Nagy visszhangot keltett az adósok körében a jobbikos Z. Kárpát Dániel parlamenti felszólalása:
„Az ellenzéki politikus javaslatának lényege, hogy a következő fizetési
felszólítás mellé a bankoknak kötelezően mellékelniük kellene egy
olyan kimutatást, amelyen szerepelne, mennyi lenne az adott hitel, ha
az adós nem devizában, hanem forintban vette volna fel.”
Mindenképp üdvözlendő, hogy parlamenti képviselők is foglalkoznak az üggyel, bár véleményünk szerint mindeddig teljesen eredménytelenül. Jelen esetben is óriási tárgyi tévedés azt mondani, hogy „ha az adós nem devizában, hanem forintban vette volna fel.”
Minden esetben forintban vették fel az adósok és még kommunikáció szintjén sem szabad azt a látszatot kelteni, hogy deviza volt a dologban, az adósoknál semmiképp sem. A Tisztelt országgyűlési képviselők figyelmébe ajánlom az alábbi beadványt, ha ténylegesen akarnak tenni az ügyben, és nemcsak politikai tőke kovácsolása zajlik, akkor az alábbi beadványban foglaltak mentén kell és lehet minden olyan szervezetnek, pártnak és politikusnak, – aki a tényleges megoldást keresi – felzárkóznia. Ez az alfája és omegája a törvénytelenség felszámolásának.
Legfőbb Ügyészség Banki Adósok Érdekvédelmi
Közérdekvédelmi Főosztálya Szervezete (BAÉSZ)
1055 Budapest, Markó u. 16 5711Gyula,Fehér-Körös u. 69.
Ügyszám: PM. 3704/2012/1-II.
Tisztelt Legfőbb Ügyészség Közérdekvédelmi Főosztálya!
A Legfőbb Ügyészségre benyújtott, majd onnan a Budapesti V. és XIII. Kerületi Ügyészségre továbbított, végül a Fővárosi Főügyészség Magánjogi Osztályán elutasításra került PM.2534/2012/1-I ügyszámú feljelentésünk felülvizsgálati kérelmét elbírálás végett az Önök főosztályára továbbították 2012.07.25-én, amelyet a következő, megkerülhetetlen törvényi tényállások figyelmükbe ajánlásával kívánjuk kiegészíteni.
Az általunk jogsértés elkövetéseként értelmezett pénzintézeti eljárás folytán, – miszerint a hitelező pénzügyi vállalkozások, annak ellenére, hogy ténylegesen forint összeget bocsátottak adósaik rendelkezésére, a tartozást devizában tartják nyilván és azt veszik alapul a törlesztőrészletek valamint a kamatok kiszámításánál, – az eljáró ügyész szerint közérdekű kereset megindítása nem lehetséges. Érvelését a következőkkel támasztotta alá:
„A Ptk.231.§ bekezdése szerint a pénztartozást – ellenkező kikötés hiányában – a teljesítés helyén érvényben levő pénznemben kell megfizetni. Ugyanezen szakasz (2) bekezdése előírja, hogy más pénznemben vagy aranyban meghatározott tartozást a fizetés helyén és idején érvényben levő árfolyam (ár) alapulvételével kell átszámítani.
A Ptk.231.§ diszpozitív rendelkezéseket tartalmaz, azaz a felek az abban foglalt előírásoktól eltérhetnek. A jogszabályok a szerződés megkötésének időpontjában sem zárták ki a deviza alapú hitelek nyújtását.” – írja a határozatot hozó Ügyész.
Tisztelt Legfőbb Ügyészség, a fentebb leírt hivatkozás, indoklás teljes mértékben hibás törvényi értelmezésként születhetett, ezáltal tovább engedélyezve a felbecsülhetetlen anyagi károkat és emberi áldozatokat előidéző magatartását a pénzügyi vállalkozásoknak.
A 231.§ a Polgári törvénykönyvben a szerződésekre vonatkozó általános rendelkezések között található. Ezért „A pénztartozás. A kamat” címszó alatt A KÖTELMI JOG III. címében fellelhető tizenhét fejezetre általánosan vonatkozik, amely fejezetekben több tucat szerződéstípust különböztet meg a Polgári törvénykönyv, mint például az adásvételi, építési, fuvarozási, kutatási és egyéb szerződéseket. Tehát a pénztartozás meghatározása azon esetekre vonatkozik, amikor a jogosult által a szerződésben foglalt szolgáltatás ellenértékét meg kell határozni.
Ebben az esetben a Ptk.231.§ elrendeli, hogy az ellenértéket elsődlegesen a teljesítés helyén érvényben lévő pénznemben kell megfizetni, de meghatározható az ellenérték devizában vagy aranyban is, ezen esetekben a fizetés helyén és idején érvényben lévő árfolyam (ár) alapulvételével kell átszámítani a tartozás összegét.
A Ptk. 231..§-ban foglalt és az eljáró ügyész által dőlt betűkkel kiemelt (ellenkező kikötés hiányában) rész nagyon fontos, ugyanis van ellenkező kikötés, amely kötelező érvényű és felette áll a szerződő felek szabad szerződési akaratából fakadó meghatározásnak és a Ptk. ezen általános törvényhelyének..
Ugyanis a Ptk. 231..§ az általános törvények közé tartozik és abban az esetben amikor egy ügyre akár több törvényhely is vonatkozhat, a speciális törvényt kell alkalmazni, ha van ilyen, amely jelen esetünkben a Hitelintézetekről és pénzügyi vállalkozásokról szóló törvény idevonatkozó és pénzkölcsönnyújtást leszabályozó 2. számú melléklete az 1996. évi CXII. Törvénynek.
10.2. PÉNZKÖLCSÖNNYÚJTÁS
a., a hitelező és az adós között létesített hitel-, illetőleg kölcsönszerződés alapján a pénzösszeg rendelkezésre bocsátása, AMELYET az adós a szerződésben megállapított időpontban köteles – kamat ellenében vagy anélkül – visszafizetni.
A törvényhely egyértelműen rendeli el a pénzösszeg rendelkezésre bocsátását, AMELYET és NEM MÁST, köteles kamat ellenében vagy anélkül visszafizetni.
A törvény nem teremt lehetőséget arra, hogy a pénzkölcsönnyújtó más pénzösszeg visszafizetésére kötelezze a pénzkölcsön felvevőt, mint amit átadott számára, erről szól ez a törvényhely, amely speciális törvénynek minősül a Ptk. 231 §-al szemben, amely egy általános törvényhely, alkalmazási elsődlegessége van a Hpt. 2. számú mellékletében lévő törvényi szabályozásnak a Ptk. 231. §-ával szemben, a Ptk. 231. § jelen esetben azt meg nem előzheti semmilyen utón-módon. Aki ennek alkalmazását felcseréli, az törvényszegést követ el.
A Ptk.523.§ (1) bekezdése is azt mondja ki, hogy kölcsönszerződés alapján a pénzintézet vagy más hitelező köteles meghatározott pénzösszeget az adós rendelkezésére bocsátani, az adós pedig köteles a kölcsön összegét a szerződés szerint visszafizetni.
Ebben az esetben is az átadott kölcsön összegéről ír a törvényhely, nem egy más összegről, ugyanis a kölcsönszerződés esetében pénztartozásról van szó, ezért teljességgel indokolatlan megállapítani a pénztartozást, mivel a pénztartozás összege maga az átadott pénzösszeg, amelyre a szerződésben foglaltak szerint akár kamat is számolható.
Ez szintén speciális jogszabály, a kölcsönszerződésre, mint szerződéstípusra vonatkozó rendelkezés. Ezáltal speciális jogszabály (lex speciális), ezért alkalmazási elsődlegessége van az általános, (lex generális) jogszabállyal, jelen esetben a Ptk.231§.-val szemben.
A Ptk.200.§(1) bekezdése szerint, a szerződés tartalmát a felek szabadon állapíthatják meg. A szerződésekre vonatkozó rendelkezésektől egyező akarattal eltérhetnek, ha jogszabály az eltérést nem tiltja.
Előszeretettel hivatkoznak a pénzintézetek erre a törvényhelyre, de ezt is törvénytelenül teszik, ugyanis mint fentebb leírtuk, kötelező jelleggel határoz a törvény a pénzkölcsönnyújtást illetően, és ebben az esetben nincs szükség tiltó törvényre, és ezt egy hétköznapi példával alátámasztanánk, amelyet a közlekedési és rendészeti szabályok területéről vesszük.
Ha egy úton haladva útkereszteződéshez érve az útjelző tábla kötelezően előre haladást jelez, akkor nem helyeznek ki jobbra vagy balra kanyarodni tilos táblát, mert a kötelezően előre haladást jelző tábla feleslegessé teszi azt, és nincs ez másként a kölcsönnyújtás feltételeinél sem, ahol mindkét idevonatkozó jogszabályhely kihangsúlyozza a
„köteles meghatározott pénzösszeget az adós rendelkezésére bocsátani” és
„kölcsönszerződés alapján a pénzösszeg rendelkezésre bocsátása, AMELYET az adós a szerződésben megállapított időpontban – kamat ellenében vagy anélkül – köteles visszafizetni.”
Továbbá a Ptk. 205. § (2) bekezdése szerint nem kell a feleknek megállapodniuk olyan kérdésekben, amelyeket jogszabály rendez. Ismételten kihangsúlyozzuk, hogy a pénzkölcsönnyújtást márpedig jogszabály kötelező jelleggel rendezi.
A határozatot hozó Ügyész azon megállapítása, miszerint „A jogszabályok a szerződés megkötésének időpontjában sem zárták ki a deviza alapú hitelek nyújtását” helyén való megállapítás, de csak abban az esetben, ha a hitelező a törvényi előírásoknak megfelelően járt el, betartva a Ptk.523§.(1), a Hpt.2.mellékletének 10.2-ben leírtakat, a számviteli törvény 166. § (1) és (2) bekezdésében foglaltakat, valamint a bizonylati elv és bizonylati fegyelemről szóló 165. § (1) és (2) bekezdésekben foglaltakat, amelyek arról rendelkeznek, hogy minden gazdasági műveletről, eseményről, amely az eszközök, illetve az eszközök forrásainak állományát vagy összetételét megváltoztatja, bizonylatot kell készíteni (kiállítani).
Tisztelt Főügyészség! Az érdekvédelmi szervezetünk számtalan kérésére és bírósági ügyekben való kérésünkre sem tudtak a hitelező pénzügyi vállalkozások ilyen bizonylatokat felmutatni, holott még kereskedelmi árrést is felszámolnak a vételi és eladási árfolyam közötti mértékben, de erről számviteli bizonylatok nem léteznek, fekete pénzváltóhelyeknek használva fel az adósokat. Megengedhetetlen törvénytelenségek zajlanak Magyarországon, amelynek következtében emberek ezrei földönfutóvá váltak, ugyancsak ezrek lettek öngyilkosok és tízezrek kényszerültek az ország elhagyására.
A Tisztelt Főügyészségre hárult az a történelmi felelősség, hogy véget vessen a kifosztásnak. Ezúton kérjük mint közérdeket képviselő szervezet, a Főügyészség Közérdekvédelmi Főosztályát, hogy állítsák vissza az emberek jogrendbe és jogállamiságba vetett hitét.
Előre is megköszönve, Kásler Árpád a BAÉSZ elnöke,
Töviskesné Dsupin Judit, BAÉSZ Főtitkára
Kelt: Gyulán, 2012. 08. 02-án