Fővárosi Főügyészség

1054 Budapest, Akadémia u. 13.

1881 Budapest, Pf.: 13.

Tisztelt NAV Bűnügyi Főigazgatósága – Központi Nyomozó Főosztály!

Tisztelt Fővárosi Főügyészség!

Az 1978. évi IV. törvény Btk. 318. § Csalás, valamint a 2012. évi C. törvény Btk. 374. § (1) bekezdése szerint gazdasági csalás bűntettének gyanúja miatt ismeretlen tettes(ek) ellen büntető feljelentést teszünk a devizaalapú hitelezés során az adósok sérelmére elkövetett csalás, gazdasági csalás bűntettének alapos gyanúja miatt, amelyet a számviteli törvény 165. §-a (2) bekezdése megsértésével, és a pénzkölcsönnyújtásról rendelkező Ptk. 523. §-a megkerülésével követtek el.

Kérjük a NAV Bűnügyi Főigazgatósága-Központi Nyomozó Főosztályát és a Fővárosi Főügyészséget, hogy a feljelentésünk alapján rendeljen el mindenre kiterjedő nyomozást !

1978. évi IV. törvény Btk.

Csalás

318. § (1)

Aki jogtalan haszonszerzés végett mást tévedésbe ejt, vagy tévedésben tart és ezzel kárt okoz, csalást követ el.

2012. évi C. Törvény Btk.

Gazdasági csalás

374. § (1) Aki jogtalan haszonszerzés végett színlelt gazdasági tevékenységet végez, és ezzel vagyoni hátrányt okoz, gazdasági csalást követ el.

 

Tisztelt NAV Bűnügyi Főigazgatósága-Központi Nyomozó Főosztály!

Tisztelt Fővárosi Főügyészség!

Gyulán, 2014. október 5-én kelt büntető feljelentésünket több százan aláírták, mindannyiuk pénzkölcsönszerződését és a kölcsön folyósítás banki kivonatát csatoltuk.

Ügyiratszám : B.9079/2011/2-II.

A feljelentést az 1978. évi IV. törvény Btk. 318.§ Csalás,. valamint a 2012. évi C. törvény Btk. 374. § (1) bekezdésébe foglalt gazdasági csalás bűntettének gyanúja miatt tettük ismeretlen tettes(ek) ellen.

A feljelentést a Fővárosi Főügyészség a Budapesti V. és XIII. kerületi Ügyészséghez továbbította.

A Budapesti V. és XIII. kerületi Ügyészség B.9079/2011/2-II.számú leveléből (mely nem HATÁROZAT és nem VÉGZÉS) idézzük:

“Ezen információk hiányában a konkrét elkövetési magatartás nem körvonalazható, mint ahogy az sem állapítható meg, hogy a Budapesti V. és XIII. Kerületi Ügyészségnek , vagy más ügyészségnek van-e illetékessége.”

Érthetetlen számunkra, hogy az Ügyészég olyan adatok hiányára hivatkozik, amely adatok hiánytalanul megtalálhatóak a feljelentésben. Nem helyénvaló az az állítás, hogy nem jelöltük volna meg, hogy a feljelentést ismeretlen tettes ellen tettük. Nem helyénvaló az az állítás, hogy a feljelentés elbírálásához szükséges elkövetési helyet, időt , elkövetési magatartást nem tartalmazta a feljelentésünk, hiszen a mellékelt iratanyagból (összesen 19 kg melléklet) minden kölcsönügylet esetén megállapítható a szerződéskötés időpontja, a kölcsön folyósításának időpontja, és a bank illetve az adós lakhelye, személye. Leírtuk azt, miként történhetett meg , hogy az adósoktól a bankok a deviza árfolyam különbözetét és a devizára számolt kamat árfolyam különbözetét követelték, miközben nem bocsátották rendelkezésükre a devizát. Nem helyénvaló az az állítás sem, hogy ne kértük volna az ügyészséget, hogy “folytassa le a mindenre kiterjedő nyomozást” (idézet a feljelentésből), ellenben az ügyészség állítása szerint nem kértük kifejezetten a büntető eljárás lefolytatását.

A Fővárosi Főügyészség nyilván alapos okkal továbbította a feljelentésünket a Budapesti V. és XIII. Kerületi Ügyészségre, ezért sem értjük, miért állítja a levélben az ügyészség, hogy az illetékesség megállapítása nehézségekbe ütközne. Az ügyészség feladata az, hogy megállapítsa az illetékességet, függetlenül a nehézség fokától.

A Parlament által meghozott 2014. évi XXXVIII. számú elszámolási törvény szerint tisztességtelennek megítélt összegeket fizettünk meg a felmondást megelőzően. (kereskedelmi árrés és egyoldalú szerződésmódosítással felszámított kamatok, díjak, költségek).

A mi bizonyítékaink a banki kivonataink,és a kölcsönszerződéseink, ingatlanos szerződések esetén a tartozáselismerő közjegyzői okirat, a felmondást közokiratba foglaló közokirat és a végrehajtási záradék a végrehajtási lappal együtt. Ez az irategyüttes minden kétséget kizáróan igazolja azt, hogy a közjegyzők úgy rendelik el ellenünk a bírósági utat megkerülő azonnali végrehajtást, hogy arról sincsenek meggyőződve, megkeletkezett-e a kölcsöntartozásunk a bankkal szemben, jogosak voltak-e a havi előírásaink, és mennyit fizettünk a felmondásig. A mi banki kivonatunkból egyet sem néztek meg a közjegyzők, ezt bizonyítják a felmondáshoz csatolt iratok, amelyek között nem szerepelnek az adósok banki kivonatai. A közjegyzői okiratban ugyanis meg van jelölve, hogy milyen irat alapján készült el a tanúsítvány az adós kölcsöntartozásáról. Ez minden esetben a bank elektronikus nyilvántartási számlája.

A végrehajtási záradékban tételesen felsorolja a záradékoló közjegyző a mellékleteket, amelyek között az adós bizonyítékai ( banki kivonatai) nem szerepelnek.

Nem csak a Ptk. 242. §-a rendelkezik úgy, hogy a tartozás elismerését követően az adósé a bizonyítási teher, hanem magában a tartozáselismerőben és a kölcsönszerződésben is rögzítésre került, hogy az adós banki kivonatai alapul kell szolgáljanak az adós mindenkor fennálló tartozásának megállapításához a bank nyilvántartásaival együtt.

Álláspontunk szerint jogbizonytalanságot eredményez, hogy az adós bizonylatait figyelmen kívül hagyják a bankok és a közjegyzők, amikor az adós hátralékos tartozását közokiratba foglalják.

A tartozás elismerésével egyidejűleg törvényi védelmet kellene élveznünk a Ptk. 242. §-a rendelkezései értelmében, hiszen ez a törvényhely kimondja azt, hogy a tartozás elismerésével a tartozás jogcíme nem változik meg. Emiatt a kölcsön jogcímen fennálló tartozás megfizetésére vállalt kötelezettségünk kérhető rajtunk számon, de ennek megállapítása kizárólag a banki kivonataink és a bank nyilvántartása összevetéséből állapítható meg, hiszen a pénzkölcsön nyújtás következtében a kapott kölcsön visszafizetésére vagyunk kötelezhetőek annak kamataival.

A Kúria két polgári jogegységi határozatot hozott a megkötött kölcsönszerződéseinkről: a 6/2013. számú és a 2/2014. számú Kúria PJE határozat, amelyek szerint a szerződésből fakadóan mindkét fél devizában meghatározott pénztartozást adott meg.

Mindez idáig sem a bírók, sem az ügyészek, sem a Kúria nem tárták fel azt a módot, amellyel terhünkre felszámolásra kerül az ügyleteinkben nem létező devizatőke árfolyam erősödése és ennek a devizatőkének a kamatait fizettetik a bankok az adósokkal. Történik mindez annak ellenére, hogy a Kúria a 6/2014. számú PJE határozatában kimondta, hogy nem volt váltás, átszámítás történt, de nem tekintette ebből következőnek azt, hogy emiatt a deviza kölcsön jogcímen történő követelése jogellenesen történik.

6/2013. számú Kúria PJE határozat III. részéből:

“A Ptk. meghatározza azt is, hogy a kirovó és a lerovó pénznem eltérése esetén hogyan kell kiszámítani, a teljesítéskor mennyit kell az adósnak fizetnie ahhoz, hogy a kirótt tartozását teljesítse. A Ptk. 231. § (2) bekezdése szerint a más pénznemben meghatározott tartozást a fizetés helyén és idején érvényben levő árfolyam alapulvételével kell átszámítani. Ez az átszámítás nem jelent pénzváltást, csupán a folyósított összegnek, illetve a törlesztett összegeknek a teljesítéskori árfolyam alapján történő kiszámítását.”

6/2013. számú Kúria PJE határozat rendelkező rész:

“1. A deviza alapú hitel-, kölcsön- és pénzügyi lízingszerződések (a továbbiakban: deviza alapú kölcsönszerződések) devizaszerződések. A felek a hitelezőnek és az adósnak a kölcsönszerződésből fakadó pénztartozását egyaránt devizában határozták meg (kirovó pénznem), és azt mindkét fél forintban volt köteles teljesíteni (lerovó pénznem). E szerződéstípusnál az adós az adott időszakban irányadó forintkölcsönnél kedvezőbb kamatmérték mellett devizában adósodott el, amiből következően ő viseli az árfolyamváltozás hatásait: a forint gyengülése az adós fizetési terhének növekedését, erősödése pedig a csökkenését eredményezi.”

A Kúria a devizában meghatározott pénztartozás megadását tekintette a felek szerződésből fakadó kötelességének, mint ahogyan a Ptk. 231. §-a rendelkezik.

Ptk.231. § (1) Pénztartozást – ellenkező kikötés hiányában – a teljesítés helyén érvényben levő pénznemben kell megfizetni.

(2)Más pénznemben vagy aranyban meghatározott tartozást a fizetés helyén és idején érvényben levő árfolyam (ár) alapulvételével kell átszámítani.

Ez a törvényhely arról rendelkezik, hogy más pénznemben meghatározott pénztartozást miként kell megfizetni a fizetés helyén és idején érvényben lévő árfolyam alapulvételével és NEM arról rendelkezik, hogy miként kell megállapítani egy kölcsöntartozás összegét más pénznemben a fizetés helyén és idején érvényben lévő árfolyam alapul vételével.

A pénzintézetek ezt tették!

A Ptk. 231. §-át kizárólag egy más pénznemben fennálló pénztartozás esetében lehet alkalmazni, viszont a kölcsönösszeg rendelkezésre bocsátási kötelezettséget nem lehet pénztartozásnak átminősíteni. Hiszen pénztartozás megadásából nem fakadhat visszafizetési kötelezettség, tehát a pénzintézetek semmiképp sem adhattak meg pénztartozást, mert akkor az Adósoknak nem keletkezne meg visszafizetési kötelezettségük, mint ahogy ezzel ellentétben a kölcsönnyújtás esetében megkeletkezik.

A folyósítási bizonylatra HITELFOLYÓSÍTÁST tüntettek fel a pénzintézetek, nem pénztartozás megadását, hiszen utóbbi esetében nem tudtak volna ügyleti kamatot felszámítani, azt csak kölcsönfolyósítás esetében tehetik meg.

A kölcsönszerződésből a banknak pénztartozása nem fakadhat, mint ahogyan azt a Kúria írja, így az ügylet során kizárólag a bank elvégzett szolgáltatásáról készült bizonylat ( a folyósítást tanúsító banki kivonat). Az adós a szolgáltatás igénybe vevőjeként van jelen az ügyletben, akit a bank nem ki kell hogy fizessen valamilyen szolgáltatás teljesítése miatt, hanem számára kell pénzszolgáltatási tevékenységet, pénzkölcsönnyújtást végeznie a banknak a megkötött szerződés alapján.

Valójában pénzszolgáltatási tevékenység, pénzkölcsönnyújtás történt, amelyet az ügylet teljesítését tanúsító banki kivonat teljes bizonyító erővel alátámaszt. Ezt a bizonylatot a bankok elkészítették, amely a valóság szerinti adatokat tartalmazza, de ezt a bizonylatot mint banki kivonatot nem annak valós tartalma szerint könyvelték le. Nem pénzkölcsönnyújtási szolgáltatás ellenében követelendő hiteltartozást könyveltek fel, mint amit a valóságban könyvelhettek volna, hanem az adós felé fennálló pénztartozásuk megadásaként könyvelték fel: az adósnak azonban nincs számlája, amelyet a bankkal szemben kibocsátott volna. Az adós felé történő pénztartozás megadás csak színlelt gazdasági esemény lehet valós bizonylat hiányában. A szerződés maga nem teljesítési bizonylat, így pénztartozásnak sem minősülhet az abból fakadó kölcsönnyújtási kötelezettség és nincs is olyan pénzügyi szolgáltatás, hogy pénztartozás folyósítása, csakis egy elvégzett szolgáltatás, vagy adásvétel, vagy egyéb teljesítésből fakadhat pénztartozás, amelyre alkalmazható a Ptk. 231. §.

A bank az adós rendelkezésére bocsátott forintösszeg helyett a szerződésbe foglalt devizaösszeget könyvelte fel a hitelnyilvántartási számlára, megsértve ezzel a

Ptk.523. §-át. Olyan összeget, a szerződés szerinti deviza kölcsönösszeget rögzítette a bank a hitelnyilvántartási számlára fel, amely összeget nem bocsátott az adós rendelkezésére. Erre kizárólag azért volt lehetősége, mert elmulasztotta felkönyvelni a folyósítást tanúsító banki kivonat adatainak tanúsága szerinti módon, hitelfolyósítás miatt a forintot.

Ebből az következik, hogy míg a bank forintot bocsátott az adós rendelkezésére devizaalap nélkül, hiszen bizonyítottan nem volt konverzió, addig az adósnak a devizát kell megfizetnie . Azaz a deviza erősödése miatt árfolyam különbözetet kell fizetnie, és a devizára felszámított kamat szintén tartalmazza a kamat árfolyam különbözetét. A mindenkori tőkehátralék szintén növekedett az árfolyam változással.

2000. évi C. törvény-a számvitelről

A bizonylati elv és a bizonylati fegyelem

165. § (1) Minden gazdasági műveletről, eseményről, amely az eszközök, illetve az eszközök forrásainak állományát vagy összetételét megváltoztatja, bizonylatot kell kiállítani (készíteni). A gazdasági műveletek (események) folyamatát tükröző összes bizonylat adatait a könyvviteli nyilvántartásokban rögzíteni kell.

(2) A számviteli (könyvviteli) nyilvántartásokba csak szabályszerűen kiállított bizonylat alapján szabad adatokat bejegyezni. Szabályszerű az a bizonylat, amely az adott gazdasági műveletre (eseményre) vonatkozóan a könyvvitelben rögzítendő és a más jogszabályban előírt adatokat a valóságnak megfelelően, hiánytalanul tartalmazza, megfelel a bizonylat általános alaki és tartalmi követelményeinek, és amelyet – hiba esetén – előírásszerűen javítottak.

Ami miatt mi az árfolyam különbözet felszámítását csaláson alapulónak tekintjük :

A pénzintézet folyósításkor a Ptk. 231. §-a hivatkozva, a rendelkezésre bocsátott forint helyett, annak devizában átszámított ellenértékét könyvelte fel, mint követelendő kölcsön összeget, de ezt nem teheti meg mert a Ptk.231. § ezt nem teszi lehetővé, nem erről szól, NEM arról rendelkezik, hogy miként kell megállapítani egy kölcsöntartozás összegét más pénznemben, hanem arról, hogy egy más pénznemben meghatározott pénztartozást, miként kell megfizetni.

A szerződés szerinti devizaösszeget a Ptk.231. §-a szerinti módon, devizában meghatározott pénztartozás megadásaként forintra átszámítottan bocsátották a bankok az adósok rendelkezésére, ami azt eredményezte, hogy a bank saját teljesítését tanúsító banki kivonat hitelfolyósítás jogcímen forint rendelkezésre bocsátását tanúsítja. Ezt a valóság szerint kellett volna rögzíteni a könyvviteli rendszerben: hitelnyilvántartási számlára forintot kellett volna rögzíteni, mert a szerződésben feltüntetett devizaösszeget nem lehet tartozásnak átminősíteni a pénzintézet részéről.

A bank saját teljesítését tanúsító banki kivonaton kívül ellenben nincs más bizonylat, ami szolgáltatás elvégzését tanúsítaná. Ezért pénztartozás megadására csak ennek a bizonylatnak az ellenében kötelezhető az adós.

A számlázásról az áfa törvény rendelkezik. Minden gazdasági tevékenységről számlát kell készíteni, ezek között kivételt képez a pénzszolgáltatási tevékenység és a biztosítási tevékenység, amelyek áfa mentesek, s elegendő a szolgáltatásról a számviteli törvény által elfogadott bizonylatnak készülnie, amely a teljesítést tanúsítja, mivel az áfa százalékos kulcsát, alapját és az adó összegét nem kell feltüntetni az adómentesség miatt.

2007.évi CXXVII.törvény az általános forgalmi adóról (Áfa tv.)

86. § (1) Mentes az adó alól:

b) a hitel-, pénzkölcsön és egyéb, ilyen jogviszonyt megtestesítő szolgáltatás (e § alkalmazásában a továbbiakban együtt: hitel) nyújtása és közvetítése, valamint ezek hitelező általi kezelése;

Áfa tv. Számlakibocsátási kötelezettség alóli mentesülés:

165. § (1) Mentesül a számlakibocsátási kötelezettség alól az adóalany abban az esetben, ha

a) termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása a 85. § (1) bekezdése és 86. § (1) bekezdése szerint mentes az adó alól,feltéve, hogy gondoskodik olyan, az ügylet teljesítését tanúsító okirat kibocsátásáról, amely a Számviteli tv. rendelkezései szerint számviteli bizonylatnak minősül.

Az ügylet teljesítését tanúsító számviteli bizonylat esetünkben az adós banki kivonata, amely a hitelfolyósítást tanúsítja, számviteli bizonylat, és minden kétséget kizáróan igazolja az adós rendelkezésére bocsátott pénzösszeget.

A forintösszeg folyósítása maga a pénzkölcsönnyújtási szolgáltatás. Szerepel is rajta, hogy „hitelfolyósítás” és nem az, hogy pénztartozás megadása.

Mint számlát helyettesítő okmány, a rajta lévő összeg nem más, mint amit az adós megkapott, és a Ptk.523. §-a értelmében ezt az összeget kell hogy az adós visszafizesse. Olyan összeget, amely nem szerepel a számlán, számlát helyettesítő bizonylaton, nem is követelhetnek a kötelezettől, a bizonylaton minden esetben szerepel a szolgáltatás igénybe vevőjének fizetési kötelezettsége.

A számviteli törvény értelmében a bizonylat adatait kell rögzíteni a könyvvitelben, és nem mást.

Ptk.523. § (1) Kölcsönszerződés alapján a pénzintézet vagy más hitelező köteles meghatározott pénzösszeget az adós rendelkezésére bocsátani, az adós pedig köteles a kölcsön összegét a szerződés szerint visszafizetni.

(2) Ha a hitelező hitelintézet – jogszabály eltérő rendelkezése hiányában – az adós kamat fizetésére köteles.”

A Ptk.523. §-a szerinti pénzkölcsönnyújtást tanúsít az adós banki kivonata, így a bank a folyósított forintösszeget lett volna köteles a hitelnyilvántartási számlára felkönyvelni.

A bank a számviteli törvény megsértésével figyelmen kívül hagyta a Ptk. 523. §-a szerinti rendelkezést, miszerint az adóstól azt a pénzösszeget követelheti, amit a rendelkezésére bocsátott.

A kölcsönszerződés bár számviteli bizonylat, de nem számla és nem is számlát helyettesítő számviteli bizonylat, így teljesítés igazolására alkalmatlan, hiszen a kölcsönszerződések napokkal, hetekkel a teljesítés előtt készültek el, ezért szerződés ellenében pénztartozást követelni nem lehetséges és a pénzintézet számára ebből fakadó pénzkölcsönnyújtási kötelezettséget nem lehet pénztartozásnak átnevezni azért, hogy a pénztartozás esetében alkalmazható Ptk. 231-§ alapján, ezt a törvényhelyet félreértelmezve magát a tartozás összegét számítsák át más pénznemben.

A bankok a saját teljesítésüket bizonyító banki kivonat jogellenes felkönyvelésével iszonyú károkat okoztak nekünk, adósoknak. A bankok a saját teljesítésüket így tudták figyelmen kívül hagyni , és így tudtak mást, az egyre erősödő devizát követelni.

Egyetlen gazdálkodónak sincs joga ahhoz, hogy a tevékenységéről ne készítsen számlát vagy számlát helyettesítő számviteli bizonylatot, mely a teljesítést igazolja. Ezeket a teljesítést tanúsító bizonylatokat a gazdálkodó a rajta lévő adatok szerint köteles a könyvviteli rendszerében rögzíteni.

Ezzel biztosítható az, hogy a szolgáltatások teljes egészében be legyenek vallva az áfabevallási kötelezettség keretében, és a nyereségadó keretében, és hogy a felek között jogbiztonság legyen arra nézve, hogy a szolgáltatás igénybe vevőjének mennyit kell fizetnie a szolgáltatásért: a szolgáltatás igénybe vevője a szolgáltatás bizonylat szerinti ellenértékének megfizetésére kötelezhető!

Ez a jogbiztonság nincs meg számunkra, devizaalapú hitelesek számára, mivel a bankok nem a számviteli törvény szerint jártak el.

Ha a bankok a számviteli törvény szerint jártak volna el, akkor a szerződéseinkbe foglalt azon szerződéses rendelkezés alkalmazására nem kerülhetett volna sor, mely szerint a deviza árfolyam kockázatát az adós viseli, hiszen a teljesítést tanúsító banki kivonat valóság szerinti felkönyvelése nem tette volna lehetővé a jogügyletben még jogi értelemben sem résztvevő deviza követelését. A pénzintézetek szerződési szabadságának határt szab a számviteli törvény, a Hpt. és a Ptk. idevonatkozó törvényhelyei.

Kifejezetten kérjük a NAV Bűnügyi Főigazgatóságát és a Fővárosi Főügyészséget, hogy indítson mindenre kiterjedő nyomozást a feljelentéshez csatlakozó adósok ügyében.

Az adósok ellehetetlenítése a tévedésbe ejtésükre alapozva történt, ennek kivizsgálását több ízben kérték. Legutóbb a 2014. október 5-i feljelentésünkben.

Kérjük, hogy a Budapesti V. és XIII. Kerületi Ügyészséghez továbbított feljelentés mellékleteit vegyék figyelembe mint bizonyítékokat, mint amelyek tanúsítják az elkövetés helyét , idejét, valamint az elvégzett banki szolgáltatást. Ügyszám : B.9079/2011/2-II. És szíveskedjenek HATÁROZATOT vagy VÉGZÉST hozni az ügyben.

Nyomozati jogkörükkel élve, kötelességüknek eleget téve vessék össze a hitelnyilvántartási számlák adataival a banki kivonatainkat, erre nekünk nincs lehetőségünk.

1998.évi XIX. törvény a büntető eljárásról

6. § (1) A bíróságnak, az ügyésznek és a nyomozó hatóságnak kötelessége, hogy az e törvényben megállapított feltételek esetén a büntetőeljárást megindítsa, illetőleg az eljárást lefolytassa.

Tisztelettel :

Gyula, 2015. március 10.

—————————————————–               ————————————————-
Kásler Árpád                                                            Töviskesné Dsupin Judit