A kacsacsőrű emlősről találtam egy cikket, amelyben leírják, hogy ennek az állatnak a hüllőkkel, madarakkal és emlősökkel azonos génjei egyaránt vannak. Úszik is, mérgez is, csőre van, szoptat. Nahát. 
Gondolt egyet 2014-ben a Kúria. Ő is létrehoz egy bizarr polgári jogegységi határozatot, hogy kimentse a bankokat.

A Kúria arra gondolt, miért is ne lehetne helyettesíteni a devizában meghatározott pénztartozás  megadással  a kölcsönnyújtást, ha ez által kimondható, hogy az adósnak nem kellett devizát adni, mégis lehet tőle devizát követelni. Ezt az ötletét elő is terjesztette az EUB elé a Kásler perben, 2013-ban. Elhitette az Európai Unió Bíróságával, hogy a pénzkölcsönnyújtás törvényhelye behelyettesíthető a pénztartozás megadással, holott a pénztartozás megadás nem pénzügyi szolgáltatás.
A Kúriának csakis a hatályos törvények figyelembe vételével lehet ítélkezni. Nem aszerint ítélkezett 2014-ben. Ebből igen nagy baj lett. 

Az adósok tovább tanakodnak. Az egyik közösségi oldalon tovább feszegetik a hitel illetve kölcsön jogviszonyt, mint amelynek mentén a devizaalapú hitelesek élete jogi úton megoldódhat. Téveszme. A devizaalapú hitelesek életének megoldására meghozták a DH törvényeket, ami rendkívüli eredmény.  A törvényeknek azonban súlyos hibái vannak, többek között a Kúria alaptörvénysértő döntése miatt. Emiatt azonban újfent, politikai úton kell folytassuk a küzdelmet. 

Hiszen hatályos törvények az adósok parlamenti képviselete nélkül meghozott DH törvények is, de meghozatalukkor nem lettek figyelembe véve a hatályban lévő törvények. Sem a Polgári törvénykönyv rendelkezései a kölcsönnyújtásról, sem pedig a Számviteli törvény azon rendelkezése, hogy minden bizonylatot le kell könyvelni. 
A Kúria mentette ki a bankokat az alól, hogy a Kásler per eredményeképpen megszületett C-26/13. számú ítélet alapján semmissé nyilvánított vételi és eladási árfolyam értelmében, a keresekedelmi árréssel és az árfolyamkülönbözettel is el kelljen számolni a bankoknak. 

A Kúria megjelölte  az EUB előtt a rPtk. 231. § ¬át, amelynek segédletével végezetül az MNB középárfolyamán kellett elszámolniuk a bankoknak, mert ezzel helyettesíthették a kieső vételi és eladási árfolyamot. Emiatt azonban a bankokat csak az árréssel számoltatták el, hiszen az elszámoltatáskor alkalmazott MNB középárfolyama is követi az árfolyamváltozást. Ilyen módon mentesültek az árfolyamkülönbözettel való elszámoltatás alól.

Csakhogy ez csalás volt a Kúria részéről. A bankok ugyanis nem tartoztak nekünk sem forinttal, sem devizával. A bankokkal mi kölcsönszerződést kötöttünk, amelynek értelmében anélkül vállaták a bankok, hogy pénzt bocsátanak a rendelkezésünkre, hogy pénzzel tartoztak volna nekünk. 

Az egyik  közösségi oldalon újra a hitel-kölcsön a téma, ami teljességgel tévút. A következő hozzászólást írtam a facen, amelyben A Haza Pártja álláspontját fogalmaztam meg arról, hogy miért tartjuk felelősnek a Kúriát a devizások iszonyatos helyzete miatt. Ugyanis a DH törvények azon hibája, hogy nem lett kimondva az árfolyamkülönbözet tisztességtelensége, a Kúria téves jogszabályi hivatkozásán alapul:

“A szerződéskötéskor kölcsön jogcímnek írtunk alá. Ez pedig nem jelent  mást, mint hogy annak az összegnek a visszafizetésére vállaltunk kötelezettséget, amit meg fogunk kapni.
A hitel jogviszony esetén a bank mindvégig rendelkezésre tartja a hitelkeretet, de mindig csak annyi összegnek kell megfizetni a kamatát, amennyit igénybe vett az adós.
Ettől merőben eltér a kölcsön jogviszony. Kölcsön jogviszony esetén egy adott ideig van rendelkezésre tartás. Amennyi ebből az összegből átadásra kerül, annyi lesz az adós tartozása, s mindvégig fizeti utána a kamatokat. Csak előtörlesztéssel lehet csökkenteni a fennálló tartozást.
A gond nem a hitel-kölcsön konstelláció miatt alakult ki.
A gond amiatt alakult ki, mert az egyetlen bizonylat, ami igazolja a kölcsönbe adást, könyveletlenül maradt. Ez pedig nem más, mint az adós rendelkezésére bocsájtott forintösszeg folyósítási bizonylata.
A kölcsönnyújtás pénzügyi szolgáltató tevékenység. Áfamentes, s emiatt nem kell róla áfás számlát készíteni.De a folyósítás bizonylata maga a teljesítésigazolás.A számviteli törvény pedig előírja, hogy minden bizonylatot le kell könyvelni.Ez a folyósítási bizonylat könyveletlen maradt, mert nem lett lekönyvelve aszerint, mint amit a bank követelhet az adóstól kölcsöntartozásképpen: nem lett lekönyvelve, mint az adós kölcsöntartozása. 
Amiatt nem könyvelték le a forintfolyósítás számviteli bizonylatát, a bankszámlakivonat szerinti forintot tartozásképpen, hogy helyette devizát könyvelhessenek le.
Ezt igazolta le a Kúria akkor, amikor a rPtk. 231. §-ára hivatkozott, s azt merte állítani, hogy minekünk devizával tartozott a bank, azt pedig forintban kell kifizetni, az MNB közép árfolyamán.
Ezzel kioltottál azt, hogy az adós csakis a forinttal tartozhat. És azt mondták ki, hogy a vételi és eladási árfolyam alkalmazása helyett  az MNB középárfolyama a helyénvaló, amivel a bank számolhat.
Csakhogy ezzel elérték, hogy csak az árréssel kellett elszámolniuk a bankoknak, mert a forint helyett nyilvántartásba vett devizáról nem lett kimondva az, hogy jogellenes volt maga a devizanyilvántartás, és csakis a forint követelhető. 
A Kúria oltotta ki a Kásler per hatalmasságát. Azt, hogy az árrés tisztességtelensége miatt megsemmisítésre került a vételi és az eladási árfolyam alkalmazásáról szóló szerződéses kikötés, ami magával rántotta az árrés és az árfolyamkockázat adósra hárításáról szóló szerződéses rendelkezések semmisségét.
A Kúria volt az, amely a rPtk. 231. §-át jelölte meg, azaz a pénztartozás megadásáról szóló kikötést a rPtk. 523. §-a helyett, amely a kölcsönbe adásról rendelkezik, és kimondja, higy azt az összeget kell megfizesse az adós kamatokkal, amit kapott.

Ptk. 523. § (1) „A kölcsönszerződés alapján a hitelintézet vagy más hitelező köteles meghatározott pénzösszeget az adós rendelkezésére bocsátani, az adós pedig köteles a kölcsön összegét a szerződés sze­rint visszafizetni.

(2) Ha a hitelező hitelintézet – jogszabály eltérő rendelkezése hiá­nyában – az adós kamat fizetésére köteles.” 

 Márpedig a rPtk. 231.§ -a nem pénzkölcsön szolgáltatási tevékenységről rendelkezik, hanem arról, hogy a megkeletkezett pénztartozást miképpen kell megfizetni. Nem keletkezett pénztartozásunk kölcsön jogcímen, devizában. Forint tartozásunk keletkezett.”

A kacsacsőrű emlősöknek van létjogosultságuk, annak dacára, hogy kicsit hüllők, kicsit madarak s kicsit emlősök is. Látjuk is, hogy vígan élnek.

De a Kúria csakis  a hatályos törvények figyelembe vételével ítélkezhetett volna 2014-ben. Nem hivatkozhatott volna pénzkölcsönnyújtásról rendelkező jogszabály helyett a pénztartozás megadásáról rendelkező jogszabályra, mert a bankok nem tartoztak nekünk pénzzel.  A Kúria a bizarrnak mondható 2/2014. évi PJE határozatával az életünkre tört.

Gyilkos szándékát politikai úton kell megakadályozni.

T. D. J., A Haza Pártja tisztségviselője