Ha világpolitikai szinten van magamutogatás, akkor ez az. Alig pár napja annak, hogy Amerika ledobta Afganisztánra, az arzenáljában lévő legnagyobb bombát, ami nem a nukleáris csoportba tartozik.

Eddig a világ nagyrésze, mármint a hétköznapi emberek,  mit sem tudtak erről, hogy egyáltalán létezik, a „Minden Bombák Anyja” (Mother of all bombs MOAB) -nak nevezett robbanószerkezet. Ma már mindenki hallott róla és arról is, hogy az oroszoknak van a „minden bombák apja”, ami négyszer nagyobb erejű az amerikaiakénál.

Ezen az alapon el és kiindulva, meg azon, hogy az erősebb kutya jut lehetőséghez, miért is csodálkozik bárki azon, ha azok az országok, akik kilógnak a sorból, mint Észak-Korea, arra törekszenek , hogy minél nagyobb legyen nekik, minél nagyobbal lógjanak ki.  Mi magyarok akkor voltunk utoljára versenyben e téren, amikor még bravúrnak számított lóhátról hátrafelé lőni az íjjal.

Talán itt lenne az ideje nekünk is felzárkózni valamivel a világhoz, valami okosabb dologgal, mint a CEU, amiről ugyancsak nem hallott a magyar társadalom 90%-ka a megrendezett tüntetések kirobbanásáig, de legalább mi is robbantottunk valamivel, nekünk ekkora van, igaz, ez sem a miénk. Kötve hinném, hogy sok munkáscsalád sarja koptatta azokat a padokat. Én nem siratom azt a falat.