A bank eljátssza a pénzkölcsönnyújtást, előbb előadja, hogy volt deviza, de közös számlán. S hogy milyen fergeteges sokat kell fizetni utána.
Aztán jönnek a bíróságok, akik belemondják az adós szemébe, hogy az adós megkapta a devizát. És hogy az adós aláírta. Az állatja, és most idegeli a bírót, akinek eddig nyugodt élete volt.

Közben azzal hülyítik az embereket, hogy előbb megkapták a devizát, majd visszafizették, és forintot kaptak érte.
Vagy azt, hogy a bank a devizát az adós kérésére forintban bocsátotta a rendelkezésére.
A nemlétező devizát…

A közjegyzők semmit nem csinálnak, csak ártatlan bociszemekkel igazolnak és pecsételnek.
Ezek a pecsétek életeket tesznek tönkre, miközben a közjegyzők előadják, hogy ők nem tehetnek semmiről, ez volt odaírva a bank által felmutatott hitelnyilvántartási számlára, a közjegyzői törvény csak a felmondás elkészítését írja elő, minden ellenőrzés nélkül-a polgári törvénykönyvet meg nem veszik figyelembe, hogy az adós aláírta a tartozás elismerőt, s emiatt csak akkor lehet nála végrehajtani, ha a devizát megkapta.
De ők állítják, hogy nincs joguk megkérdőjelezni a hitelnyilvántartási számlát-csak minket végrehajtás alá vonni.

Aztán jött a Kúria 36 bírája-PJE határozatot hozott, miután a közbülső határozatban váltásról írt, hogy anélkül a kölcsön nem tud megkeletkezni, mostanra, 2013 decemberére megvilágosodtak, és leírták, hogy nem volt váltás, átszámítás volt.
De ez elegendő, hogy tisztességesen lehessen beszedni az árfolyam különbözetet, mert a Ptk.231.§-ának rendelkezése szerint

“A felek a hitelezőnek és az adósnak a kölcsönszerződésből fakadó pénztartozását egyaránt devizában határozták meg (kirovó pénznem), és azt mindkét fél forintban volt köteles teljesíteni (lerovó pénznem).” (6/2013. számú PJE határozat)

Fakadó volt a pénztartozása a bankoknak.
Jólétet fakadó, nekik jólétet, nekünk pedig nyomort.

De a Kúria költői megfogalmazása elvarázsolta az agyakat, lám, milyen kellemes a modor. Egy darabig én sem vettem észre ezt a költői érzékenységet, eldurvult a lelkem a sok aggódás miatt, hogy miképpen fogják kimagyarázni magukat abból, hogy rájöttek,

A DEVIZA NEMLÉTE KEZD LÁTSZANI.

Az én agyamat nem képes elvarázsolni ez a nemlétező devizából fakadó devizakötelezettség, amely miatt olyan összeget követeltek, ami sose létezett, és még kölcsönkamatot is felszámítottak rá.

Jézus a sziklából fakasztott vizet, de ők túltettek Jézuson.
Jézusom!
Ők a semmit követelik mint pénzkölcsönt, és kölcsönkamatot kérnek rá.
Ez ám a közgazdasági bravúr!

A politikai elit pedig most ígér minden szépet, bár a felmondás alá kerültek és a végrehajtás alatt lévők már ki lettek pipálva, elvégre is kell a természetes kiválasztódás, a gyenge hadd pusztuljon.
A többieknek meg majdcsak levonják a tőketartozásból, ami járna, de nem fog jutni, mert ennyi eszméletlen veszteséget nem tudnak a bankok lekönyvelni. Ezért az árfolyamot, amivel át akarják váltani a hiteleket, jól meg kell tudni határozni. Bár a Kúria azt mondta, hogy az árfolyam kockázat mind az adósé:

2014. június 16. A deviza alapú fogyasztói kölcsönszerződésekkel kapcsolatban a Kúria 2014. június 16-án hozta meg 2/2014. Polgári jogegységi határozatát.

Idézet a határozatból:

“1. A deviza alapú fogyasztói kölcsönszerződés azon rendelkezése, amely szerint az árfolyamkockázatot – a kedvezőbb kamatmérték ellenében – korlátozás nélkül a fogyasztó viseli, a főszolgáltatás körébe tartozó szerződéses rendelkezés, amelynek a tisztességtelensége főszabályként nem vizsgálható. “

A kormány mégis forintosítani akar, talán ezt a korlátozás nélküli árfolyam kockázatot ő is sokallja?

De hová tűnt az a sok pénz?
Oda, ahová a sok magyar?

ÉS HOL VANNAK A KATONÁK?

Egy szó mint száz, tanulhatunk a bankszektor és a magyar államhatalmi szervek összjátékából… Összhang az volt.

Nekünk is lesz. Nem sok időre van szükségünk, hogy egybeálljon a történet.