Akinek a fejében a fentihez hasonló mondat gyakran megfordul, annak ajánlom a Világgazdaság Online mai, igen rövid kis híradását. Sokat nem érdemes tanulmányozni, mert tényleg rövid, de a lényeg benne van.
Lemondott a kormány a devizahitelesek gyors megmentéséről…
Nem mondjátok, fiúk! – fakadhat fel a “profi devizahitelesekből”, akik látnak is, nem csak néznek. Hiszen eddig is olyan “istrángszaggató igyekezetet” mutatott a kormány a devizahitelesek “megmentése” iránt, hogy öt év alatt el is jutottunk az ingyen ebédtől a negyedéves “ultimátumig”…
Természetesen a kormány választócsalogató fenyegetőzése megmaradt, mert ugyan nem lesz egyszeri, gyors megoldás, de a “bankoknak lesznek veszteségeik”…
Egy devizaadós “harcostársamtól” hangzott el, még pár évvel ezelőtt, hogy az életünk, és a vagyonunk túl fontosak ahhoz, hogy azokat a politikusokra, és az ügyvédekre bízzuk.
Ez a harcostárs pedig akkoriban még hitt abban, hogy ez a helyzet jogi úton rendezhető, és úgy mondta ezt. Azonban a szavai csak most nyertek valódi értelmet.
Láthatjuk, hogy ha otthon ülünk, kikre bízzuk az életünket és a vagyonunkat. Hogy akik az életünkről döntenek, egyszerűen megengedik maguknak a libikókázást, a kényelmes eszmecserét, a vitatkozást, és várhatóan döntés is ugyanebben a szellemben születik. Majd. Mert nem szabad ám elkapkodni, bankokról van szó…
Hogy miért van ez így, azzal ne foglalkozzunk! Erre már nincs idő! Tenni kell róla, hogy ne így legyen!
Tehát a címben olvasható mondat helyett programozzuk át magunkat erre az idézett bölcsességre:
“Az életünk, és a vagyonunk túl fontosak ahhoz, hogy azokat a politikusokra, és az ügyvédekre bízzuk.”
És így gondoljunk október 20.-ára!
Ezt csak úgy….az “írástudóknak”…
Egy Galamusra írt hozzászólásomból:
“Jogállami módszerek csak jogállamban léteznek. Pont. (Itt be is fejezhetném…)
Jogállamban a képviselők nem alkotnak érvénytelen vagy alkotmányellenes alaptörvényt.
Ha meg alkotnak, akkor az AB elmeszeli, a képviselőket meg felállítják a helyükről…
Ha az AB nem teszi meg, mert a képviselőkkel együtt hazaárulást követ el, akkor az alkotmányos rend felett őrködő KE a fegyveres erőkkel – aminek a főparancsnoka – meg a rendőrséggel, amely szintén az alkotmányos rend védelmezője fellép, és helyreállítja az alkotmányos rendet.
Ha ő is hazaárulóvá válik (a fegyveres erők vezetőivel együtt) akkor jön az ellenzék és a sajtó, és ők teszik szóvá itthon és külföldön a hazaárulást.
És ha róluk is kiderül, hogy hazaárulók lettek és ez már a teljes politikai elit diktatúrája, akkor jön az elit még nem hazaáruló része, és szóvá teszi a hazaárulást.
Itt tartunk most.
Most dől el, hogy van-e még az elit között tisztességes ember, aki a nép élére állva, a magyar alkotmányos jog és a nemzetközi szervezetek erejére támaszkodva kísérletet tesz a politikai elit diktatúrájának megszüntetésére, a magyar alkotmányos rend és a nép önrendelkezési jogának helyreállítására.
Vagy ez a megszálló hatalom az ezer éves magyar állammal és a magyar alkotmányos renddel együtt a magyar népet is elpusztítja….”
Johnny Gary-Lee
Pato pal ur
Mint elátkozott királyfi
Túl az Óperencián,
Él magában falujában
Pató Pál úr mogorván.
Be más lenne itt az élet,
Ha egy ifjú feleség…
Közbevágott Pató Pál úr:
“Ej, ráérünk arra még!”
Roskadófélben van a ház,
Hámlik le a vakolat,
S a szél egy darab födéllel
Már tudj’ isten hol szalad;
Javítsuk ki, mert maholnap
Pallásról néz be az ég…
Közbevágott Pató Pál úr:
“Ej, ráérünk arra még!”
Puszta a kert, ehelyett a
Szántóföld szépen virít,
Temi bôven a pipacsnak
Mindenféle nemeit.
Mit henyél az a sok béres?
Mit henyélnek az ekék?…
Közbevágott Pató Pál úr:
“Ej, ráérünk arra még!”
Hát a mente, hát a nadrág,
Ugy megritkult, olyan ó,
Hogy szunyoghálónak is már
Csak szükségbôl volna jó;
Híni kell csak a szabót, a
Posztó meg van véve rég…
Közbevágott Pató Pál úr:
“Ej, ráérünk arra még!”
Életét így tengi által;
Bár apái nékie
Mindent oly bőven hagyának,
Soha sincsen semmije.
De ez nem az ô hibája;
Ô magyarnak születék,
S hazájában ősi jelszó:
“Ej, ráérünk arra még!”
Petőfi Sándor Pest, 1847.
És az a szomorú hogy családtagoknak hiába mondanám a fejük egy része mint nekem is köböl van.De én elmegyek remélem egy buszra való ember lesz.Helyettük viszont nem tudok elmenni.Vannak itt olyanok sajnos akik meg vannak szerintem győzve ha földet két oldalra lapátolják arany lesz.Sok szerencsét kívánok hozzá és még kétszáz évet az életidejükhöz.Jó lapátolást de nélkülem.