Sem tudósa, sem szakértője a témának nem vagyok, csak elszenvedője, ezért röviden megosztom a saját közvetlen tapasztalataimat a legőszintébben.

 Rendkívül komoly szövődményeket okozott nálam, mindennek ellenére a munkáltatóknak olyan jogkört a kezébe adni, aminek ők sem szakértői, határozottan ellenzem és A Haza Pártja, megfelelő népi felhatalmazás birtokában ezt a jogkört azonnali hatállyal megvonja a munkáltatóktól. Munkáltató nem kötelezheti, maximum szépen megkérheti de semmilyen módon nem kényszerítheti a dolgozóit “oltakozásra”, illetve annak elmaradását nem szankcionálhatja. A kormány választások előtt áthárítja a felelősséget illetve a népszerűtlenséget a munkáltatókra. Ezt ismerjük…..

2020. októberében fertőződtem meg a Covid-19 vírussal. A lefolyása komoly megterhelésnek tette ki a szervezetemet, 5 hétig tartó rendkívüli köhögés és 3 hónapig tartó gyengeség, fáradékonyság. Kórházba nem kerültem, a háziorvosom az első időszakban semmilyen gyógyszert fel nem írt, később a szövődményekre több antibiotikumot is, amelyeknek látványos hatása nem igazán volt. 

A fertőzés felismerésének időpontjában rendkívül felerősödött a szaglásom 2-3 napig, a normál esethez viszonyítva kétszeres, háromszoros erősségű “vizsla” szagérzékem lett. Mindennemű főzés illetve ételszag rendkívüli módon irritált. Majd ezt követően teljes szagvesztésem lett, mely szaglásvesztés 2021. júliusáig tartott.  A súlyos tünetek elmúlása után az étkezésem visszaállt a normális mederbe, 2021. januártól- júliusig. Július második felében rohamosan, pár nap alatt visszatért a szagérzékem, de nagyon sok esetben, már nem azokat, illetve nem az ismert szagokat érzékeltem, főleg azok esetében, amelyekkel a fertőzés lefolyásnak szakaszában találkoztam. Leírhatatlan, nem ismert szagokat érzékelek, főleg sültek, sütéssel készített ételek esetében. Az elmúlt négy hónapban gyakorlatilag teljesen megváltozott az étkezésem, az addig fogyasztott mennyiséghez és fajtákhoz viszonyítva 95%-al visszaesett a húsfogyasztásom. A halféléktől eltekintve, gyakorlatilag mindenféle húsételtől undorérzet van. A zöldségféléktől a legerőteljesebben a zöldpaprika, kápia és egyéb paprikafélék váltak teljesen fogyaszthatatlanná számomra.

Teljes vérvizsgálaton túl vagyok, kimutatható elváltozások nincsenek, a doki a vállát vonogatja, hogy nem tudja még senki sem, hogy visszaáll-e a régi rend vagy sem. Már kezdek beletörődni, ezzel így még ellehet lenni, sőt talán egészségesebben étkezek, mint korábban. Régen egy évben ha egyszer fogyasztottam rizst, sokat mondok. Húst – hússal fogyasztottam, most teljesen kibékültem és megszerettem a rizst.

Az előzményekhez hozzátartozik, hogy a fertőzés alatt egy barátom felajánlotta az invermektin nevű gyógyszert, de akkor csak az állatgyógyszertárból valót tudott beszerezni, amit bizalmatlanul kezeltem, ezért nem éltem a lehetőséggel, így nem tudom megállapítani, hogy segített volna vagy sem. Eddig az én esetem.

A szüleim idősek, az apám 80. életévét töltötte októberben, Isten éltesse még nagyon sokáig. Ők is megfertőződtek a korona vírussal múlt hónapban. Enyhének, túlélhetőnek indult, de néhány napon belül, rendkívül súlyossá vált a helyzetük. Az apám 12 napig infúzión volt, 10 napig egy falat ételt sem fogyasztott. Kórházba számukra hely nem volt. Az infúzió az ablak kilincséről lógott, az anyám is gyakorlatilag a fulladás, az önellátás teljes hiányáig jutott el. 14 nap antibiotikum injekciók, 12 nap infúzió és még megszámlálhatatlan egyéb gyógyszer ellenére egyre rosszabb állapotba kerültek. Az apám szája,ujjai belilultak. A kezelőorvosuk elzárkózott a továbbiaktól, a házhoz kijáró ápoló gyakorlatilag elmenekült, még a szárnyas tűt sem húzta ki apám vénájából, úgy kellett másnap visszahívni, hogy kivegye…. Lemondtak róluk.

Lépni kellett sürgősen. Barátaim segítségemre voltak, ezúton köszönöm mindenkinek. A saját tartalék (20% -os emberi fogyasztásra való) invermektin nevű készítményt átadták önzetlenül. Segítettek hozzájutni egy lélegeztető géphez, vagy inkább oxigén koncentráló géphez, aminek a beszerzése, leszállítása krimibe illő profi olajozott módon történt és még aznap este, teljes kezeslábas felszerelésbe, orosz vegyvédelmi gázálarcba mentem a szüleimhez. A hosszú történetet rövidre fogva, már a második napon látványos javulás volt tapasztalható, a harmadik napon meg már látni lehetett a fényt az alagút végén.

Jelenleg a körülményekhez képest  jól vannak, pedig már csak a csodába bízhattam. Számomra az invermektin bizonyított, mondhat bárki, bármit.

Jelenleg 7 ismerősöm koronavírusos , ebből öten kétszeresen oltottak, kettő egyszer sem oltakozott.  Mindegyiknek hasonló erősségű tünetei vannak. Ezzel nem szándékozok sugallni semmit, tényként közlöm. Az, hogy kinek milyen szövődményei alakulnak ki, azt majd az idő megmutatja.

Egyetlen dolgot szeretnék sugallni mindössze. Azokat az amerikaiakat, akik finanszírozták a Wuhani koronavírusos laborkísérleteket, egyszerűen csak kivégző osztag elé kellene állítani tárgyalás nélkül.

Kásler Árpád