Ha valaki azt merné mondani a Hableány áldozatairól, hogy miért ültek hajóra, sőt egyáltalán miért jöttek Magyarországra, ha meg vállalták, akkor vállalják a következményeket is.

Nos, a devizahitelfelvevőkről igen sokan mondták ezt. Mégsem váltott ki közfelháborodást.

Vagy azt, hogy miért nem tájékozódtak egy ilyen hajóút veszélyeiről? Miért nem tanultak meg úszni, miért nem konzultáltak szakemberekkel, mielőtt egy ilyen útra szánták el magukat, miért választották az olcsóbb hajóutat, miért nem váltottak drágább jegyet egy nagyobb, biztonságosabb hajóra, mondjuk a Wikingre, és a klasszikus, hogy nem tartottak pisztolyt a fejükhöz.

Mert a devizahiteleskre, fősodrású média szinten is azt mondták, hogy nem tartottak pisztolyt a fejükhöz, miért nem fordultak szakemberhez a szerződés aláírása előtt, miért választották az olcsóbb, kedvezőbb hitelt, egyáltalán miért vettek fel kölcsönt? És mindez nem váltott ki közfelháborodást.

Harmincöt emberből hetet mentettek ki a vízből, három és félmillió devizahitelesből, néhány ezret “mentettek” ki az eszközkezelővel, a többit hagyták elsüllyedni, mégsem váltott ki közfelháborodást.

Király Júlia a minap azt írta face oldalán, hogy a bankok felelőssége miatt, igen súlyosan megbüntették őket. Király Júlia cinikus pofátlansága egyszerűen nem ismer határokat. 28 áldozatért valószínűleg a wiking kapitánya börtönt fog kapni, több ezer öngyilkosért, eszméletlen és felbecsülhetetlen anyagi és emberi áldozatokért a bankárok köszönik szépen, rekord nyereséggel zárnak minden évben.

Strasbourg egyelőre hallgat, Brüsszel egyelőre tologatja a beadványunkat, a végrehajtók közben visznek mindent, mint a kaszinóban. A bíróságok Magyarországon asszisztálnak a kifosztásnak.

A kifosztottak nem tudtak megfelelő mértékű erőt felmutatni annak ellenére, hogy igen magasra tartottam a zászlót, csak az nem látta, aki nem akarta. A megtévesztő ügynöki ráhatásoknak, rágalmaknak, lejáratásoknak bedőlve eltapsolták a békés rendeződés esélyét is.

Akiknek lett volna kompetenciája, ismertsége, kötelessége, hogy tegyen mindez ellen, exisztenciáját és komfortzónáját féltve vagy hallgatott, vagy ímmel-ámmal cselekedett.

A kifosztottak nagy része várja a csodát, vagy már nem vár semmit, őrül ha túlél minden napot. A hangadók összefogásról beszélnek, miközben abban sem tud senki megegyezni, hogy kék az ég és zöld a fű.

Sajnos ezt már békés útón rendezni nem lehet. Rendezés nélkül pedig a szemét a szőnyeg alá seperve fog erjedni és későbbi, még komolyabb fertőhöz fog vezetni.

Nagy kár, hogy így alakult.

Kásler Árpád