Ezt a megállapítási kereset mintát használhatják azok, akiknek már felmondásra került a kölcsönszerződésük és megkapják az elszámolást a banktól, az elszámolási törvény alapján és nem akarnak élni kifosztójuknak ezzel a “rendkívül nagyvonalú gesztusával”. Értelemszerűen saját adatokkal kell behelyettesíteni az ittenieket.

„A felmondást megelőzően teljes egészében fel lettek már számítva a 2014. évi XXXVIII.számú törvényben tisztességtelennek kimondott költségtételek, ezek mértéke azonban a felmondáskor nem volt feltárva. Így sem a bank, sem a közjegyző nem tudott arról, hogy egyáltalán lehet-e joggal követelhetően lejárt tartozása az adósnak. A felmondás  jogkövetkezményeit ellenben nekünk, adósoknak kell tűrnünk a bank követeléseinek kielégítése során.”

Töviskes Péter
4220 Hajdúböszörmény
Mátyás király körút 38.

Pesti Központi Kerületi Bíróság
1055 Budapest
Markó utca 25.

Tisztelt Pesti Központi Kerületi Bíróság !
Töviskes Péter és Töviskesné Dsupin Judit Ibolya   felperesek

a z   a l á b b i     k e r e s e t e t    n y ú j t j u k    b e

az ERSTE BANK HUNGARY ZRT. alperes ellen.

2008. március 21-én kölcsönszerződést írtunk alá az ERSTE BANK HUNGARY NYRT-vel
“Kölcsönszerződés CHF alapú szabad felhasználású jelzáloghitelre egyenletes részletfizetéssel 6 hónapos kamatperiódussal” címen, szerződés szám: 2232644
( az ERSTE Banknál gazdálkodási forma változása történt)

A hitel  biztosítékául ugyanezen napon jelzálog szerződést kötöttünk a 4220 Hajdúböszörmény, Mátyás király körút 38. szám alatti  címen lévő családi házunkra. Szerződés szám: 2232644
A szerződéssel igénybe venni kívánt  pénzkölcsön további biztosítékaként közokiratba foglaltan, szintén 2008. március 21-én  egyoldalú kötelezettségvállaló nyilatkozatot tettünk a két szerződés (kölcsönszerződés és jelzálog szerződés) szerinti kötelezettség fennállásáról,és a bank követeléseinek a szerződések alapján történő kielégítések tűréséről.
A közokirat száma: K32022-2/388/2008/O/4.
A közokiratot ellenjegyezte Dr Harbula Ágnes debreceni közjegyző.

A kezdeti 66 000 forintos törlesztő részleteink 2012-re 120 ezer forint összegre emelkedtek, amelyet már nem tudtunk megfizetni, mert a bevételeink ezt nem tették lehetővé.

2012-től kezdődően levelezést folytattunk a bankkal, amelynek során aggályainkat írtuk le a törlesztő részletek emelkedésével kapcsolatosan, mint aminek nincs meg a hatályos törvények szerint a jogalapja. Az álláspontunkkal a bank nem értett egyet. Azt állítottuk, hogy mi forintot kaptunk a banki kivonatunk tanúsága szerint, de a bank ellenvetése az volt, hogy a devizát forintban bocsátotta a rendelkezésünkre.
Ezzel mi nem értettünk egyet, mert a deviza forintban történő valós rendelkezésre bocsátása esetén devizának lennie kell a bankban az adott jogügylet elvégzéséhez, de a konverziós bizonylat hiánya azt támasztja alá, hogy a folyósított forintösszeg nem devizából származott. Kizárólag forintfolyósítás szerepel hitelfolyósítás jogcím megjelölésével a banki kivonatunkon, amely a bank pénzszolgáltatási tevékenységét tanúsítja.

A bank 2013. április 15-én Dr. Viszoki Szilvia budapesti közjegyző előtt felmondta a kölcsönszerződésünket, amelyet a közjegyző “JEGYZŐKÖNYV ÉS TANÚSÍTVÁNY”
címen, 11030/Ü/1414/2013. ügyszámon közokiratba foglalt. A jegyzőkönyvi rész a felmondást foglalja magába, megjelölve a felmondás okát és jogkövetkezményeit, a tanúsítvány pedig a bank által nyilvántartott kölcsöntartozásunk összegét tartalmazza, amelyet a bank az elektronikus nyilvántartásából a közjegyző rendelkezésére bocsátott bizonylattal támasztott alá.

Álláspontunk szerint a közjegyző megsértette a közjegyzőkről szóló törvény 3. §-át akkor, amikor  a bank által felmutatott elektronikus nyilvántartás szerinti kölcsöntartozást a mi banki kivonataink figyelmen kívül hagyásával tanúsítványba foglalta, mert nem győződött meg arról, hogy a banki felmondásnak megvolt-e a jogi alapja.
A bank a felmondással egyidejűleg  azonnal lejárttá tette a  teljes, általa nyilvántartott tartozásunkat.
Ennek a jogügyletnek súlyos jogkövetkezményei vannak ránk, kötelezettek részére, a közjegyző 8 napon belül rendelte el megfizetni a teljes hátralékos tartozást. Ellenkező esetben végrehajtás elrendelését kérheti a bank, amelynek során az adós, az adóstárs(ak), a jelzálogkötelezett(ek), kezes által vállalt kötelezettségeket beválthatja.
A bank kérésére 2013. augusztus 16-án a végrehajtási záradékot feljegyezte a tartozáselismerő közjegyzői okiratra Dr.Harbula Ágnes 32022/Ü/1348/2013/4. számon.

Ezen   irat mint végrehajtható okirat alapján  Nagy Zoltán önálló bírósági végrehajtó elindította a végrehajtási eljárást 104.V.1690/2013 számon az adósok ellen.
A közjegyzőhöz, Dr. Viszoki Szilviához levelet intéztünk, amelyben megkértük arra, hogy vonja vissza az általa készített “JEGYZŐKÖNYV ÉS TANÚSÍTVÁNY” elnevezésű  közokiratot. Ő ellenben  nem tekintette jogszabálysértőnek azt, hogy egy közjegyző által ellenjegyzett tartozáselismerés alapul vételével úgy foglalta közokiratba  a banki felmondást  és a kölcsöntartozásról úgy készített tanúsítványt, hogy nem győződött meg arról, hogy a bank által kezdeményezett jogügylet, a kölcsöntartozásunk teljes hátralékának azonnali lejárttá tétele nem törvénysértő módon, vagy nem a hatályos törvények megkerülésével történt-e. Erről, álláspontunk szerint  kizárólag a szerződés alapján történt gazdasági események leellenőrzése által lehet meggyőződni.
1991.évi XLI.törvény a közjegyzőkről

3. § (1) A közjegyző köteles megtagadni a közreműködését, ha az kötelességeivel nem egyeztethető össze, így különösen ha közreműködését olyan jogügylethez kérik, amely jogszabályba ütközik, vagy jogszabály megkerülésére irányul, illetőleg amelynek célja tiltott vagy tisztességtelen.

(2) Ha a közjegyző az eljárása során aggályos körülményt észlel, de a közreműködés megtagadására nincs ok, köteles e körülményre a fél figyelmét felhívni és ezt az iratban feltüntetni. Ha a fél ez ellen tiltakozik, a közjegyző a közreműködését megtagadja.

A tartozáselismerő aláírásával egyidejűleg a Ptk 242. §-ának  rendelkezéseit kell a feleknek és a hatóságoknak figyelembe venniük, mivel ez a jogszabályhely vonatkozik a tartozás elismerésre.

Az adós számára a teljes hátralék  lejárttá tétele súlyos jogkövetkezményekkel jár, mivel a bank  minden eszközt felhasználhat, hogy a tartozást behajtsa az adóson.

A közjegyző előtt tett tartozás elismerésünk azonban jogi biztosíték is számunkra, mert a Ptk. a tartozás elismerése esetén a következőképpen rendelkezik:

Ptk.

A tartozáselismerés

242. § (1) A tartozás elismerése a tartozás jogcímét nem változtatja meg, de az elismerőt terheli annak bizonyítása, hogy tartozása nem áll fenn, bírósági úton nem érvényesíthető, vagy a szerződés érvénytelen.

(2) A tartozáselismerés a másik félhez intézett írásbeli nyilatkozattal történik.

A tartozás elismerésekor kölcsöntartozást ismertünk el, aminek fennállását, mértékét a szerződés megkötését követő gazdasági események alapján lehet meghatározni.

Ehhez szükség van megvizsgálni, hogy a kölcsöntartozás jogosan keletkezett-e meg, azaz annyi összeget vett-e nyilvántartásba a hitelnyilvántartási számlán a bank, amennyit rendelkezésünkre bocsátott, és fel kellett volna mutatnia a jogosan előírt törlesztő részleteinket, valamint azok befizetési bizonylatait.

Egyébként is az adósé a bizonyítási teher (Ptk. 242. §), tehát az ő bizonylatai kell hogy mérvadóak legyenek elszámoláskor.
Az adós nem rendelkezik más bizonylatokkal, mint a banki kivonatai, amelyekkel bizonyítani tud. Az adós bizonylatainak az eljárás során történő mellőzése az adós kirekesztését eredményezi az eljárásból, miközben a valóságban megtörtént pénzmozgásokat semmilyen egyéb iratok nem bizonyítják.

A banki felmondás közokiratba foglalása nem fizetési meghagyásos eljárás, amikor a kérelmező büntetőjogi felelőssége tudatában nyújt be fizetési meghagyás kibocsátása iránti kérelmet, és a kötelezettnek kézhezvételt követően 15 napja van ellentmondással élni. Ezesetben a közjegyzőnek nincs kötelezettsége, hogy megvizsgálja az ügyfél kérelmének jogos vagy jogellenes voltát, annyi a feladata, hogy a kötelezett ellentmondása esetén  peresítse az eljárást.

A banki felmondást közokiratba foglaló közokirattal szemben, ami rendkívül kedvezőtlen az adós számára, nincs lehetőség ellentmondással élni.

De a tartozás elismerést közokiratba foglaló közjegyzőt megkeresve, a bank kérheti a végrehajtási záradék kiállítását, ha felmutatja a felmondást közokiratba foglaló iratot,  s ilyenkor a záradékot készítő közjegyző már arra hivatkozik, hogy közokiratba van foglalva a felmondás ténye és a bank szerinti kölcsönhátralék. Ilyen eljárással történt meg esetünkben is, hogy a saját bizonylataink mellőzésével két közokirat készült el, elrendelve a végrehajtást ellenünk, adósok ellen. A közjegyzőknek azonban fogalma sem volt arról, hogy joggal mondta-e fel a kölcsönszerződést a bank, és jogos-e a bank által követelt összeg.

Mindezek miatt az alábbiakat kérjük megállapítani a Tisztelt Bíróságtól.

1. Kérjük a Bíróságtól, állapítsa meg, hogy a bank nem támasztotta alá a Ptk. 242. § – a szerint előírt módon, az adós bizonylatainak felmutatásával  azt, hogy jogosan mondta-e fel azonnali hatállyal a szerződést, és jogosan tette-e lejárttá a teljes hátralékot. Ennek ellenére akarja minden jogi biztosítékát beváltani a szerződést aláíró kötelezettekkel szemben,  ellehetetlenítve őket.
A bank  nem mutatott fel  olyan bizonylatokat a felmondást okiratba foglaló közjegyző előtt, amelyek a fizetési késedelmet alátámasztanák.
A bank a Ptk. 525.§-ának (1) bekezdés e.) pontjára hivatkozott mint súlyos szerződésszegésre.
Azt állította, hogy a felszólítások ellenére nem tettünk eleget a fizetési kötelezettségünknek. Ilyen módon, a Ptk.242.§-ában foglaltak megkerülésével, közokirat készítésére kérte fel a közjegyzőt, miközben a kölcsöntartozás tényét nem igazolta előtte.

A tartozás elismerését követően a követelés jogcíme nem változik meg, de ellenőrzés nélkül ez nem bizonyítható.

2.  Kérjük a Bíróságtól, állapítsa meg azt, hogy a 2014.évi XXXVIII.számú
“a Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről” szóló törvényben tisztességtelennek ítélt , de terhünkre felszámított költségek a felmondást megelőzően lettek általunk megfizetve.
Kérjük a Bíróságtól, mondja ki, hogy a bank tisztességtelen követeléseivel tudott felmondásra okot adó lejárt tartozást nyilvántartani, ezért a felmondást jogellenesen foglaltatta közokiratba.

A banki felmondásra ezen tisztességtelenül elvett összegek felszámítását és megfizettetését követően került sor, miközben a felmondás már más jogérvényesítési lehetőségeket biztosít a bank számára, ami a teljes ellehetetlenítésünket is előidézheti.

A felmondást megelőzően teljes egészében fel lettek már számítva a 2014. évi XXXVIII.számú törvényben tisztességtelennek kimondott költségtételek, ezek mértéke azonban a felmondáskor nem volt feltárva. Így sem a bank, sem a közjegyző nem tudott arról, hogy egyáltalán lehet-e joggal követelhetően lejárt tartozása az adósnak. A felmondás  jogkövetkezményeit ellenben nekünk, adósoknak kell tűrnünk a bank követeléseinek kielégítése során.
Kérjük a Bíróságtól, hogy a keresetünk elbírálása érdekében kérje fel az Erste Bankot ezen tételek soron kívüli  kiszámolására.
Ezek a törvénybe foglaltan tisztességtelennek ítélt költségek a következők :
-árfolyamrés
-az egyoldalú szerződésmódosítás lehetőségét tartalmazó szerződéses kikötésekre alapozott egyoldalú kamatemelés, költségemelés, díjemelés

A tisztességtelenül felszámított tételek beszedését követően, álláspontunk szerint nincs jelentősége annak, hogy a bank mikor mondta fel a szerződést. A fizetésképtelenségünk bekövetkeztétől  kezdve ugyanis, amelyet maga a bank idézett elő a jogellenes követelésekkel,  már nem volt lehetőségünk az elmaradásainkat rendezni, mert a bevételeink ezt nem fedezték.

3.  Kérjük a Bíróságtól,  állapítsa meg azt, hogy a hitelnyilvántartási számlára jogellenesen könyvelte fel a bank a devizát mint hiteltartozást, s így tudta a deviza árfolyamának erősödése miatt az árfolyam különbözetet , valamint a devizára felszámított kamat árfolyam különbözetét követelni, hogy megfizessük.

Ebben a jogkérdésben a 2/2014. számú Kúria  PJE határozat így rendelkezik:
“1. A deviza alapú fogyasztói kölcsönszerződés azon rendelkezése, amely szerint az árfolyamkockázatot – a kedvezőbb kamatmérték ellenében – korlátozás nélkül a fogyasztó viseli, a főszolgáltatás körébe tartozó szerződéses rendelkezés, amelynek a tisztességtelensége főszabályként nem vizsgálható.

E rendelkezés tisztességtelensége csak akkor vizsgálható és állapítható meg, ha az általánosan tájékozott, ésszerűen figyelmes és körültekintő átlagos fogyasztó (a továbbiakban: fogyasztó) számára annak tartalma a szerződéskötéskor – figyelemmel a szerződés szövegére, valamint a pénzügyi intézménytől kapott tájékoztatásra is- nem volt világos, nem volt érthető.

Ha a pénzügyi intézménytől kapott tájékoztatás vagy a tájékoztatás elmaradása folytán a fogyasztó alappal gondolhatta úgy, hogy az árfolyamkockázat nem valós, vagy az őt csak korlátozott mértékben terheli, a szerződésnek az árfolyamkockázatra vonatkozó rendelkezése tisztességtelen, amelyek következtében a szerződés részlegesen, vagy teljesen érvénytelen. ”
A bank nem könyvelte fel a saját teljesítését tanúsító banki kivonat szerinti adatokat a könyvviteli nyilvántartásába, miközben a számviteli törvény előírja, hogy “a gazdasági műveletek  (események) folyamatát tükröző összes bizonylat adatait  a könyvviteli nyilvántartásokban rögzíteni kell. ” A bank  nem könyvelte fel hiteltartozásként a folyósított forintösszeget, ezzel a forint folyósítás a valós jogcím, pénzkölcsönnyújtás  szerint nem lett rögzítve a könyvviteli nyilvántartásban.

Számviteli törvény
A bizonylati elv és a bizonylati fegyelem

165. § (1) Minden gazdasági műveletről, eseményről, amely az eszközök, illetve az eszközök forrásainak állományát vagy összetételét megváltoztatja, bizonylatot kell kiállítani (készíteni). A gazdasági műveletek (események) folyamatát tükröző összes bizonylat adatait a könyvviteli nyilvántartásokban rögzíteni kell.

(2) A számviteli (könyvviteli) nyilvántartásokba csak szabályszerűen kiállított bizonylat alapján szabad adatokat bejegyezni. Szabályszerű az a bizonylat, amely az adott gazdasági műveletre (eseményre) vonatkozóan a könyvvitelben rögzítendő és a más jogszabályban előírt adatokat a valóságnak megfelelően, hiánytalanul tartalmazza, megfelel a bizonylat általános alaki és tartalmi követelményeinek, és amelyet – hiba esetén – előírásszerűen javítottak.

4. Kérjük a Bíróságot, hagy az adós hitelnyilvántartási számlájára jogellenesen felkönyvelt devizatartozás miatt tegyen büntető feljelentést a bank ellen.

Álláspontunk szerint ugyanis a deviza hitelnyilvántartási számlára történő felkönyvelésére a szerződés elnevezése miatt kerülhetett sor : CHF  alapú szerződésnek nevezte a bank a kölcsönszerződést, és a deviza árfolyamkockázatának adós általi viseléséről a szerződéses rendelkezést íratott alá velünk, adósokkal,  ellenben bizonyítható, hogy  a szerződés alapján az adós rendelkezésére hitelfolyósítás jogcímen forint folyósítása történt. Ez a banki bozonylat tanúsítja a bank pénzkölcsönnyújtási szolgáltatását, ezért ennek a bizonylatnak az adatát, a forintösszeget  kötelező lett volna a számviteli törvény értelmében hiteltartozás jogcímen rögzíteni.

A szerződéskötést követően a forint olyan mértékű árfolyamromlása következett be, hogy a felmerülő árfolyamkülönbözet és a  XXXVIII.számú törvénybe foglalt  tisztességtelennek ítélt költségek miatt   dupla törlesztő részletet kellett fizetnünk az indulóhoz képest, és a teljes tőkehátralékunk a rendszeres befizetéseink ellenére jelentősen növekedett.

A következő törvények figyelmen kívül hagyása miatt merül fel bennünk a gyanú, hogy ismeretlen tettes(ek) súlyos törvénysértéssel,  a hatályos törvények megkerülésével tudták tőlünk követelni a szerződésbe foglalt 48 103 CHF kölcsönösszeget, annak ügyleti kamatait, tönkretéve ezzel bennünket, és a végrehajtás alá vonással a vagyonunk elvesztése fenyeget, a bérünket, nyugdíjunkat életünk teljes hátralévő részében vonhatják.
A  megtévesztésünkkel és megkárosításunkkal tudták  az egyre növekvő törlesztő részleteket felszámítani, és egyre nagyobb tőkehátralékot mutattak ki.

A Ptk-ban egyetlen törvényhely rendelkezik a pénzkölcsönnyújtásról.

Ptk.523. § (1) Kölcsönszerződés alapján a pénzintézet vagy más hitelező köteles meghatározott pénzösszeget az adós rendelkezésére bocsátani, az adós pedig köteles a kölcsön összegét a szerződés szerint visszafizetni.

(2) Ha a hitelező pénzintézet, – jogszabály eltérő rendelkezése hiányában – az adós kamat fizetésére köteles (bankkölcsön).

A Kúria a devizaalapú hitelezésről ezt írja a 6/2013.számú PJE határozatában:

III.
“Devizakölcsön az, ahol a pénztartozás kirovó pénzneme nem forint. Jogszabályi tilalom hiányában a felek szabadon határozhatják meg a kirovó pénznemet (szabad számolás elve). A deviza alapú kölcsön is devizakölcsön, mivel a tartozás devizában van meghatározva, ugyanakkor a hitelező a kölcsönt forintban köteles folyósítani, az adós pedig forintban köteles törleszteni, tehát mind a hitelező, mind az adós a devizában kirótt pénztartozását forintban rója le. Ez a megoldás tekintendő a Ptk. 231. § (1) bekezdésében tételesen is rögzített főszabálynak, melytől a felek a diszpozitivitás elvéből fakadóan szabadon eltérhetnek, az eltérés lehetőségére e körben a Ptk. 231. § (1) bekezdése kifejezetten utal is. Nincs akadálya ezért annak, hogy a felek úgy állapodjanak meg, miszerint mindkét fél a kötelezettségének a kirovó pénznemben (effektivitási kikötés) köteles eleget tenni, tehát mind a folyósításra, mind a törlesztésre a kirovó pénznemben kerül sor. Ebből következően a devizakölcsönnek két fajtája létezik: az effektivitási kikötéssel el nem látott kölcsön (deviza alapú kölcsön) és az effektivitási kikötéssel ellátott deviza kölcsön. Az előbbi a felek eltérő megállapodásának hiányában érvényesülő főszabály, az utóbbi pedig a felek kifejezett megállapodása esetén érvényesülő kivétel.

A Ptk. meghatározza azt is, hogy a kirovó és a lerovó pénznem eltérése esetén hogyan kell kiszámítani, a teljesítéskor mennyit kell az adósnak fizetnie ahhoz, hogy a kirótt tartozását teljesítse. A Ptk. 231. § (2) bekezdése szerint a más pénznemben meghatározott tartozást a fizetés helyén és idején érvényben levő árfolyam alapulvételével kell átszámítani. Ez az átszámítás nem jelent pénzváltást, csupán a folyósított összegnek, illetve a törlesztett összegeknek a teljesítéskori árfolyam alapján történő kiszámítását.”

A Kúria figyelmen kívül hagyta a Ptk.523.§ – ában foglalt azon banki kötelezettséget, hogy a bank a pénzkölcsönt az adós rendelkezésére kell bocsássa. Figyelmen kívül hagyta továbbá a számviteli törvény azon rendelkezését(Számv.tv. 165.§), amely előírja a bizonylatok adatainak az elvégzett gazdasági műveletek szerinti rögzítését.

Elegendőnek ítélte azt, hogy a felek a szerződésből fakadóan devizában meghatározott pénztartozást adtak meg egymásnak.

Ebből következett az, hogy a banki szolgáltatás teljesítését tanúsító banki kivonaton forint rendelkezésre bocsátása történt, és nincs devizaalapja a forintfolyósításnak, mert átszámítással lett kiszámolva a devizából az utalt pénzösszeg oly módon, ahogyan azt a Ptk.231.§-a rendeli el.  Nem történt pénzváltás.

A szerződés szerinti kölcsönösszeg rendelkezésre bocsátását  azonban nem támaszthatja alá semmilyen más okirat, mint az a számviteli bizonylat, a bankszámla kivonat, amelyen az adós hozzájut a pénzéhez.

A szerződés nem pénzügyi bizonylat, a szerződésbe foglalt kölcsön összegéhez az adós nem tud hozzájutni csak az által, ha a bank pénzügyi tranzakcióval az adós banki kivonatán jóváírja az adós rendelkezésére bocsátott pénzösszeget.

Ez az a pénzszolgáltatási tevékenység, amelyet a bank nyújt, ezért ennek a bizonylatnak az adata szerinti forintösszeg  hiteltartozás  jogcímen, forrásszámlán  történő rögzítése kellett volna hogy megtörténjen. Az adóst ezen összeg  visszafizetésére kötelezi a Ptk.523.§-a és ennek az összegnek a kamatait követelheti a bank. 

A Ptk. 231.§ – a nem valamely pénzszolgáltatási tevékenységet határoz meg, hanem egy fennálló tartozás megfizetéséről rendelkezik, amely pénztartozás jogi alapja  valamilyen szolgáltatás teljesítését  tanúsító számla,  egyéb bizonylat.

A gazdasági életben minden magánszemélyre, minden cégre vonatkozóan leírja, hogy a pénztartozást – ellenkező kikötés hiányában – a  teljesítés idején, helyén érvényben lévő pénznemben  kell megfizetni.

Pénztartozás megadása  nem minősül gazdasági tevékenységnek, bárkire vonatkozik, aki tartozik valamilyen szolgáltatás, vásárlás,  számla ellenében. A pénztartozás megadásának mint gazdasági tevékenységnek nincs száma a szolgáltatások jegyzékében.

A Kúria azon állítása, hogy a bank devizában meghatározott pénztartozást adott meg az adósnak a Ptk.231.§ – a szerint, azt eredményezte, hogy az adós bankszámlájára forint rendelkezésre bocsátása történt. Emiatt az adós forintot használhatott fel mint pénzkölcsönt.

Ekkor következett be a végzetes hiba. Nevezetesen az, hogy a bank figyelmen kívül hagyta az egyetlen pénzügyi bizonylatot, az adós banki kivonatát az adóssal szemben előírandó kölcsöntartozás megállapításakor.

Az áfa hatálya alól mentes hitel-és pénzkölcsön szolgáltatás esetén a folyósítást tanúsító banki kivonat az egyetlen számviteli bizonylata a gazdasági tevékenység elvégzésének, mivel, áfamentes tevékenység lévén, a számlakibocsátási kötelezettség alól mentesül a bank ezen típusú szolgáltatások esetén.

2007.évi CXXVII.törvény az általános forgalmi adóról

“Adó alóli mentesség a tevékenység egyéb sajátos jellegére tekintettel

86. § (1) Mentes az adó alól:

b) a hitel-, pénzkölcsön és egyéb, ilyen jogviszonyt megtestesítő szolgáltatás (e § alkalmazásában a továbbiakban együtt: hitel) nyújtása és közvetítése, valamint ezek hitelező általi kezelése;”

“Számlakibocsátási kötelezettség alóli mentesülés

165. § (1) Mentesül a számlakibocsátási kötelezettség alól az adóalany abban az esetben, ha

a) termék értékesítése, szolgáltatás nyújtása a 85. § (1) bekezdése és 86. § (1) bekezdése szerint mentes az adó alól, feltéve, hogy gondoskodik olyan, az ügylet teljesítését tanúsító okirat kibocsátásáról, amely a Számv. tv. rendelkezései szerint számviteli bizonylatnak minősül;”

Ezzel a bank nem tett eleget annak a követelménynek, hogy a számla kibocsátását helyettesítő bizonylat alapul vételével könyvelje fel az adóstól jogosan követelhető   kölcsöntartozást. Ehelyett a szerződésbe foglalt kölcsönösszeget könyvelte fel mint követelést a hitelnyilvántartási számlára. A bank nem vette figyelembe, hogy milyen szolgáltatásban részesült az adós. Követelésének megállapításakor kizárólag a szerződésbe foglalt kölcsönösszegre hagyatkozott.

Azaz: könyvviteli nyilvántartásában nem rögzítette a forint folyósítását, mint hitelfolyósítást, miközben a számviteli törvény  minden gazdasági esemény könyvviteli nyilvántartásba történő rögzítését elrendeli. 

Ezzel felkönyveletlenül maradt a forintfolyósítás   mint hitelfolyósítás, miközben a számviteli törvény azon bizonylatokat tekinti szabályszerűnek, amelyek ” a más jogszabályban előírt adatokat a valóságnak megfelelően, hiánytalanul tartalmazzák” (Számviteli törvény 165.§ (2).bek.).  A banki kivonaton a Ptk.523.§ – a szerinti módon szerepel a folyósítás jogcíme: hitelfolyósítás és a folyósított forintösszeg. 

Kölcsönszerződést kötöttünk, s ebben az esetben a pénzkölcsönnyújtásról rendelkező jogszabály lehet az, amely szerinti adatokat tartalmaznia kell a szolgáltatást tanúsító számviteli bizonylatnak, a banki kivonatnak.

Ehelyett  nemlétező, csak a szerződésben szerepeltetett  deviza lett felkönyvelve a hitelnyilvántartási számlára mint hiteltartozás, miközben deviza rendelkezésre bocsátását alátámasztó bizonylat nincs.

Számviteli törvény 

A bizonylati elv és a bizonylati fegyelem

165. § (1) Minden gazdasági műveletről, eseményről, amely az eszközök, illetve az eszközök forrásainak állományát vagy összetételét megváltoztatja, bizonylatot kell kiállítani (készíteni). A gazdasági műveletek (események) folyamatát tükröző összes bizonylat adatait a könyvviteli nyilvántartásokban rögzíteni kell.

(2) A számviteli (könyvviteli) nyilvántartásokba csak szabályszerűen kiállított bizonylat alapján szabad adatokat bejegyezni. Szabályszerű az a bizonylat, amely az adott gazdasági műveletre (eseményre) vonatkozóan a könyvvitelben rögzítendő és a más jogszabályban előírt adatokat a valóságnak megfelelően, hiánytalanul tartalmazza, megfelel a bizonylat általános alaki és tartalmi követelményeinek, és amelyet – hiba esetén – előírásszerűen javítottak.

A számla, vagy a számlát helyettesítő okmány elkészítése kötelező az áfa törvény előírása szerint.

A szolgáltatás igénybe vevőjétől eszerint a számviteli bizonylat szerint követelhet a szolgáltató, s nem a szerződésbe foglalt várható teljesítés szerint. A szerződés nem tanúsítja az elvégzett szolgáltatást, csak a várható teljesítést.

Bekövetkezett az a képtelen helyzet, hogy a Kúria két fél számára biztosította egy jogügyleten belül, hogy pénztartozást adjanak meg egymásnak, de elfeledkezett arról, hogy a banki pénzkölcsönnyújtási szolgáltatás követelésének jogalapja a teljesítést tanúsító banki kivonat, mert a valós teljesítés figyelmen kívül hagyása  jogos érdekeket sérthet a szerződésbe foglalt kölcsönösszegtől eltérő banki  teljesítés esetén.
A Kúria az adóst nem tekintette a kölcsönszolgáltatás igénybe vevőjének, mert nem vette figyelembe , hogy milyen szolgáltatást kapott az adós, s így az adós kötelességének megállapításakor megelégedett az adós  szerződésbe foglalt kötelességével.

Ezen, tisztességtelenül megfizettetett összegek miatt ellehetetlenültünk, és nem tudtuk a bank követelését teljesíteni.

5.  A banki felmondás miatt, és a végrehajtás alá vonás miatt kérjük a Tisztelt Bíróságot, mondja ki, hogy a bank a hatályos törvények megsértésével, illetve megkerülésével érte el, hogy   tisztességtelenül felszámított tételekkel megnövelte a havi törlesztő részleteinket.

Kérjük a Bíróságot, mondja ki azt, hogy a felmondás és a végrehajtás elrendelése jogellenesen történt, aminek következtében a  bank a végrehajtási eljárás során a vagyonunktól megfoszthat, a lakhatásunkat veszélyezteti, és   bérünket,  nyugdíjunkat jogellenesen végrehajtás alá vonhatja.

A bírósági eljárás során kérjük az illetékmentesség megadását.

Tisztelettel :

Hajdúböszörmény, 2015. március 2. 

Töviskes Péter                              Töviskesné Dsupin Judit
    adós                                                 adóstárs