Varga István (BAÉSZ tanácsadójaként) elhangzott beszéde – 2012.11.26. Kúria

Köszönjük a lehetőséget. Szeretnék a munkacsoport témájánál maradni, ezért röviden inkább tézis-szerűen néhány szempontra szeretném felhívni a figyelmet. Mindaz amit elmondok egy kicsit részletesebben – írásban – rendelkezésre áll, majd az ülés végén szeretném átadni, ill. elektronikus formában átküldeni, majd akkor sokkal kerekebb lesz.

Az első amit kiemelnék nem jogi hanem gyakorlati-gazdasági szempontból kell értékelni, azért egy jogi szempontra szeretném felhívni a figyelmet. Nevezetesen azt az alapelvet, amit a jogászok olyan szépen pacta sund servanda-nak szoktak mondani, felülírja egy speciális szabály, amelyikről itt ma szó van. Ez a speciális szabály azonban nincs ütköztetve sem az Uniós Alapszerződéssel, sem az Uniós működésével kapcsolatos szerződéssel nincs ütköztetve a Magyarország nemzetközi szerződéseivel bizonyos alapjogi bizonyos Carta jellegű dokumentumokkal, sőt nincs ütköztetve korábbi Alkotmánnyal, a mai Alaptörvénnyel.

Azért szeretném kérni, hogy az elkészült anyagban legyen benne ennek konkrét levezetése, hogy mennyiben illeszkedik ez a mélyebben szántó joganyagba.

Ami a gazdasági részét illeti az anyagnak ill. a munkának lényeges kifogására alkalmat adó körülménynek mondanám, hogy homogén módon kezeli a fogyasztói hiteleket.

Kérem szépen a fogyasztói hitelek lényegesen különböznek még a statisztikában is a 2 éves, 5 éves 10 éves vagy hosszabb lejáratú hiteleknél. Egészen másként kell kezelni ezeknek a kockázatait. Valamikor amikor még volt a bankrendszerben tisztesség, akkor még a jelzáloghiteleket jelzálog kötvényekkel finanszírozták. A hosszú lejáratú kölcsön hosszú lejáratú forrással találkozott és nem volt benne kockázat. Most a mindennapi spekulációt keverjük bele a jelzálog ügyletekbe és ebből ered minden zavar amiért most itt vagyunk.

Ezért nagyon szeretném kérni, hogy a bizottság komolyan foglalkozzon azzal, hogy a rövidlejáratú illetve hosszú lejáratú hiteleket elválasztja. Ugyanis ebben egyetlen gazdasági érv szerepel, nevezetesen „hogyha a hosszú lejárat alatt esetleg a nem várt kockázatokat beárazná a hitelnyújtó akkor az az adósnak is rossz lenne, hiszen túl nagy kamatot kellene felszámítania”, ez szerepel az anyagban.

EZ NEM HITELES VÁLASZ, vagy nem hiteles indok, mert tekintettel arra, hogy évszázadok óta létezik jelzáloghitel és ha megnézzük annak a kamatfeltételeit és a rövid hiteleket- a hosszú lejáratok azok olcsóbbak mint a rövidek. Tessék megnézni az MNB statisztikáját a két éven belüli hitelek (fogyasztói hitelek) kamatlába 28-32 százalék. Ezzel szemben a hosszú lejáratúaké 14%, és nem beszélünk akkor még módosítási lehetőségről. Hiszen korábbi időpontok adatairól beszélek, forintkamatokról. Ebben az értelemben azt kell mondjam, hogy maga a hivatkozás alapjaiban téves. Téves még azért is, mert ezeknek a hosszú lejáratú hiteleknek valamikor jelzálogbankoknak voltak az alanyai, tehát jelzálogbankok voltak jogosultak nyújtani. Most is nagy mértékben azok nyújtották, de kereskedelmi bankok ügynökölték.

Most a rendszer mármint a vizsgálat nem tesz különbséget a jelzálogbank és az ügynökbank között. EZ MEGENGEDHETETLEN, mert egészen más jogviszony van akkor, ha jelzálogügyletről, vagy egy kereskedelmi banki ügyletről van szó. Éppen ezért nagyon szépen kérem a szakmaiságát fokozni az eddigi munkának.

Továbbiakban szeretném elmondani, hogy az a szimmetria-elv amit használ az anyag az teljesen alaptalan. Tekintettel arra, hogy az nem szimmetria, hogy az egyik fél bizonyos tevékenységre jogosult és ha a feltételek változnak, akkor a másik értelemben meg köteles végrehajtani. Következő okból nem szimmetria: azért nem, mert ha legjobb szándékkal fel is tételeznénk egyszerűen annak akinek a javát szolgálja, nincs hatalmában annak kikényszerítése.

Az információk oly mértékben asszimetrikusak, hogy fogalma nincs az adósnak arról, hogy a banki gazdálkodáson belül mi történik. Ebből adódóan bármit, és annak ellenkezőjét is tökéletesen lehet állítani. Én szeretnék sok szót mondani de inkább rövid leszek. Mutatok Önöknek egy ábrát, tessenek megnézni. Ez messziről is jól látszik. Látható ez az ábra azt mutatja hogy a kék szín a bankközi műveletek mennyisége, a sárga szín az amivel mi mindennap élünk. (Konferenciát vezénylő: egy perc van hátra!) Tehát ennek az életnek a pénzforgalmával akarjuk ezt a másikat befolyásolni, tehát nyilvánvalóan abszurdum.

Úgy, hogy az egy percen belül maradjak még arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy az az oklista, ami szerepel az Általános Szerződési Feltételekben, kivétel nélkül mind banktól függők, tehát nem objektív feltételeket tartalmaznak. Következésképp nagyon helyes az anyagban az, hogy az objektivitást kér számon, de a jelenlegi pénzpiac mai viszonyai között ilyen nincs! Tehát gyakorlatilag minden-minden-minden módosítás, ami az adóst terheli, jogszabályba ütközik, mert tisztességtelen. Köszönöm!