunk szervezni a rászorulók számára.
Azért, hogy valami, valahová, valakikre minél hamarabb, jó erősen rászoruljon.