Számomra nem méricskélés kérdése támogatnom Káslert, aszerint, hogy mennyi esélye vagy valószínűsége van a hatalomrajutásának, hanem minden hezitálás nélküli elkötelezettség az ember mellett, aki fel akarja szabadítani nemzetét a százarcú megszállás alól.
Azokkal a mindentudó véleményekkel, melyek szaftosan elemzik, hogy miért nem lehet szembevizelni a széllel, nem tudok mit kezdeni, mint az anyagiak mentén elképzelt politikai térnyerés egyedüli lehetőségével sem.
Nem szükséges agyonokoskodni a dolgokat, hanem a választáskor be kell ikszelnünk Káslert és csapatát! Ennyi, és ha ezt elég tisztességes magyar teszi, emberünk megy a parlamentbe és megváltoztatja fekélyes világunkat. Nem kell minden aljas propagandának bedőlnünk, mert azok nem véletlenül próbálnak lyukat beszélni a hasunkba. Olyan nyakaficamított agyamentségeket eszelnek ki a fizetett manipulátorok és az önszorgalomból különlegeskedők, hogy megáll az ész, ha rájuk figyelsz.
Céljuk, hogy a választás tíz percére a kondicionálás elbizonytalanítson bennünket és a bedumált patenteknek engedelmeskedjünk. Nem érdekli Őket, ha újabb tíz perc múltával már meg is bántuk, csak újra megragadhassák a kifosztás eszközeként a hatalmat, aminek törvényes tartalmait ezerszer meggyalázták már.
Tisztesség és emberi tartás dolga, stabilizálni akaratunkat és nem hajladozni benne, a hajlandóság huzdmegereszdmegjében, mint bakfis a vágyakkal.
A hazánkról van szó, felelősségünk megkerülhetetlen!
Nem bízhatjuk hazaárulókra a hazánkat és nemzetünk dolgait!
Szeretném és akarom hinni hogy sok-sok magyar ember érzi, érti ezt a jelenlegi helyzetet és egyre többen vagyunk és leszünk, s kiállunk és megyünk együtt Kásler Árpád csapatával. Nekünk a” jövőnkre” kell letenni a voksot, ami semmiképp nem a jelenlegi politikai csapat!
Igen elterjedt egy téveszme a választásról. Sokan úgy értelmezik, hogy a szavazáskor el kell találni, hogy ki fog nyerni. Arra kell szavaznunk, aki szerintünk a választásokat megnyeri. És ehhez, segítségül a rádiókból és a tévékből szajkózzák a közvéleménykutató intézetek a felméréseiket, sugallva a megoldást. Abból indulnak ki, hogy a lóversenyen sem a vesztes lóra szoktak fogadni.
Emberek! Tévedés! Amire ezek gondolnak, az nem szavazás, hanem tippelés.
Márpedig mi nem tippelni megyünk, hanem szavazni. Tippelni pl. lottónál és totónál kell.
Lottónál ki lehet mutatni, hogy melyik az az öt (vagy hat) szám, amit eddig legkevesebbszer húztak ki. A legnagyobb valószínűsége annak van, hogy ezeket a számokat fogják kihúzni legközelebb. Tudomásom szerint még senki nem lett telitalálatos, aki ezt a szisztémát követte.
Totónál meg kell szakérteni, hogy a mérkőzéseken melyik csapat fog nyerni. Ha az esélyek mindig bejönnének, akkor a legjobb fociszakértők lennének a totómilliomosok, de ez messze nem így van. A profi totózó tudja, hogy meglepétesekre is tippelni kell, nemcsak tutira menni. És ráadásul, ha bejön, sokkal nagyobb lesz a nyereménye, mintha a papírforma jön be.
Tehát játszunk bátran a meglepetésre a választásokon is! Le a papírformával!
A nép hajlamos mindig azt megválasztani a meglévő kínálatból, akik a lehetőleg legtöbb kárt képesek okozni a nép számára. Ez megfigyelésen alapuló rideg valóság!!!
Ha valaki előáll azzal, hogy jobbá teszi e világot, hogy megszabadítja nyomorától, és még le is rí róla, hogy betartja ígéreteit, akkor leborítékolható, hogy nem Ő lesz a befutó.
Segíteni valakinek azt jelenti, hogy hozzájárulni erőfeszítéséhez.
Ha valaki éppen a halál felé tart, és tudatosan vagy tudatlanul éppen ez a célja, akkor számára az a segítség, ha hozzájárulsz erőfeszítéseihez, hogy elérje a célját. Ebben az esetben az ki megmenteni igyekszik az illetőt, nem nyer hangszórót, mert akadályoztatja a cél megvalósításában, azaz a pusztulás bekövetkeztében.
Hogy honfitársaink többsége éppen mit tartana kívánatosnak, az nem találgatás kérdése. Nem. Ha nem tudod pontosan, hogy mely célközönség (nyugdíjasok, közalkalmazottak, vállalkozók, fiatalok, volt kommunisták, 56-osok, etnikumok, illetve bármely kisebb nagyobb Hazánkban élő szavazati joggal rendelkező csoport) éppen mit tart értékesnek és kívánatosnak, akkor bármi más ígérete haszontalan szócséplés.
A politikai kampány kőkemény piackutatásra épül fel. Meg kell kérdezni minden településen minden célcsoportot, hogy mire van szükségük és mi kívánatos a számukra az ország vezetésétől. Az összegyűjtött válaszokból kell összerakni az “ígéretlistát” és talán akkor van egy esély a győzelemre.
Sajnos már réges-régen a szavazás nem józan-ész kérdése- inkább érzelmi háború, tömegmanipuláció.
Innentől a választásokig minden fűszálnak zengenie kell azt, amit éppen a szavazó fülecskéje éppen hallani akar…..
Amikor a szemünk könnyes lesz, akkor azt hisszük, hogy homályosan látunk, pedig akkor látunk csak igazán…!