Kósa Lajos megvédi a FIDESZ-t és kormányt az ellenzék korrupciós vádjaival szemben
„Nem az a kérdés, hogy egy kormány környezetével mi történik”
Lássuk, hogyan definiálja a wikipédia a korrupciót:
“A korrupció (a latin corruptĭo, romlás, rontás szóból) vagy megvesztegetés olyan törvénybe vagy közerkölcsbe ütköző cselekedet, aminek során valaki pénzért vagy más juttatásért vagy juttatásra való kilátásért cserébe jogosulatlan előnyhöz juttat másokat. Attól függően, hogy milyen pozícióban van az előnyhöz juttató, beszélhetünk például politikai, közigazgatási, rendőri, katonai vagy gazdasági korrupcióról.
Egyöntetűen elfogadott definíciója nincsen, mint ahogy a korruptnak tekintett tevékenység határai is kultúráról kultúrára és korszakról korszakra változnak. Egyes definíciós kísérletek a közérdek vagy a társadalmi feladat fogalmán alapulnak, mások a piaci folyamatok elnyomásán.”
Kósa el akarja terelni a figyelmet a kormányról, miközben az ellenzék korrupciós vádjairól beszél. Miért hárít, miért mondja azt, hogy nem az a kérdés, hogy egy kormány környezetével mi történik, amikor a korrupció éppen az, ha a hatalom emberei kizárólag azokat hozzák helyzetbe, akik őket támogatják. Elválaszthatatlan dologról van szó, a korrupció nem is létezik elvtelen összefonódás nélkül. Nem véletlenül tereli a szót arra, hogy az ország gazdasági mutatója „szerinte kétségtelen”, hogy javul. Szerinte.
De mi van az emberekkel? Szerintük mi javul? Magyarország jobban teljesít?
Azért ez nagyon durva. Elemezzük már, mi az, hogy a kormány környezete. Mert mitől lehet valaki a kormány környezetében?
Attól, hogy ő oda akar tartozni? Akkor én is oda akarok ezentúl tartozni, ha ez egyéni döntés kérdése.
Kósa Lajos szerint az ország összes gazdasági mutatója javul.
Mindig a gazdasági mutató. Nem az ország lakosságának helyzete. Ha ilyen sok mindenkinek vannak megélhetési gondjai, mint jelenleg, hiába javulnak a mutatók.
Akik javadalmazására, előnybe hozására elvonják a pénzt és a pályázati lehetőségeket a lakosságtól, azok a szervek, vállalkozók, emberek jól élnek. De ez a jólét is javában a külföldről hazaküldött pénzeken nyugszik. Mint ahogyan az unióból befolyó pénzek is javítják a helyzetet, kérdés, hogy a lakosságnak hány százaléka jut hozzá és milyen arányban.
Amíg a nagy tömegek sorsa megoldatlan, addig nem beszélhetünk jólétről és valós gazdasági javulásról, és nem beszélhetünk társadalmi igazságosságról, mert nem azok teremtik meg a saját jólétüket, akik jól élnek.
Kirekesztés folyik. Kirekesztik a közmunkássá minősítetteket, a továbbtanulni társadalmi leszakadás miatt nem tudókat, a devizahiteleseket, a kis-és középvállalkozókat, és rajtuk keresztül azok alkalmazottjait ebből a nagy gazdasági javulásból.
Ezen társadalmi csoportok tagjainak száma igen jelentős.
Nem beszélhetünk egészséges társadalomról akkor, amikor a nagyvállalkozók, a köztisztviselők és a politikai elit jóléte az ország lakosságának ellehetetlenítésével jön létre, és azzal, hogy külföldre kényszerülnek kimenni az emberek a megélhetési gondok miatt, amit a munkanélküliség, az alacsony bérek, jövedelmek, nyugdíjak, a bevételhez képest rendkívül magas adó-és járulékterhek, és a banki kifosztás idéz elő.
Bármilyen csekély legyen is a kormány tagjainak és annak környezetébe tartozóknak a száma, együtt egy egész országot leigázhatnak. Mint ahogyan le is igáztak. A jólétet azok számára is kiterjesztették, akik az államhatalom működtetésében részt vesznek, hogy biztosított legyen a lakosság nagy csoportjainak kirekesztése a jóléti társadalomból, azaz a nagy tömegek számára nincs biztosítva a jólét. Ez a módja a hatalom megszilárdításának oda vezetett, hogy nem tudjuk a jogainkat érvényesíteni a bíróságokon, hivatalokban, mert az egyes hatalmi ágak kinevezett képviselői a nagy tömegekhez képest lényegesen jobb anyagi helyzetbe lettek hozva, és ezt ők is nagyon jól tudják. Hogy ez így is maradhasson, a felülről kapott instrukciók szerint szinte majdnem mindig azok javára döntenek, akik a hatalomban benne vannak, és nem foglalkoznak a hatályos jogszabályok betartásával.
Ennek jelen idő szerint az egyik legeklatánsabb megnyilvánulása a devizaalapú hitelesek ügyében meghozott törvények, amelyekkel stabilizálták az adósok társadalmi kirekesztettségét a jóléti társadalomból a bankok javára. A kormányközeli embereknek, és az állam tisztségviselőinek olyan helyzeti előny lett biztosítva, amivel versenyezni nem lehet. Helyzeti előny esetén mindig könnyebb talpon maradni. De vajon normális dolog-e olyan irányba vinni egy teljes társadalom javadalmazási viszonyait, ami idővel a gazdaság totális leépülését okozhatja? Kinek a megbízásából folyik mindez?
“Kósa Lajos az ellenzék korrupciós vádjai kapcsán az interjúban azt mondta, nem az a kérdés, hogy egy kormány környezetével mi történik, hanem az, hogy az ország gyarapodik-e. Szerinte kétségtelen, hogy az ország összes gazdasági mutatója javul, az előző kormányok idején viszont az volt a feltűnő, hogy amíg az ország elszegényedett, addig a szocialisták meggazdagodtak.”
„Nem az a kérdés, hogy egy kormány környezetével mi történik”
Mi is ezt mondjuk. Mehetnek a lecsóba.
Kedves Kovács Gyula!
Én máshogy látom a dolgokat, mint Te:
1. A bankoknak nincs igaza, sőt törvényellenesen cselekedtek, ez a tény.
2. Az (i)gazságszolgáltatás többnyire a bankoknak adott igazat eddig.
3. Az adósoknak igazuk van attól függetlenül, hogy eddig, többnyire nem adtak igazat nekik a törvényszolgák. Ez a tény.
4. Honnan tudod, hogy soha nem lesz igazuk? Jövőbelátó képességeid vannak? Akkor Neked nem lehetett szükséged hitelre, mert tudod a jövő heti lottószámokat is, csak meg kell játszanod.
Mi pont azért vagyunk itt, hogy együtt megváltoztassuk (nem a tényeket, hanem) a jelenlegi helyzetet.
Azzal, hogy két kisebb (de így is ezermilliárd forintnyi) tételt már a javunkra ítéltek a Kásler-per miatt, már kimozdítottuk az ellenfelet az egyensúlyából ebben a jogi iszapbirkózásban. Már “csak” át kell dobnunk a vállunk felett, de ez mégsem könnyű feladat, mert a bíró meg van vesztegetve. Így még látványosabbnak, egyértelműbbnek kell lennie a mozdulatunknak, hogy a bírónak ne lehessen más választása, mint megítélni a tust a mi javunkra.
És erről nem fogsz bennünket lebeszélni.
Én erről az egészről azt gondolom, ha Mészáros Lőrinc törvényesen került be a száz leggazdagabb közzé (milliárdos) akkor természetes az is hogy a bankoknak van igaza. Mindenki tudja hogy lehetetlen mind a kettő, még is megtörtént. A milliárdostól sem veszik el a vagyonát, és az adósnak sem lesz igaza soha, sajnos ez tény.
Egyszóval: GYALÁZAT!!!