Sóhaj

Adva van egy 5 gyermekes család. Apuka kőműves mellett dolgozik keményen télen – nyáron. Anyuka otthon a legkisebb 8 hónapos babával, emellett rendezi a kertet, az állatokat (csirkéket, nyulakat). Igyekeznek úgy gazdálkodni, hogy minél több mindent meg tudjanak termelni maguknak. A pici, kétszobás lakás komfortos. Víz nincs bevezetve, tárcsás mosógép és kézi erő bevetésével lesznek tiszták a ruhák. Így élik mindennapjaikat.

………………………………………………………………….

Augusztus elején A Haza Nem Eladó Mozgalom Baranya megyei csapata

„Adni jó” – hogy könnyebb legyen az iskolakezdés

iskolai felszerelés adománygyűjtést hirdet.

Az internet egyik közösségi oldalán az adománygyűjtés felhívása mellett elindítottunk egy olyan felhívást is, amiben támogatásra szoruló családok elérhetőségét kértük.

Jómagam felkerestem az önkormányzat családsegítő osztályát, hogy közösen együttműködve átadhassuk a rászoruló családoknak. Az ügyintézőknek tetszett az ötlet, viszont:

–          nincs joguk címeket, telefonszámokat kiadni,

–        nincs joguk az én telefonszámom sem átadni, mert az már kiválasztással járna. Nem tehetnek különbséget család és család között. Csak abban az esetben tudnak segíteni, ha az önkormányzati felelős vezető erre utasítást ad. Megkaptam ugyan a felelős vezető telefonszámát, első felhívásom nem járt sikerrel, a többire meg nem került már sor.

Második lehetőségként a Nagycsaládosok Egyesületének interneten megadott elérhetőségét hívtam, ahol olyan telefonszám volt megadva, kinek tulajdonosa több mint 4 éve nem tagja az egyesületnek.

Feltettem magamnak a kérdést, senkinek nincs szüksége az összegyűjtött adományra? Felesleges volt a szervezés, a gyűjtés?

Végül a körzeti védőnőhöz fordultam. Kértem, ha ismer olyan családot, kik nehéz helyzetben vannak, viszont becsületes, rendes emberek és épp iskolások a gyermekei értesítsen. Másnap megkaptam a telefonszámot.

És már tudom miért nem jött össze egyik próbálkozás sem.

Mert a fent említett család anyukája és apukája minden nap azzal a sóhajjal hajtották álomra a fejüket és azzal nyitották szemüket, hogy az idei évben hogy fogják tudni iskolába indítani gyermekeiket. Hisz oly sok mindenre lenne szükségük. Ez a sóhaj a szálakat összefűzte.

Így most már adott egy ragyogó szemű, boldog kisgyermek, aki alig várja, hogy kezdődjön az iskola.

iskolaiskola1

 

 

 

 

 

 

Köszönjük az adományozó családoknak a sok-sok csomagot:

Baricsa; Bottyán; György; Fider; Harag; Mohai; Resch; Sulyok; Török.

Köszönet a Bubi Állateledel Boltnak is a segítő közreműködésért,

És külön köszönöm A Haza Nem Eladó Mozgalom Baranya megyei csapatának az együttműködést, a támogatásukat, szervezői munkájukat!

Török Edina

3 hozzászólás a(z) “Sóhaj” bejegyzéshez

  1. Gratulálok ehhez a szép munkához.
    Azért mint látjuk, a magyar családokra nem igazán jellemző manapság, hogy az élet könnyű lenne, és hogy a választott életforma garantálná a biztos, gond nélküli megélhetést .
    A pénztelenség mindenkinél fennáll, az elvonások miatt.
    Egyik helyen a hitel, másik helyen a sok adó, és az alacsony bér- ezek miatt a hitelfelvétel szinte elkerülhetetlen.
    Na ez a család el fogja kerülni a hitelfelvételt, az valószínűsíthető. De hogy nekik sem lesz diadalmenet az élet, az már biztos.