MIÉRT FELELŐS A KÖZJEGYZŐ ÉS A FÖLDHIVATAL
A SZEPTEMBERBEN ÚJRA INDULÓ VÉGREHAJTÁSOK MIATT?
2015. szeptember 12. Budapest, Hősök Tere
A Bizonyítás Napja
A kölcsönszerződésünkböl:
IV. A KÖLCSÖN ÉS JÁRULÉKAI MEGFIZETÉSÉNEK MÓDJA
“2…... A jelen kölcsönszerződés vonatkozásában mindenkor esedékessé váló törlesztések, törlesztőrészletek, illetve bármilyen más pénzbeni kötelezettség CHF-ban teljesítendő. Más pénznemben való teljesítés esetén a Bank, a Bank által az esedékesség napján alkalmazott, a Bank hirdetményében hivatkozott számlakonverziós deviza eladási árfolyamon kiszámított CHF összeget fordít az éppen esedékessé vált kötelezettség teljesítésére.”
.
.
.
“6… …. Az Adós köteles biztosítani, hogy jelen szerződés alapján esedékessé váló részösszegek fedezete az esedékesség időpontjában az általa a Banknál nyitott/vezetett
1160006-00000000-27423923 számú lakossági bankszámlán/devizaszámlán rendelkezésre álljon, mely tekintetében adós – a IV. 9. pontban adott felhatalmazáson túl-felhatalmazza a bankot arra, hogy annak terhére a mindenkori esedékes törlesztő részleteket beszedje.”
———————————————————————————————
A Bank a IV. 2. pontban foglaltaktól eltérően, nem fordított számlakonverziós devizaeladási árfolyamon kiszámított CHF összeget a kötelezettség teljesítésére, amit az bizonyít, hogy az adósnak forintszámlát nyitott, s az adós által a kölcsöntörlesztés fedezetéül biztosított forintösszeg konverziójáról nem készült bizonylat. Kizárólag átszámítás történt.
A 9000/1946. (VII.28.) ME rendelet 12. §-a:
12. § (1) Az 1946. évi augusztus 1. napjától kezdve minden közokiratban, ideértve birói vagy más hatósági határozatokat is, A PÉNZÖSSZEGET FORINTÉRTÉKEN KELL MEGHATÁROZNI, még pedig akkor is, ha a határozat alapjául szolgált beadványt vagy keresetlevelet az 1946. évi augusztus hó 1. napja előtt adták be. Az ennek a rendelkezésnek megfelelően forintértékben meghatározott pénzösszeget azonban a minisztérium rendeletében (7. §) meghatározandó értékarány alapulvételével abban az érmenemben vagy értékben is ki kell fejezni, amelyben az eredetileg is kifejezve volt vagy amelyben a kötelezettséget eredetileg meghatározták.
(2) A fenti bekezdés rendelkezései nem nyernek alkalmazást oly érmenemre vagy értékre szóló pénzösszegekre, amely érmenemek vagy értékek törvényes aránya a forintértékhez nincs megállapítva, vagy amely pénzösszeget a törvényes rendelkezés értelmében valamely meghatározott érmenemben vagy más értékben, mint a törvényesben kell fizetni.
Nekünk forintot kellett fizetnünk. Forintszámla lett megnyitva. Hiába erőlködik a Bank, hogy a IV. 2. pontban a szerződésben azt írja, hogy CHF összeget fordít a Bank az éppen esedékessé vált kötelezettség teljesítésére.
A IV. 6. pontban megjelölt számlaszám forint folyószámla. Ezen kellett a fedezetet biztosítanunk.
Nem volt konverzió, tehát a Bank nem szerzett be devizát ahhoz, hogy az általunk befizetett forintot átváltsa, és ezzel teljesítse a törlesztő részlet megfizetését.
Amennyiben lett volna a Banknak devizája, és átváltotta volna a forintot devizára, abban az esetben sem devizában kellett FIZETNIE az adósnak.
A közjegyző és a Földhivatal egyértelműen láthatta azt, hogy az adós forint megfizetésére van kötelezve, hiszen forintszámlán teljesített. Emiatt A KÖZOKIRATOKBAN NEM HATÁROZHATTA VOLNA MEG A PÉNZÖSSZEGET DEVIZÁBAN.
A rendelet 12. § (2) bek. szerint csak akkor nem kell alkalmazni a rendelet 12. §(1) bekezdését, amennyiben “amely pénzösszeget a törvényes rendelkezés értelmében valamely meghatározott érmenemben vagy más értékben, mint a törvényesben kell fizetni.”
Fizetésről ír a rendelet 12. § (2) bekezdésében: a pénzösszeg fizetéséről.
Márpedig nekünk a pénzösszeget forintban lehetett kizárólag fizetni.
2015. SZEPTEMBER 12-ÉN ÖTVENEZER EMBER BIZONYÍTHATJA, HOGY NEM FOGADJA EL MINDEN IDŐK LEGALJASABB CSALÁSÁT!
Ha devizát kellett volna fizetnünk, mivel nekünk, akik nem devizában kapjuk a munkabért, vállalkozói bevételt , meg kellett volna venni a banktól. De ezesetben a bankban lennie kellett volna devizának ahhoz, hogy első lépésben biztosítsa az adós számára.
Ha lett volna devizaalapja a szerződésnek, minden rendelkezést be kellett volna tartaniuk,ami a pénzváltással összefügg-váltani, konvertálni viszont csak létező pénzt, devizát lehet.
Folyósításkor a bankok devizában meghatározott pénztartozást adtak meg, miközben rendelkezésre bocsátást írt elő az 1959. évi IV. törvény (Ptk.) pénzkölcsönnyújtáskor.
A Kúria a bankok védelmében le is írta a 6/2013. évi PJE határozatában, hogy a bankok devizában meghatározott pénztartozást adtak meg, s ahelyett, hogy csalás miatt büntető eljárás lefolytatását kezdeményezte volna, azt merészelte leírni, hogy az árfolyamkülönbözet adós általi viseléséről szóló szerződéses rendelkezés önmagában nem tisztességtelen, mert a kamat alacsony volt.
Sem folyósításhoz nem kellett devizát beszerezne a banknak, sem törlesztéskor nem kellett biztosítania devizát, mert törlesztéskor az adós is forintot kellett megfizessen. Azt mégsem mondhatták hogy menjen az adós, szerezzen be devizát, mert nekik nincs, és hozza be a bankba.
Az állam által biztosított jogérvényesítési lehetőség, a végrehajtás kérése a pénztartozás behajtására a közokiratba foglalt forintérték által biztosította, hogy a szolgáltató a pénzéhez jusson.
Most azonban megfordult a helyzet. Az adós számára kell biztosítania a forintértéken történő közokiratba foglalásnak, hogy ne kelljen egy idegen deviza árfolyam erősödése miatt földönfutóvá válnia a magyar családoknak, vállalkozóknak, mert az árfolyam erősödése miatti többlet forinthoz nem jutunk hozzá, ezért megfizetése csak a vagyonunk elvesztése árán biztosított.
A kirovó-lerovó pénznem vég nélkül nem használható. Hosszú futamidejű ügyletek esetére, amikor jogi biztosítékként tartozáselismerő nyilatkozatot illetve jelzálogjog bejegyzést kér a szolgáltató, ez a rendelet fékezi meg, hogy az árfolyamváltozás hatása ne érvényesüljön korlátlanul, és ne tegye tönkre egyik felet sem Magyarországon, hol a hivatalos pénznem a magyar forint.
Ebben az esetben hiába írta le a közjegyző, hogy minden teljesítést CHF pénznemben kell megfizetni, mert a folyószámla mely a törlesztőrészletek beszedésére szolgál az forint számla. Ezzel bekorlátozta a bank a visszafizetés pénznemét, mely emiatt kizárólag csak forint lehet. Ezáltal tud megvédeni a 9000/1946.évi ME. rendelet 12.§ (1) bekezdése, mert a 2. bekezdés miatti kivétel nem érvényesülhet, mert a visszafizetés forintra korlátozódik. Az 1. bekezdésben a kivétel, mely a 7.§-ra hivatkozik az csak a pengő tartozást engedi meg a forintértéken kívül meghatározni. Jó úton jársz Judit! Reméljük, hogy egyre többen mellénk állnak és nem merik a bíróságok erőből félresöpörni ezeket a bizonyítékainkat.
Kedves Judit ! Nagy-nagy köszönettel tartozunk Önnek ezért a folyamatos tájékoztatásért, minden elismerésem az Öné. Aki/akik egy kicsit is figyelemmel kísérík a csaláson alapuló devizahitel folyamatát, remélem mind ott lesznek szeptember 12-én.