Ma olyat láthattak a parlamenti közvetítésből az emberek, ami egy dagonyázó disznókondának is becsületére vált volna. Miniszterelnök, miniszterek, mezei képviselők megmutatták ország-világnak, hogy ” Láttyátuk feleim szümtükkel mik vogymuk. Isa pur es chomuu vogymuk, halálnek haláláal holsz.”

Bizony, itt már nem sokat lehet okoskodni, mint halálnak halálával rendet vágni. 15-20 milliárd eltapsolása után, sikerült összehozni egy érvénytelen népszavazást, melyet elsöprő sikernek kell bemutatni. De a húzás zseniális volt. Félúton közel 20 milliárdból lezavartak egy politikai kampányt. Lehet ennyiből, vagy ettől jóval kevesebb is elég lett volna arra, hogy ugyanilyen agresszív vehemenciával bemutattassék a népnek, hogy miként rabolták szét az országot ezek a dagonyázó képviselők és társaik. Miként privatizálták szét és számolták fel a termelőipart, miként rabolták és amortizálták le a gazdaság minden szegmensét, miként fosztottak ki többszázezer devizaadóst és miként mosták ki ezek a képviselők a korrupt bírókkal karöltve az ürüléket a bankárok alól. Lehet, hogy ennek a bemutatónak következtében a távolmaradt ötmillió választópolgár is NEM—el szavazott volna, vagyis hogy nem kérnek belőlük.

Ilyen alja viselkedés még európai parlamentben nem fordult elő, hacsak nem a Balkán legszélén keresünk rá példát. Aki egyetért azzal, hogy egy fertőtlenítő nagytakarításra van szükség a magyar parlamentben, aki egyetért azzal, hogy az elmúlt negyedszázad országgyűlés bohócait életfogytiglan el kell tiltani a közjogok gyakorlásától, az nyomjon egy lájkot.