12 milliárd euró a Paks 2 várható bekerülési költsége. Forintba átszámolva, a mai napi (2019.11.27.) 335,91 forint/Euro  árfolyamon 4 031 milliárd forint.  A magyar kormány nagyon jól tudja, hogy az Európai Unió Parlamentje  által  elfogadott jogszabályokat be kell tartani.

Ezt bizonyítja, hogy  jogszabály-tervezetet nyújtottak be az új paksi atomerőműblokkok építésének felgyorsítása érdekében  az Európai Bizottságnak. 
Sok időt vesz igénybe az összes építési engedély beszerzése, emiatt ötölték ki, hogy jó lenne  az atomreaktor  gödrét  kiásni, kibetonozni, amíg  az engedélyezések végére  várnak. Nagy lenne az időcsúszás, ha minden építési  engedélyt meg kellene várni, mielőtt hozzákezdenének a munkálatokhoz, de ha gond lenne az engedélyekkel, a várhatóan többszáz millió euróba kerülő betonozott gödör elég drága  mulatság lenne… 

“A Reuters szerint a magyar kormány benyújtott az Európai Bizottságnak egy jogszabály-tervezetet, aminek célja az új paksi atomerőműblokkok építésének felgyorsítása lenne.” – áll a 444.hu cikkében.

A Portfolio cikke is  foglalkozik a kormány jogszabály-módosítási javaslatával. 
“A 12 milliárd eurós atomreaktor-építési projektet azzal gyorsítaná fel a kormány, hogy a korábbi protokollal ellentétben az új reaktor gödrét illetve beton vízzáró falát már azelőtt elkezdnék kialakítani, hogy az összes szükséges építési engedélyét megkapta az erőmű. Szakértők szerint 100 méter széles, pár száz méter hosszú és 100 méter mély gödröt kell ásni, melyet legalább 1 méter széles beton vízzáró résfallal vesznek körbe – ezt a munkálatot kezdenék el az EU-s zöld jelzés megszerzése előtt. A gödör kialakítása szakértők szerint több száz millió euróba kerülhet.”

Megjegyzem, nem lett volna rossz, ha a magyar kormány a mi ügyünkben, a devizaalapú hitelekkel való banki elszámoltatáskor a tövényjavaslat elkészítésekor is ilyen aggódó lett volna, mint most a Paks 2 esetében. Az Európai Unió  93/13. számú EGK irányelve előírja, hogy a fogyasztókkal kötött szerződésekben a tisztességtelen kikötések alkalmazását meg kell szüntetni. Ez Magyarországon nem sikerült, mert miközben a C-26/13. számú Kásler ügy alapján   semmis lett  a vételi és eladási árfolyam alkalmazása, a forintosítás lebonyolítására az MNB elszámoláskori  piaci árfolyamát jelölték meg, ami miatt az elszámolásig minden árfolyam erősödést kiterhelhettek a bankok az adósokra. Jelzem, így is sokkal magasabb jelenleg a 256,47 forinttól a CHF árfolyama, hiszen 300 forintot meghaladó. 

Az EUB spanyol hitelesek ügyében hozott ítéletéből, amelynek alapján 4 millió euró visszafizetésére kötelezték a bankokat Spanyolországban:
56      Az eladókkal vagy szolgáltatókkal szemben kiszolgáltatott helyzetben lévő fogyasztók számára biztosított védelemhez fűződő közérdek jellegére és fontosságára tekintettel tehát a 93/13 irányelv – amint az 7. cikkének az irányelv huszonnegyedik preambulumbekezdésével összefüggésben értelmezett (1) bekezdéséből következik – arra kötelezi a tagállamokat, hogy rendelkezzenek megfelelő és hatékony eszközökről annak érdekében, hogy „megszüntessék az eladók vagy szolgáltatók fogyasztókkal kötött szerződéseiben a tisztességtelen feltételek alkalmazását” (Kásler és Káslerné Rábai ítélet, C‑26/13, EU:C:2014:282, 78. pont).

 Ki is vették Magyarországon is a Kásler per alapján a  devizahiteles szerződésekből a vételi és eladási árfolyam alkalmazásáról rendelkező kikötést a DH1-es törvénnyel, hogy ne lehessen az árrést felszámítani, de egyúttal az árfolyamkockázat kikötés is semmis lett, mert azt is az eladási árfolyam alkalmazásával tudták felszámolni. Az árréssel el is számoltatták a bankokat, de az eladási árfolyam kiesése ellenére, az MNB   piaci árfolyamával mégis érvényesíteni tudták a bankok az árfolyamkikötést: 256,47 forint/CHF-ben szabta meg a DH3 törvény a forintosítási árfolyamot. Ez azonban egyedileg meg nem tárgyalt kikötés, ezt kimondta az EUB a C-57/18. számú magyar ügyben hozott ítéletében, s emiatt ez a kikötés abban az esetben tisztességtelen, ha jelentős terhet ró a fogyasztóra. Márpedig jelentős teher lett a piaci árfolyamon történő forintosítás.
Hozzávetőlegesen 100 forint többlet terhet jelentett svájci frankonként a 256,47 forinton történő forintosítás, amit minden adósnak tűrni kell. Ha eredeti árfolyamon 5  millió forint lett volna a hátralék, hozzávetőlegesen 3,5 millió forinttal nagyobb összeg, 8,5 millió forint lett a 256,47 forinton való forintosítás miatti követelés. 

Egyszóval, a kettős mérce most is megtapasztalható. Ha a kormánynak arra van szüksége, akár jogszabály módosítást is kezdeményez az Európai Bizottság előtt, ha pedig nem akarja betartani az uniós jogot, akkor kifacsarja, mint a citromot. Csakhogy ezzel a 3 millió érintettet hagyja tönremenni. Ez azonban nem róható fel a kormány bűneként, mert szabad választások vannak. Az adósok ezt akarták.

T. D. J., A Haza Pártja tisztségviselője