A csalást azonban nem tárja fel, s így nem tudja a problémát megoldani.

“Bár a Kúria törekvése nyilvánvalóan a pénzügyi stabilitás megőrzését szándékozta szolgálni azzal, hogy a devizaalapú hiteleket jogszerűnek minősíti, az eredmény ennek az ellenkezője lett. A Kúria életben tartott egy kezelhetetlen kockázatot hordozó szerződéshalmazt, amelynek sorsa még hosszú évekre a svájci frank és az euró előre láthatatlan alakulásának van kitéve, s amelynek az árfolyam romlásával egyre növekvő része sohasem lesz visszafizetve. Amikor a Kúria a bankokat a szabad szerződés jogával ruházta fel, szembement a modern kockázatkezelés elméletével és gyakorlatával és az azt magában foglaló hitelintézeti törvénnyel. A bankok jogait nem lehet tágabbra fogalmazni a pénzintézeti törvényben előírtaknál, még a „pénztartozásokra vonatkozó általános szabályok(ra)” való hivatkozással sem, ha egyáltalán léteznének is ilyen „általános szabályok”.”

Egyetlen nagy hibája van az én véleményem szerint.
Mivel a Kúria a Ptk. 231. §-a által elrendelt módon megfelelőnek tartja a bank szolgáltatásának teljesítését, kizárólag tartozást ad meg az adósnak.
Devizában meghatározott pénztartozás megfizetésekor pedig a polgári törvénykönyv ekként rendelkezik:

A tartozáselismerés

A pénztartozás. A kamat

231. § (1) Pénztartozást – ellenkező kikötés hiányában – a teljesítés helyén érvényben levő pénznemben kell megfizetni.

(2) Más pénznemben vagy aranyban meghatározott tartozást a fizetés helyén és idején érvényben levő árfolyam (ár) alapulvételével kell átszámítani.

Ha a kötelezett tartozást ad meg, amely devizában van meghatározva, ebben az esetben nem bocsátja rendelkezésre a devizát, mert a deviza maga kizárólag a kötelezettség összegének megállapítását jelenti, és átszámítással állapítható meg a kötelezettség mértéke.
Ez esetben a Ptk. 523.§-ától eltérő módon történik meg a teljesítés, mert az átszámítás során a devizaösszeg rendelkezésre bocsátása nem történik meg, és nincs is erről bizonylat, kizárólag a devizaösszeg forintba átszámított összegének folyósítása igazolható.
Ez esetben nincs jelen deviza, s ezért a Ptk.523.§-a szerinti kötelezésre nem nyílik meg a jogalapja a pénzintézetnek, mert a Ptk.523.§-a a devizaösszeg rendelkezésre bocsátását előírja, hiszen erre az összegre követeli a tőkén felül a kamatot.
Márpedig rendelkezésre nem bocsátott pénzösszegre kölcsönkamat nem számolható fel, mert ami nincs, annak nem is lehet ára.
A rendelkezésre bocsátást igazolni kell.
A deviza forintban történő rendelkezésre bocsátása nem a forint folyósítása, hanem a deviza konverziója kell hogy legyen.
Ugyanis a deviza konverziója egy másik gazdasági eseményként igazolja azt, hogy a deviza a bankban rendelkezésre állt, de az adós kérésére forintot folyósított a bank.

A deviza létét a kölcsönügyletben azonban igazolja, és ez által annak a kölcsönszerződésen belül történő átadott voltát is.

Ptk.

523. § (1) Kölcsönszerződés alapján a pénzintézet vagy más hitelező köteles meghatározott pénzösszeget az adós rendelkezésére bocsátani, az adós pedig köteles a kölcsön összegét a szerződés szerint visszafizetni.

(2) Ha a hitelező pénzintézet, – jogszabály eltérő rendelkezése hiányában – az adós kamat fizetésére köteles (bankkölcsön).

Mivel a Bankok kizárólag a Ptk.231.§-a szerinti módon, forintra átszámítva állapították meg a folyósítandó forintösszeget, ezért megkerülték a Ptk.523.§-át, amely nem átszámítani követeli a kölcsön összegét, hanem rendelkezésre bocsátani.
Egy pénzösszeg folyósításakor, amennyiben a folyósítás pénznemétől eltérő devizanemű,

A BANK MINDEN ESETBEN KÖTELES A KONVERZIÓRÓL PÉNZÜGYI BIZONYLATOT KÉSZÍTENI, MERT EZT A PÉNZVÁLTÁSRÓL SZÓLÓ TÖRVÉNY ELŐÍRJA.

Mivel konverziós bizonylat    N I N C S,

igazolható, hogy a devizaösszeg rendelkezésre bocsátása nem történt meg, s ezért a Bankok nem szerezték meg a jogalapját a kamatkövetelésnek –

NEM PÉNZKÖLCSÖNT NYÚJTOTTAK,
HANEM A DEVIZAKÖVETELÉS ÁRÁT FOLYÓSÍTOTTÁK.

A Bankok a Ptk.231.§-a szerinti módon, pénztartozás megfizetéseként folyósították a forintot,

de kölcsönfolyósításként könyvelték azt le,

miközben igazolható, hogy a deviza valós rendelkezésre bocsátása nem történt meg, hiszen nincs pénzváltásról bizonylat.

Ellenben

MÉGIS HITELFOLYÓSÍTÁSKÉNT KÖNYVELTÉK LE A DEVIZAÖSSZEGBŐL ÁTSZÁMÍTOTT FORINTÖSSZEGET.

Tehát a könyveléskor csalást követtek el, és így tudnak hozzájutni a kölcsönkamathoz.

Ez az a dolog, ami hiányzik a Róna Péter írásából!

A csalást egyetlenegy esetben tudják felülírni.

Ha a devizaösszeget valósan a rendelkezésünkre bocsátják, immáron

KÉSEDELMES TELJESÍTÉS MIATT KÉSEDELMI KAMATTAL EGYÜTT.

Ezzel a megkapott összeggel el tudunk számolni, visszakövetelhetővé válik kölcsön jogcímen a még fennálló devizatartozás és vissza kell fizetnünk belőle a jogtalan módon, pusztán a devizaösszeg forintra történő átszámításával folyósított forintösszeget.

Ezzel lehet az eddig eltelt időszak kifosztását ellensúlyozni a hatályos törvények segítségével.

Az okozott károk jóvátehetetlenül megalázó helyzetbe hoztak bennünket, de a továbblépésünk lehetőségét megalapozza.

Népszabadság online: A Kúria jogegységi határozatáról