A civil összefogás ma nem lehetőség, hanem cselekvési kényszer! A bankok nemcsak anyagilag fosztottak ki bennünket, hanem ellopták még a gondolatainkat, ezen keresztül a maradék életünket is.

Tele vagyunk problémákkal, és azon túl nem is látunk, mert a minden napok harca és a túlélés kényszere felőrölte az idegeinket. Már annyira elfásultunk, belefáradtunk a saját életünkbe, lehet, hogy végleg megölték a lelkünk, és elvesztettük a boldogságra való képességünket. Már nem vesszük észre azt, hogy kék az ég, zöld a fű, és dalolnak a madarak. Csak lehorgasztott fejjel, gondterhelten, gépiesen éljük életünket, és fizetjük az egyre nagyobb terhet jelentő csekket és a számlát, amit még bírunk. A Fidesz választási ígérete volt a devizához kötött hitel megoldása. Több mint 3 éve várunk erre. A Kúria döntése nyomán a jogi megoldás adott. De a jogi megoldás helyett a politika játékszerévé válunk, a választások miatt. A remény fogy, az állandó várakozás idegtépő.

Egyedül a közösségi oldalak képesek hitet, reményt adni. Hol az egyikünk, hol a másikunk elkeseredett, de mindig van közöttünk valaki, aki felveszi az elejtett zászlót, felemeli, és a harc élére áll. Ez a lényeg, a hit és a közösségi összefogás éltető ereje. Ebből kell erőt meríteni, hogy nem vagyunk egyedül. A sorstársainkra számíthatunk, akikből öntudatos, önmagukért, és másokért tenni képes civil erővé szerveződhetünk. Ha akarunk. És akarnunk kell, mert soha többé nem engedhetjük, hogy a politika lesöpörje az asztalról fél Magyarország problémáját. Össze kell fognunk és ki kell kényszerítenünk a megoldást, ami visszaadja a reményt ahhoz, hogy ismét emberhez méltó életet tudjunk élni. Addig kitartás és szeretet Mindenkinek! És bízzunk a civil közösség erejében. Kásler Árpád és az 500 harcosa adja a reményt ehhez.