Amikor ezeket a sorokat írom, alig több, mint két nap van hátra az Európa Parlamenti Választásokig. A fősodrású média (tegyük helyére ezt a fogalmat is: nagy költségvetésből gazdálkodó média)  teljes erővel dolgozik. A “nagy” pártokhoz, pártcsoportosulásokhoz köthető legjelentéktelenebb történések is óriási hírértékkel bírnak most, a kampány hajrájában. Egy ing-vagy gatyaváltás is szenzáció, ha fideszes, mszp-s vagy dk-s képviselőjelölt teszi, hát még ha jobbikos. Utóbbiak “hírérték-részvényei” most, a baloldal gyorsuló szétesésével különösen felértékelődtek. Jó sok gumicsontot termelnek, például a kémbotrányt. Ez kell a fősodrásúnak!

A “kis” pártok természetesen nem bírnak hírértékkel, így nem “eladhatók” a médiában. Nekik nincs se zsidó származású, megtért antiszemitájuk, se kémük, se gárdájuk, de bissau-guinea-i bankszámláik sem. Nem szeretnek vadászni, leölt fácánok tömegei közt megejtett részeg tivornyákról sem töltenek fel fotókat, és nem tárcsáznak ki bioveteményeseket sem.

Ők, kis naivak, komolyan gondolják a dolgot. Dolgozni szeretnének. Elveik vannak. Nem az emberek szájába akarják rágni a tutit, hanem tényekre, valós problémákra világítanak rá, és ezekre szeretnének valós megoldásokat. Ez szürke, és unalmas dolog nyilván, nem kapkodnak értük a hírcsatornák.

Itt-ott egy nyúlfarknyi megnyilatkozási lehetőséget ugyan ők is kapnak, csak hogy a látszat meglegyen, de azért lássuk be, hogy sokkal nagyobb hírértéke van a valamelyik állatkertben született tatukölyöknek, egy fán rekedt macskának, amit tűzoltóknak kellett leszedni, vagy akár szaftos, brutális bántalmazásoknak, gyilkosságoknak, amiket már szinte csorgó nyállal tálalnak nekünk a hírműsorok riporterei.

Az, hogy botrányos előélet nélküli, becsületes emberek hogyan képzelik el Magyarország jelenét és jövőjét, és hogy pontosan mihez kérik a társadalom támogatását, az nem hírértékű. Hiszen ők “kis párt”. Magyarországon pedig a minimum elvárás egy párt felé az, hogy “nagy párt” legyen, mert akkor biztosan igazat mond. Hiszen a nagynak mindig igaza van. Belénk nevelték, illetve verték ezt kellőképpen az évszázadok során.

Meg aztán idővel a dolgok valóban olyanná is válnak, amilyennek látni akarjuk őket. Magyarországon még mindig olyan a politika, amilyennek Hofi Géza, és egyéb humoristák láttatták velünk.  A Kádár-rendszerben, a szovjet szuronyok árnyékában a humor volt az egyetlen “fegyver”, amivel a rendszert kritizálni lehetett. Akkoriban ez segített elviselni a tehetetlenséget. De már nem élünk abban a világban. Ám ahogyan semmilyen más értelemben, sajnos a fejekben sem történt valódi rendszerváltás. Nem a legendás humoristánkat bántom ezzel, de talán ideje lenne levetnünk Hofi szemüvegét, mert egyre inkább “rémálommá látjuk” magunk körül a világot. A Kádár-rendszerben ugyanis működtek bizonyos fékező erők is, amik ma már nincsenek. Ami megváltoztathatatlan, ám egy jó humorista előadásában vicces volt valamikor, az most kezd olyanná válni, mint a bohóc, ami elvigyorogja magát, és kiderül, hogy tépőfogai vannak.

Nem csak egy bizonyos politikai csoportot, vagy csoportokat kellene kihajítani a szemétdombra egyszer és mindenkorra, hanem egy egész szemléletet! Ezt pedig az embereken kívül senki nem tudja megtenni, mert ők éltetik. És ők is csak addig dobhatják ki, ameddig valóban el nem eljutunk egy új “Kádár-korszakig”, a szó nagyon rossz értelmében. Most még nem késő!

Nem olyan régen, az országgyűlési választások előtt, egy fiatal humoristától hallottam valami olyasmit, hogy “indul a beszavazóshow”, ahol eldönthetjük, “ki lopjon odafent”. Tényleg van olyan, aki ezen még tud nevetni, mikor emberek százezrei a “lábukkal szavaznak”, az itthon maradók helyzete pedig egyre kilátástalanabb? Valóban humort gyártunk ebből a mocsokból ahelyett, hogy belátjuk, mi magunk tartjuk fenn ezt az állapotot, és semmi vicces nincs már benne? És ha a politikai életünk annyira groteszk, hogy változatlanul humorba, vagy közönybe menekülünk előle, mi a fenéért megyünk el, és szavazunk újra és újra azokra, akik miatt ilyen? Hiszen nem kötelező, mégis több millió ember megteszi, akik aztán a humorműsorokban kiröhögik a saját döntésüket.

Valóban csak ennyire vagyunk igényesek önmagunkkal szemben?

Most alternatíva is van. Igaz, “kis párt”. De mi is az, hogy “kis párt”? Semmi! Nincs olyan, hogy kis párt! Új párt van, meg régebbi párt van. Hogy egy párt “mekkora”, az azon múlik, hány ember szavaz neki bizalmat, és semmi máson! Mert ha a világ minden pénze is ott van egy pártnál, akkor sem lesz kormányzó erő, ha az emberek nem szavazzák meg, és fordítva is igaz.

Ezzel kapcsolatban rengeteg káros ostobaság terjeng az interneten, és az emberek között is. Az egyik legjellegzetesebb, hogy úgysem engedik az újabb pártokat kibontakozni, mert a “nagyhatalmak” majd beavatkoznak, ha nem az általuk mozgatott pártok kerülnek kormányra. Meg hogy  befolyásolják a választásokat az ilyen-olyan “háttérthatalmak”.
Gyártjuk a sci-fi-t, hogy megindokoljuk vele a saját hitetlenségünket és tétlenségünket. Kitaláljuk, hogy nincs mozgásterünk, és nem engedik VALAKIK, hogy változtassunk a fennálló helyzeten. Kényelmesebb ezt elhitetni magunkkal, mint legalább megpróbálni változtatni.

Országgyűlési képviselőjelöltként ország-világ előtt kijelentem, hogy semmiféle háttérhatalom, és nagyhatalom nem próbált megakadályozni a választásokon való elindulásban. Nem akartak sem meggyilkolni, sem elrabolni. A média hozzáállásán kívül semmilyen más okot nem tudok felhozni arra, miért nem lettem országgyűlési képviselő a Haza Nem Eladó Mozgalom Párt színeiben, csak a választópolgárok döntését.

De a média hallgatása is megkerülhető. Ki lehet próbálni még május 25.-ig, nagyon egyszerű!  Aki nem elégedett a média által prezentált kínálattal, és körül szeretne nézni, hogy kik vannak még a porondon, minket meg fog találni. Ahogy egy étteremben sem választunk az étlapról, ha egyik fogás sem szimpatikus, de nem is megyünk haza, hanem elmegyünk másik étterembe, ugyanígy itt is megtehetjük, hogy merjük azt az ikszet más helyre is tenni, mint amit a média sugall.

Ideje dönteni, emberek: élni akarunk, vagy továbbra is vegetálva röhögni a saját adónkból fenntartott szélhámosok politikai cirkuszán? Annyit segítek a döntésben: nincsenek ránk fegyverek szegezve. Ahogy döntünk, úgy lesz! Ha a Haza nem Eladó Mozgalom Pártra szavazunk, az fog képviselőket delegálni Brüsszelbe, és pont. Nincs “de”, és nem kell túlbonyolítani!

Bálint Zoltán László
A Haza Nem Eladó Mozgalom Párt EP képviselőjelöltje