Ráakadtam egy hírre, miszerint Budapesten egy hajléktalan embert gyászolnak. Ahol életének utolsó két évét töltötte – egy padon – gyújtanak mécsest, virágot visznek, emléktáblát kapott, így tisztelegnek előtte.

Bennem nem a jó és öröm érzése jött elő a cikket olvasva.
Milyen világ ez?
Normálisak vagyunk egyáltalán? Ennek így kell lennie, ez a helyes élet? Emberiség mivé, hová lettél?

Aztán lehet izolációs fóliát vásárolni a MagNet bankon keresztül 699 ft-ért, ami melegen tartja a testet.
„A tél beálltával az utcán élők számára ezek a takarók életmentőek lehetnek.”
A magam részéről fogok ilyen takarót vásárolni és átadni rászorulóknak. De ez is inkább az őrült világ – mintsem az elismerés gondolatát hozza magával.

Forrás: femina.hu

Rátörik az ajtót szomszédjainkra a rendőrség segítségével, mintha közveszélyes bűnöző lenne, mi meg a kulcslukon lessük, mi történik. Végig asszisztálunk némán egy kifosztást, az élet semmibevevését, a lelkek földbetiprását. Cinkostársakká válunk. Bűntudattal belül, de álomra hajtjuk fejünket, azzal a fohásszal velünk ez ne történjen meg.

Egyre több szülő kerül létminimum alá, amiből egyenesen következik, hogy pár hónap elteltével elveszik gyermekét és nevelőszülőkhöz kerül. Aki a nevelt gyermek után fizetést kap nevelőszülőségéért, és egy külön összeget, amelyet a gyermekre kell fordítania. Ne értsenek félre tisztelem a nevelőszülőket. De ha esetleg ezt a pénzt a család kapná meg?

Azok a projektek, lehetőségek, melyek nagy médiatámogatást kapnak, a rajtuk átfolyó pénzek – most kicsit merek mondani csak – legalább fele zsebekben landol. Milliárdok juthatnának a megfelelő helyekre. Ezért ragaszkodtam ahhoz, hogy az adománygyűjtő kis kampányunk végeredménye csak az lehet, ha a mi kezünkből közvetlenül a hiányt szenvedő kézbe adjuk át az adományt.

Abban az országban, ahol a lakosok felét valamilyen formában érinti a devizacsalás, elhallgatják a mindenkinek kijáró információt. Hogy lehet az, hogy Magyarországon, ami a fejlődést, az előrelépést hozza, az nem kell? A teljes média némasággal felelt a Ciprusi Nemzetközi Konferencia meglétére és az ott történtekre. A parlamenti pártok tagjai közül egyetlen egy ember sem említette meg. Ez szándékosságra enged következtetni. Holott az embereknek joguk van tudni, mi folyik körülöttük, mi folyik ellenük.

Ehhez viszont az emberek részéről szükség van belső nyitottságra. A kételkedésre, ami előrébb és előrébb visz. Szükség van egy olyan állásfoglalásra, ami tágabb szemléletmódról tesz tanúbizonyságot. Hogy nem jól mennek a dolgaink. Hogy az élet értelmével szemben haladunk.

Ma rám talált egy kisfiú dala. A szükséges kérdések egy részét elénekli Önöknek.
Kérem, éljenek vele!

„Mindennap kérdem magamtól, mit kéne tennem, hogy ember lehessek?”
„Miért állunk és csak nézzük?”