A miniszterelnök pénteki rádióinterjújában elhangzott, hogy a kormány jövő hét  kedden (2020. április 7-én) fogja bemutatni a négypontos gazdasági csomagját, amelynek első két fejezete  a munkahelyek megőrzéséről  és  munkahelyteremtésről szól, a koronavírus járvány okozta helyzetben. Olvashatunk minderről az index cikkében is.
Várjuk a gazdasági csomagot. 

Azt is várjuk, hogy a kormány milyen intézkedéseket kíván tenni a lakosságot ért elképesztő mértékű fizetéskiesések kompenzálására, amelyeknek mértékét jelenleg még felbecsülni sem tudjuk. Hiszen nem tudjuk, meddig fog tartani a járvány.

A környező országokban már előálltak a kormányok, hogy miképpen szeretnék helyreállítani a koronavírus járvány következtében kialakult helyzetet, a gazdaságot miként akarják ismét beindítani, és a károsultak helyzetét rendezni. Erről a Porfolio videójában említést tett  Hornyák Joci, a porfolio gazdasági elemzője. 
“A  költségvetések nagyon-nagyon sok pénzt, a  GDP 5-10 %-át is arra fordítják, hogy megmentsék a gazdaságot.” Ezt 2:57 perctől hallhatjuk a youtube-on található videón. 

Gulyás Gergely a mai (szombati)  kormányinfón már elárult annyit, hogy a GDP 18-22 %-át kitevő nagyságrendű a  gazdasági csomag, és Orbán Viktorhoz hasonlóan, ő is elmondta, hogy a  részleteket   jövő kedden fogják bejelenteni. 

Visszatérve Orbán Viktor pénteki rádióinterjújához, az index cikke idézi a miniszterelnök interjúban elhangzott  szavait:
“Szerinte minden magyar embernek és az országnak is vannak céljai, és azokat nem kell feladni, csak a megváltozott körülmények között más eszközöket kell alkalmazni azok eléréséhez. Elmondta: nem szeretne visszatérni a segélyalapú gazdaságra, „a segély alamizsna, leépülés és függőség, kuncsorgó élet”, míg a munkaalapú gazdaság végén „függetlenség és büszke élet van”.

Én itt egy kicsit elidőznék. 
Valóban vannak céljaink nekünk, magyar embereknek.

Sőt. Voltak is céljaink. Csak az a baj, hogy a céljainkat csak akkor tudjuk elérni, ha mások nem rombolják le az eredményeinket. 

Márpedig, a devizahiteleseknek is az volt a céljuk, hogy a családjukkal boldogan éljenek, míg meg nem halnak. Nem a cél előtt akartak meghalni az elhunyt devizahitelesek. Csak így sikerült. 

A banki kifosztás olyan mértékű ellehetetlenülést eredményezett a devizahiteleseknél, amelyre rémálmukban sem gondolhattak. Ezt pedig a magyar állam hagyta. Most is hagyja. Még a végrehajtási eljárások során folyó fizetés tiltásokat sem függesztették fel a jogellenesen végrehajtás alá hajszolt devizahiteleseknél,  esetükben  a koronavírus járványra sem voltak tekintettel, holott a hitelesek részére  törlesztési moratórium lett meghirdetve, amely a volt devizahiteleseket is érinti. Ők azok, akik a forintosítást követően 256,47 forinton fizetik a devizaalapú hiteleiket, mert ugye ez most sem tekinthető forinthitelnek, hiszen 256,47 forintig fizetniük kell a forintosított deviza tőkéjét és kamatait. Amúgy, most a mai napi 345,44  forintos CHF árfolyamon hogyan fizetnének? Miből? Hogyan akarnák elérni a céljaikat? Gyanítom, a 256,47 forintos havi törlesztés sem jelent számukra “független, büszke” életet.

A miniszterelnök azt mondta a segélyről, hogy “a segély alamizsna, leépülés és függőség, kuncsorgó élet”. 
Ebben a helyzetben, amikor egyik pillanatról a másikra elvesztették állásaikat az emberek, egyrészt ők maguk is ellehetetlenültek, másrészt az ő pénztelenségük közvetlen kihatással van a kereskedelemre, szolgáltató szektorra, és a termelő szektorra egyaránt.  Ameddig nem rendeződik a lakosság helyzete, addig nem fog megjelenni a fizetőképes kereslet, hiába fogják hitelekkel, egyéb módon segíteni a kis-és középvállalkozókat, vagy a nagyválllalatokat. Megkerülhetetlennek tartom azt, hogy a több havi jövedelemkiesést ne kompenzálják a családoknál. 

Egyébiránt, mi is az az alamizsna a wikiszótár szerint? “Csekély összegű pénz, amellyel egy rászorulót visszatérítés igénye nélkül segítünk. Szegényeknek, koldusoknak adott könyöradomány.” 

Ezt az államtól kapott “könyöradományt” az emberek a közmű szolgáltatóknak fizetnék be. A helyi boltokban vásárolnának belőle, illetve a multiknál költenék el, élelmiszert, gyógyszert vennének belőle. A fodrásznak, varrónőnek, autószerelőnek, kőművesnek, szobafestőnek adnák oda a végzendő munkáért. Az államhoz kerülne a megvett áru  áfája, a vállalkozók által megfizetett társadalombiztosítási járulék, és egyéb adók. 
Akkor ezek az emberek, akiktől a családok vásárolnak, mind alamizsnán élnek? És alamizsnán tengődnek  a parlamenti képviselők is, a köztisztviselők, rendőrök, katonák is, akik az állami adóbevételekből kapják a fizetésüket? 

T. D. J., A Haza Pártja tisztségviselője