Nagyon szeretünk mutogatni másokra. A migránsokra, a cigányokra, a zsidókra, a politikusokra, az illegitim államra, az Alaptörvényre, a bankokra, a végrehajtókra, a korrupt bíróságokra, ügyészségre, a pártokra és reggelig sorolhatnám, miközben észre sem vesszük, hogy ezzel máris távolabb kerültünk a megoldástól.

Bár igaz az, hogy a bajok forrását és gócpontját lokalizálni kell, de ha ott megállunk, akkor a kezelés is el fog maradni örökre. Akkor járunk leginkább az igazság közelében, ha belátjuk, hogy talán mindannyian hibásak vagyunk, csak mindenki más szinten és mértékben. A legnagyobb hibát abban látom, hogy a legtöbb ember a másikra vár. Lapul, vagy éppen szájal, de leginkább csak a világhálón osztja az észt, kritizál és véleményez, olyanról legtöbbször, amihez esetleg nem is ért, vagy legalábbis munkával nem veszi ki a részét az adott dologból.

Mert a “terepen” elvégzett munka nélkül a duma csak duma marad, meg a kifosztásunk és siránkozásunk. Régóta dolgozunk és teszteljük, hogy miként lehet növelni a “terepmunkások” számát. A dolog nem egyszerű, de nem is lehetetlen.

Innen folytatjuk.

Kásler Árpád