„Ez lesz az első ismertetése ennek a rendkívüli problémának, ami létezik az Európai Unióban” – mondta a videó felvételen Katherine asszony.

„Mindezt nem lehetett volna megrendezni és elérni, ha nem lett volna a Kásler ügy, amely ismertté vált Európában és a világon.”

„Köszönöm Kásler úrnak, hogy lehetőséget teremtett arra, hogy létrehozhassuk ezt a szervezetet kollágáimmal együtt a 14 európai országból…”

Szavai sokat sejtetnek. Azt mondja, hogy a Kásler ügy nélkül, amely ismertté vált Európában és a világon, mindezt nem lehetett volna megrendezni és elérni.

Európa és a világ kizárólag amiatt szerzett tudomást Árpád peréről, mert a Kúria döntésképtelen volt a kereskedelmi árrés megítélésével kapcsolatosan, hogy ez a költségtétel a főszolgáltatás részét képezi-e.

Mert ha egy költségelem a főszolgáltatás részét képezi, akkor bíróság által annak tisztességtelensége nem vizsgálható.
Az Európai Bíróság azonban a főtanácsnok, Nils Wahl szakvéleményére alapozottan kimondta azt, hogy igenis vizsgálható a kereskedelmi árrés mint költségelem tisztességtelensége. Ezért a Kúriának döntenie kellett a tisztességtelenség kérdésében.
Mivel nem volt szolgáltatás emögött az elem mögött, mert nem volt pénzváltás az ügyletben, emiatt kénytelenek voltak kimondani a tisztességtelenséget- hiszen a bankok konverziós bizonylatot nem tudtak felmutatni, s így másik kibúvót kellett keresni, ami miatt a deviza követelhető.
Az árfolyam kockázat esetén találtak kibúvót: mivel kizárólag a szerződést vizsgálták, és a szerződés szerint a deviza az, amivel a Ptk. 231. §-a szerint tartozott nekünk a bank, ezért a devizát átadottnak tekintették ezen jogszabály szerint. Az más kérdés, hogy pénztartozás kizárólag előzetes teljesítés miatt keletkezhet. Mi előzetesen nem teljesítettünk, így pénzzel nem tartozhatott nekünk a bank, de a Kúria, hogy kivédje őket, megengedettnek tekintette a Ptk. 231. §-a szerinti pénztartozás megadását átszámítással.
De ez csak kitérő.

Katherine asszony, gondolatom szerint rendkívüli részletességgel tanulmányozta a Kásler pert, azon belül is a luxemburgi bíróság főtanácsnokának szakvéleményét, majd a bíróság állásfoglalását.

Ezen anyagokban benne kell rejtőznie annak a lehetőségnek, amelyet felfedezett, és ezen anyagok lehetnek azok, amelyek miatt elindította a devizaalapú hitelezés megoldása érdekében a nemzetközi síkra terelést. Nemzeti bíróságokat tekintve lehetősége sincs semminemű befolyásolásra, és valós megoldás kezdeményezésére.
Hogy teljesen tisztában van a következményekkel, amelyek a törvény szerinti megoldás elmaradása esetén várhatóak, afelől nincsenek kétségeim.

De ebből az is következik, hogy sem humánusan, sem jogi szempontból nem tartja megfelelőnek azt az eredményt, amelyet Árpád eddig a perével elért – tudja jól, hogy ebben jóval több rejtőzik, tudja jól, hogy jóval nagyobb a gond is, mint amit a magyar igazságszolgáltatás elismert.

A Kásler pert megragadta a megoldás érdekében, s ezen belül is a nemzetközi bírósági rész lehet az az eleme a pernek, amely lehetőség, hiszen az egyes országokon belüli bírósági döntésekbe nem avatkozhatnak be – Katherine asszony felismerte azt, hogy kizárólag nemzetközi összefogással lehet továbblépni, s ehhez igen erős támpont számára a Kásler perben foglalt Európai Bírósági szakvélemény.

Esetünkben, Magyarországon a Kúria azt akarta, hogy visszaszálljon rá minden döntés joga, miután megkapja a luxemburgi állásfoglalást.

A Kúria tévedett.

A Európai Bíróság által meghozott állásfoglalás lehet az a kapaszkodó, amelyet Katherine asszony felhasznált, és amely azt tükrözheti, hogy az Európai Bíróságnak lényegét tekintve van eltérő véleménye az egész ügyről, hiszen nem kezdeményezett volna nemzetközi konferenciát az ügyvédnő, ha nem látta volna meg a jogérvényesítés nemzetközi szintű lehetőségét ennek az ügynek, éppen a Kásler per Európai Bíróság általi álláspontja kapcsán.

Mindenképpen azt gondolom, hogy az angol parlamentben történő felszólalási lehetőség, amelyet Árpád számára felvetett, előkészített dolog. Hiszen soha senki nem szólalhat fel egyetlen ország parlamentjében sem előkészítés nélkül, a napirendi pontok még a parlamenti képviselőket is kötik.

Ez viszont azt is jelentheti, hogy Nagy-Britanniában tudják, hogy súlyos a probléma, és megoldást kíván, valamint azt is tudják, hogy nem független tőlük, hiszen miért engednének más nemzet ügyéről beszédet tartani.

A pénzvilágon kívül vannak más érdekek is.

A monetáris eszközöknek szabályozó hatásúaknak kellene lenniük, és nem kizárólag hatalomgyakorlásra és a széles tömegektől történő pénzelvonásra, ellehetetlenítésre kellene felhasználni azokat.

Esetünkben, devizaalapú hitelesek esetén ezt a hatályos törvények figyelmen kívül hagyásával tették-teszik, immár a legfelsőbb szinten, a törvényhozás szintjén, amikor is forintosításra törvényi szinten a piaci árfolyamot határozták meg, csak arról feledkeztek el, hogy a deviza nem vált pénzkölcsönné, mégis nyilvántartásba lett véve kölcsön jogcímen.